Kisebbségi hőérzetünk

http://maszol.ro/velemeny/kisebbsegi_hoerzetunk_2012_03_27.html

Sike Lajos | 2012-03-27 

Remek kis előadást tartott a napokban a kecskeméti nemzetközi energetikai konferencián Guttmann Szabolcs műépítész, aki pár éve az Európa kulturális fővárosaként is bemutatkozó Nagyszeben főépítésze volt, most pedig Kolozsváron igyekszik tenni azért, hogy „kisebbségi hőérzetünk” elfogadhatóbb legyen. Lényegében egy fotókkal illusztrált esszét jelenített meg.

Remek kis előadást tartott a napokban a kecskeméti nemzetközi energetikai konferencián Guttmann Szabolcs műépítész, aki pár éve az Európa kulturális fővárosaként is bemutatkozó Nagyszeben főépítésze volt, most pedig Kolozsváron igyekszik tenni azért, hogy „kisebbségi hőérzetünk” elfogadhatóbb legyen. Lényegében egy fotókkal illusztrált esszét jelenített meg. Behavazott, fagyos, zúzmarás kolozsvári képekkel indította, a Szent Mihály templommal, a Mátyás szoborral és a magyarságnak oly fontos belvárosi utcákkal. Változik a kép, és cselekvő fiatalok tűnnek fel, s próbálják elfogadhatóvá, számunkra vonzóbbá tenni a leromlott tornyot, a lepusztult könyvtárat s az egész környezetet. A konferencia közös vacsoráján a valóságban is megismerjük őket: a műépítészek új nemzedéke, Guttmann tehetséges munkatársai, akik „ a Kárpát-medencében szunnyadozó magyar közösségi hőérzet újra álmodott lehetőségét” megvalósíthatják. Mégpedig azzal, hogy a fotókon feltűnő tereket közösségi életünk színterévé teszik. Amit nem csak kell, de lehet, sőt jövőnkért muszáj. S máris jobb a kedvünk, elfogadhatóbb a hőérzetünk.

Akaratlanul Markó Béla Itt miénk a tér című verskötete jut eszünkbe. A költészet nyelvén és metaforáival ő is arra biztat, hogy a tér a miénk, vegyük birtokunkba, tegyük közösségi életünk részévé. Egy civil műépítész és egy költő-politikus ugyanúgy kívánja javítani kisebbségi hő(és köz)érzetünket.

Kérdés: így akarja-e (nemcsak verbálisan, de a gyakorlatban is) minden fontos tényező? A napokban nálunk járt a magyar külügyminiszter, s miközben dicséreteket zengett a két állam kitűnő kapcsolatáról, egy szót nem ejtett arról, hogy az RMDSZ jelenléte a román kormányban és azok a pozitív változások, amelyeket például az érdekvédelem által kiharcolt új tanügyi törvény biztosít, milyen fontos elemei a stratégiainak nevezett kapcsolatnak. Ha Kelemenék nincsenek ott a bukaresti kabinetben, nemcsak a kettős állampolgárság megadása nem ment volna simán, de azt sem engedték volna meg, hogy a Fidesz egy új pártot hozzon létre Erdélyben. Mert két ország kapcsolatában enyhén szólva szokatlan, hogy az egyik a másikban nyíltan bábáskodik egy új párt születésénél. Ha csak nem valóban igaz, amit régóta beszélnek: Orbán és Băsescu közös megegyezéssel akarja szétverni az RMDSZ-t. Mert mindkettőnek kényelmetlen. Hogy utána mi lesz, azt csak a Fennvaló tudja. 

A felvidéki választások azt valószínűsítik, hogy inkább rosszabb. A Fidesz-támogatta MKP ezúttal sem jutott be a parlamentbe. Nagyon vacogni fogunk, ha Orbánék egyoldalú erdélyi ténykedése miatt ez nekünk sem sikerülne. De miért lesznek ők ettől boldogabbak?

Megjegyzés 

A cikkíró újra fényesen bizonyította a szövetségiekhez való viszonyát mert egy "menő" épitész terveit összeboronálta a leköszönt elnök egyik verseskötetével, mintha kesztűként ráillene egyik a másikra... 

Már egy jó ideje összehasonlításra kerülnek a szlovák és az erdélyi választók és pártok, de eddig senki sem értette meg, hogy ezeket semmiképpen sem lenne szabad egy lapra tenni, már a méretkülönbségek miatt sem. 

A szövetségiek a kormányban inkább csak "bólogató jancsi"-ként mint sem érdemben vannak jelen, ezért a cikkíró dohogása csak puszta szó, mert az általuk "bitosított" érdekképviseletet akár nélkülözhetné népközösségünk. Az említett "hőérzet" helyett a haza és a rőg szeretete lenne az amire a fiataljainkat lehetne biztatni, mert akkor a gyermekeinket nem kéne többségi iskolába adnunk, nem kéne összeházasodnunk, stb. 

Feltűnően rossz az emlékezete annak, aki elfelejtette, miként megy a népbutitás olyan szlogenek elcséplésével, amelyek más kontextusban világot is megtudtak remegtetni.

Előhozakodni azzal, hogy a MKP azért nem jutott volna be mert a Fidesz támogatta, kár volt, mert négy évvel ezelőtt az RMDSZ is elnöki szinten kampányolt nekik és még sem voltak eredményesek. Ez pedig mondhatna valamit, igaz ezt meg kéne érteni, de a döly és az önbizalom nem igen engedi meg a mostani szövetségi vezetésnek... Ami a Fidesz általi nyílt támogatást illeti megjegyezhető, hogy nem a párt a hibás hanem a mellette párhuzamos alakulat, amelynek a státuszával van a probléma. Egy pártot be lehet indítani külföldi segítség nélkül is. A két emlitett vezető közti egyezségre, miszerint ők akarnák szétverni a Szövetséget meg kell értenie a cikkírónak, hogy azt csak a saját vezetősége rombolja, mert az eltelt 22 év alatt eltávolódott a választóktól. Az ellenzékre nem úgy néz mint egy demokratikus formára, hanem hegemóniájának az elvesztését látja, holott már rég megérett az öntisztulásra, fiatalításra! A Szövetségnek nem lenne szabad a régi kommunista beidegződéseket folytatni, mert nem egypárt rendszerben élünk. A demokráciában a váltakozás elve nem csak papíron kell létezzen, mint ahogy a párton belüli vezetőségi tisztségek sem  személyre írottak. A régi vezetők számára egy szenior testületben kell helyet fenntartani. Ne csak a kikopottak vagy a törvény ellen vétkezők legyenek lecserélve. A máramarosi szövetségi szervezetben beindult fiatalok mozgalma  éppen erre utal, ami a cikkíró számára is lehet egy jel, nem csak a szövetségi vezetőknek.

De hogy a műépitész úr se maradjon ki a kritikából elmondjuk, hogy egy olyan dolgot "művelt", amivel inkább csak ártott a népközösségünk ügyének, hiszen a UNESCO listára azért került a kincses város központja, mert "érintetlen " volt! A régi épületei elvesztték varázsukat! A sokak által szeretett parkot átalalkította egy modern multifunkcionálisnak mondott térre, ezzel mintegy megbontva az addigi összhangot!
Ennek az átalakításnak pedig az volt a jövedéke, hogy egy csomó "népünnepélynek" titulált rendezvénynek, tiltakozó eseményeknek a helye legyen, és amelyek éppen a dícsért műépítész által bemutatott Szentmihály templomba misét hallgatókat zavarja - szinte naponta. A funarióta hülyeségek kiteljesedését lehet látni, hiszen sem a zászlórudak sem pedig a modern lámpák sem az asztfaltból kilővellő vízsugarak nem illenek oda. A modernitás velejárójaként a történelmi téren megszólaló hangsugárzókkal pedig a többszázéves épületek falaira ható hangnyomás miatt azok időelőtt fognak leomlani mint, ahogy nemrég az egyik erkély is tette.  A tél idején pedig a nem odaillő jégpálya díszeleg, amelynek a patronja - a letartóztatott polgármester barátja -  szintén zavarja a templomba levőket a nem éppen halk zenéjével. A "multifunkcionalitást" csak abban lehet látni, hogy a jégpályáról lefolyó hó-és jégdarabok elolvadásukat segíti, hogy a tér arra lejt ahol az van. 

Ha csak ennyit tud tenni az ifjú szaki, akkor már most kijelenthető nem kérünk belőle. A funari időkben telepített fákat pedig kár volt kivágni - éppen akkor mikor már kizöldültek. Az a 380 darab különböző fajtájú fa alig két éves megléte alatt annyira megnőtt, hogy letudta csökkenteni úgy az alacsony mint a magas frekvenciájú városi zajt, de ezt a műépitész úr nem akarta megérteni, sőt az átjárókat kőlapokból építette meg annyira, hogy azóta a közlekedési zajszint is jóval megemelkedett! Ezt pedig az ottlakók nem méltányolják, hiszen az éjszakai pihenésüket is érinti a megugrott mértékű zajszint! (Erdélyi Polgár)