2012.08.16
Nagyvárad- Szokás szerint Nagyboldogasszony napján tartották a Székesegyház búcsúünnepét. A szerda délutáni szentmise főcelebránsa Exc. Böcskei László megyés püspök volt, Gyenge Béla szalontai plébános prédikált. Közreműködött a Szent László Ének- és Zenekar és a gyerekkórus.
A Nagyboldogasszony napi búcsúünnepség alkalmából ahogyan általában minden évben lenni szokott, az idén is zsúfolásig megtelt a gyönyörűen feldíszített Székesegyház. Sokan állva kísérték figyelemmel a vallásos szertartást. A bevonulást követően Exc. Böcskei László váradi megyés püspök köszöntötte a megjelenteket. Arra hívta fel a figyelmet: Nagyboldogasszony ünnepének középpontjában a mennybe dicsőségesen felvétetett Szűzanya áll. A Bazilika főoltárképe is ezt a felemelkedést ábrázolja, mely egyrészt a látható, mulandó világból való kilépésre utal, másfelől pedig az örökkévalóságba való átlépést tárja elénk. Hittételként 1950-ben hirdették ki, hogy Mária földi életpályájának befejeztével testestül-lelkestül felvétetett a mennyei dicsőségbe, mivel a húsvéti titok megvalósítását tapasztalta meg élete során, és ennek végeztével azt mutatta meg, hogy létünket nem a halál koronázza meg, hanem a Teremtőnk által felajánlott örökkévalóság. Szűz Mária tehát az életét a hit útján alakító, egészen kiváló ember mintaképe, s mivel alaptermészetünktől fogva vonzódunk a szép, a nemes és a jó után, engedve ezen belső hangnak őhozzá fordulunk, a segítségét és oltalmát kérjük.
Mária elszenderedése
Az evangéliumi részlet Szent Lukács könyvéből szólt. Prédikációjában a mise szónoka, Gyenge Béla nagyszalontai plébános kiemelte: a katolikusok egy igen fiatal ünnepet ülnek augusztus 15-én, hiszen csupán 1950-ben történt meg a dogmaként való kihirdetése, XII. Piusz pápa által. Ezzel együtt, bár a legifjabb katolikus ünnepek közé tartozik, gyökere, tartalma és tárgya messzire nyúlik vissza. Már a 4. században a jeruzsálemi keresztények megünnepelték Mária mennybevételét, majd a következő században a keleti egyház is így tett, a 8. század környékén pedig a nyugati egyház. Nevezik még Mária elszenderedésének is, ami a tisztelendő szerint egy csodálatos szó, az egyház akkor használja, amikor az emberi élet végéről beszél. Egy olyan kifejezés, mely nem feltételezi a megsemmisülést, hanem magában hordozza az egyik létállapotból a másikba történő áttérést, és krisztusi értelemben kapcsolódik a feltámadáshoz. Ugyanakkor a Boldogságos Szűzanya földi életének vége a dormitio nevet is viseli, és természetes hogy ez így van, mivel Mária Isten fiának az édesanyja, aki győzedelmeskedett a halál felett. Mindkettőjük sírja üresen maradt a haláluk után, és ez arra kell bátorítson, illetve erősítsen minket, hogy majdan a mi nyughelyünk is üresen marad.
Szónoklatában a tisztelendő arra is kitért: keresztény hitünk két oszlopa a Szentírás és a szent hagyomány. Utóbbi úgy tartja, hogy amikor Mária meghalt, összegyűltek az apostolok, és eltemették a gecsemányi magaslat egyik szikláján. Hiányzott azonban Tamás, aki miután három nap múlva hazatért, arra kérte őket: mutassák meg neki a sírt, hogy elbúcsúzhasson a Szűzanyától. Kérésének eleget tettek, azonban a sírhelyen csupán Mária lepleit találták meg. A hagyományokon kívül a művészeket is megihlette Szűz Mária alakja, hiszen gondolataik a nemes, a fennkölt és a szép körül forognak. Napjainkban, amikor a keresztény értékek alkonyával kell szembesüljünk, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy szavakkal is lehet festeni, faragni, nemeset alkotni, Mária pedig az erényeinek köszönhetően megérdemli a tiszteletünket és szeretetünket. Nagyboldogasszony ünnepének lényege és mondanivalója tehát, hogy a hit a boldogság forrása lehet, Mária boldogsága mindenki számára elérhető. Vigyázzunk a hitünkre, melyet örökségül kaptunk, és ne játsszuk el, mert nehéz lesz visszaszerezni. Tartsuk a lelkünk tisztán, védelmezzük hűséggel, helytállással és tanúságtétellel, mert a Szűzanya nem hagy minket magunkra- hangsúlyozta a plébános.Ciucur Losonczi Antonius
