Nem tudom, melyik szervezet és milyen meggondolásból javasolta azt, hogy a bűncselekménnyel gyanúsított, miniszteri tisztséget is betöltött képviselőnk újabb mandátumért induljon a parlamenti választáson. Azzal ugyan egyetértek, hogy ártatlannak vélelmezzünk minden bűncselekménnyel gyanúsított személyt mindaddig, amíg bűnösségét a törvénynek megfelelően meg nem állapítják: ilyenként tiszta lappal indulhat a megmérettetésre a magát ártatlannak valló képviselő is, ám újabb mandátum szerzése esetén, feltehetően továbbra sem állna az igazságszolgáltatás elé. Az ügyészség arra vonatkozó kérését, hogy a nyomozást megkezdhesse, a képviselőház elutasította. A tisztázatlan ügy nem csak a közvetlenül érintett személyre vet árnyékot,– befolyásolja az őt jelölő közösség megítélését, a választásokon való részvételi kedvet, tovább csökkenti a parlamenttel szembeni bizalmatlanságot és rontja az országképet (a korrupció elleni harcra és az igazságszolgáltatás függetlenségére vonatkozó uniós elvárások tekintetében). A felsoroltak ellenére van jelölés, marad a gyanú meg a mentelmi jog.
Az alkotmányban rögzített parlamenti mentelmi jog kivételt képez a törvény előtti egyenlőség elve alól. Magába foglalja a parlamenti szólásszabadságot és bizonyos büntetőjogi intézkedések alóli mentességet. Célja a törvényhozói hatalom független működésének biztosítása, más hatalmi ágak zaklatásával szemben. Felfüggesztésére irányuló kérés következében a parlament jogi bizottságának azt kell vizsgálnia, hogy történt-e illetéktelen hatósági zaklatás. Ehhez pedig a következőket kell megállapítania: az előterjesztett tényállás képezheti-e vádemelés alapját; összefüggésbe hozható-e az adott cselekmény és a szóban forgó képviselő; valamint azt, hogy az arra jogosult szerv kezdeményezte-e az eljárást. A bizottság semmiképpen nem nyilatkozhat az érintett személy bűnösségével és ártatlanságával kapcsolatban, sem arról, hogy indokolt-e a büntetőeljárás.
Képviselőnk ügyében a jogi bizottság azt a véleményt terjesztette a plénum elé, hogy nem indokolt a büntetőeljárás megkezdése. Hozzászólás, vita nem volt, csupán a szavazás előtt jelezte az egyik parlamenti csoport, hogy következetes lesz a hatalmi ágak szétválasztásának elvéhez, és annak érdekében, hogy az igazságszolgáltatást ne akadályozzák, a mentelmi jog felfüggesztése mellett szavaznak. Kíváncsi voltam, hogy ehhez hasonló esetekben miként vélekedtek az érintett ház tagjai. Fellapoztam a jegyzőkönyveket, így találtam rá vásárhelyi szenátorunk 2008. augusztus 26-án elhangzott, szenátortársához intézett szavaira: “Tudom, kolléga úr, hogy nehéz időszak vár önre. Megértem. Tudom, hogy zaklatás áldozata; és mint kolléga és ügyvéd, teljes támogatásomról és szimpátiámról biztosítom. De az igazság érdekében, azért, hogy bebizonyítsuk, hogy nincs miért rejtőzködnünk, mert az igazság a mi oldalunkon van, azt ajánlom, hogy jelentkezzen az ügyészségen.”
Nincs jelentősége annak, hogy személy szerint ki kihez intézte a fenti szavakat. Ebben a történetben (se) nem ez a lényeg.
