Makkay József2013.03.22.
Nem csillapodnak a kedélyek a Kárpát-Medencei Magyar Képviselõk fórumának legutóbbi ülésén elhangzottak óta. Szász Jenõ, a budapesti Nemzetstratégiai Intézet elnöke beszédében „kontrollált visszavonulásról”, „önkéntes területfeladásról”, az úgymond „nemzeti szempontból értékes” egyének célzott áttelepítésérõl, „gyöngyhalászatról” beszélt szórványügyben.
Az RMDSZ képviselõje által felkapott és botránnyá duzzasztott szórványvita nem volt tekintettel semmire és senkire: hosszú hetek óta hömpölyög megállíthatatlanul, újabb és újabb szilánkokat sodorva magával. Egy hónappal ezelõtt a Magyar Polgári Egyesület nagyváradi szórványkonferenciáján Szilágyi Ferenc, a partiumi autonómiamodell kidolgozója elõadásában arról beszélt, hogy átfogó stratégia hiányában a szórványt nem tudtuk megmenteni, ezért számos közösség kipusztult, illetve eltûnõben van. Szilágyi szerint új alapokra kellhelyezni a közösségi szórványgondozást. A Partiumi Keresztény Egyetem tanárának elõadásából a Bihar megyei
RMDSZ azt szûrte le, hogy az EMNT és a néppárt szerint „a szórványközösségeket nem kell megmenteni”, azaz sorsukra kell hagyni õket, hadd olvadjanak be. Az RMDSZ-tábor ezúttal a teljes polgári oldalba belerúg, hirdetve, hogy õ és csakis egyedül õ illetékes szórványügyben, míg a Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Néppárt egyaránt magára hagyná a szórványmagyarságot.
Kívülálló talán nem tulajdonít különösebb jelentõséget e napi rendszerességgel megújuló közéleti csörtének, hiszen megszokhattuk, hogy az erdélyi préri három magyar politikai pártja folyamatosan viaskodik egymással. Most azonban többrõl van szó: arról, hogy az RMDSZ távolmaradása a székelyföldi autonómiatüntetéstõl balul csapódik le a közvéleményben. Az RMDSZ mozgósítása nélkül Marosvásárhelyre összegyûlt több tízezres tömeg sehogy sem illik bele az erdélyi magyar tudatalattiba elültetett tévhitbe, miszerint az RMDSZ nélkül még a fû sem nõ. Ezt erõsítette eddig a két ellenzéki párt szerény választási szereplése, most azonban fordulni látszik a kocka, a jámbor választópolgár meg elgondolkodhat: a négyévenkénti szavazástól nemhogy a nyugdíja nem lesz nagyobb, de még azon szerény jogait is elveszítheti, amelyeket a bukaresti „kijárásos politika” hozott az utóbbi két évtizedben.
Az RMDSZ számára elveszett székelyföldi csata után most a kétségbeesett politikai sikerélmény-keresés idõszaka vette kezdetét, amikor fûbe-fába kapaszkodva igyekeznek bizonyítani pótolhatatlanságukat. Kapóra jött hát a szórványkérdés, az a terület, ahol a szövetség még elég erõs ahhoz, hogy megpróbáljon revansot venni. A megosztás réme itt él legmélyebben az emberekben, hiszen ki ne szeretné megõrizni a maga településén a magyarság által elnyerhetõ egy-két önkormányzati képviselõi helyet. És itt lép a képbe az RMDSZ: megosztást kiáltva, az összefogás ellenségének bélyegezve a belsõ pluralizmust követelõ ellenzéket. A szórványért folytatott jajveszékelés tehát nem több olcsó választási kampánynál, és körülbelül annyi a hitelessége, mint amikor Markó Béla vagy Kelemen Hunor Székelyföld autonómiájáról beszél. Vagy nem beszél.
Mindeközben a szórvány a rendszerváltás óta megszokott, sovány hétköznapjait tengeti a tízévente közzétett népszámlálási kimutatások tragikus számainak tükrében. Azaz fogy megállíthatatlanul, a természetes elhalálozás, a vegyes házasságok miatti beolvadás vagy a tömeges elköltözés, elvándorlás következtében. Mert politikusi szólamok ide vagy oda, átgondolt nemzetstratégia, az annak alárendelt források hiányában a szomorú tények tények maradnak. Függetlenül attól, hogy ki mondja azt ki.
Zárógondolatként egy aprócska történet: hóstáti nagyanyám, aki a hatvanas években még rendszeresen árult zöldséget a kolozsvári piacon, csapnivalóan beszélt románul. Az iskolában szerzett tudományomra büszke kisgyerekként egyszer megkérdeztem tõle, hogyan értekezik a piacon, ha nem tud románul? Annyit mondott: fiacskám, Kolozsváron mindenki tud magyarul. Azóta mintegy negyven év telt el, nagyanyám nem hinne a szemének és fülének, hogy fél emberöltõ alatt mivé lett Kolozsvár.
Kicsiben ez az erdélyi szórványkérdés lenyomata.
