2013.07.26
Az idei, immár 14. gyergyóremetei falunapon turisztikai információs központot avattak, és gyűjtést indítottak el a hagyomány szerint a helységet 1560 körül alapító remete, Kendeffy Bonifác szobrának a felállítására.
A múltra gondolva és a jelenben munkálkodva, a Hargita megyei település a faluturizmus kiterjesztésével a jövőben is gondolkodik, ebbe az irányba terelik, immár évtizedek óta, a nagyközség elöljárói az arculatépítés, a településfejlesztés legfőbb irányait. Múlt és jelen meglepő szimbiózisa a most felavatott tájékoztató központ architektúrájában is megnyilvánul: a főút felöli homlokzati falat még a régi községházából mentették át, és a hozzáillesztett, igen modern részben is a hagyományos helyi építőanyagok, a fa és a kő dominálnak. Többek között 52 kisfilmet tekinthetnek meg itt az érdeklődők, és Laczkó Albert Elemér polgármester szerint nemsokára még több tucat újabb kisfilmre is lehet számítani.
A múltról és a közelmúltról írta legismertebb alkotásait Remete kétszeres Kossuth-díjas író szülötte, Cseres Tibor, akiről a főteret is elnevezték, és akinek domborműves portréja kőtalapzaton ugyancsak a közelben található. A magyar nemzeti önvizsgálat és önbecsülés írójának az emlékszobája viszont kissé kívül rekedt az ünnepség újonnan érkezettjeinek a horizontján. Az Én, Kossuth Lajos, Hideg napok, Vízaknai csaták, Foksányi szoros és annyi más önazonosság-építő munka szerzője, akit az akkori hatalmasok legnagyobb bosszúságára a nyolcvanas években már szervezetileg ellenzékinek számító Magyar Írószövetség elnökének is megválasztottak, szélesebb erdélyi ismertsége éppen a szülőhelyi kultuszából indulhatna el.
Erre akkor döbbentem rá, amikor az emlékkönyvben eléggé gyéren találtam idelátogató magyar- és történelemtanárok, ne adj' isten tanulmányi kirándulásra induló osztályok kézjegyét. Pedig Cseres Tibor szelleme nemcsak külsőségekben él és hat Gyergyóremetén. Ebben a szellemben olvashattuk a közelmúltban a világháborús hadbalépésről a Gyergyói Hírlap igencsak gondolatébresztő cikkét Laczkó–Szentmiklósi Endre történelemtanár tollából. (És ugyancsak ebben a szellemben hívnánk fel a Hargita megyei, de az országos magyar pedagógusszövetség, a tanári szakkörök figyelmét nemcsak a gyergyóremetei Cseres Tibor emlékszobára, de diákokra, látogatókra váró megannyi más irodalmi emlékhelyünkre is ).
Gyergyóremete idei ünnepét az eső csak távolról fenyegette, napsütéses és borúsabb órák végülis kellemesen váltakoztak ahhoz képest, hogy évente itt alig 80 derűs napot tartanak számon. Ezért is feltűnő, hogy mennyi csinos új ház tetején csillognak a napelemek. Pályáznak és eredményesen, nemcsak millió eurós nagyságrendben, mint az önkormányzat, sikeresen és tömegesen hívnak le uniós pénzeket az energia-ellátásukat korszerűsítő háztartások is. A falunapok igen népszerű eseménye a tutajos verseny volt, bár a legnehezebb próbából, a Maros-híd támpillérének a körültutajozásából a felülról szurkoló tömeg keveset láthatott. Annál többet hallhatott a Maroson történő rönkszállítás legendás múltjáról, viszontagságairól.
Bár az erdők igencsak meggyérültek, a remetei famunkások fölöslege pedig Kommandótól a Bánságig már a háború előtt szétrajzott. A tutajozás ősi mesterségének a vasút tette be az ajtót. De a versenyeket turistacsalogató attrakcióként könnyen lehetne rendszeresíteni, hátha a tutajosokat még gumicsónakos vadevezősökkel is társítanák! Mert akadnak már Remetén, akik ezt a sportot is próbálgatják.
Nem kimondottan a falusi, hanem a konferenciaturizmus lehetőségeire gondoltam, miközben a művelődési házban egyetemi tanárok, pszichológusok, családterapeuták roppant hasznos és érdekes előadásait hallgattam szaporodó familiáris gondjainkról, de főképpen azok szakszerű kezeléséról. A budapesti Székely Kör szórakoztató előadása közben pedig arra, hogy a gyergyói nagycsaládok huszadik századi kivándorlásai során a vérségi kapcsolatok immár Szatmár vidékével, de Biatorbággyal, sőt még a távoli Latin-Amerikával is sokasodnak. Megkönnyítve ezt a modern kommunikáció megannyi csodájával. A „csodatevők" között, hogy is lehetne ez másként, Remete és a vele összenőtt Ditró fiai is megtalálhatók. Egyikükről, akinek a családja innen származott, nem is kell semmi mást elmondani. Bőven elég, ha ide csak a nevét írjuk: Puskás Tivadarnak hívták... Krajnik-Nagy Károly
