Magyar Nemzet 2013. július 09.
Feltéve, de nem megengedve, a jelenlegi ellenzék jövőre a választásokon kétharmados diadalt arat, s nekilát alkotmányozni, bizonyosan kiváló, nagyszerű, egyedülállóan jó alaptörvényt fog megszavazni – az Európai Parlament szocialista, liberális és zöldképviselői, valamint Viviane Reding és szűkebb udvartartása szerint.
A néppártiak azon a véleményen lesznek, hogy az ész nélkül összegányolt paragrafushalom rossz, használhatatlan, a jog megcsúfolása, a jogállamiság eltiprása, döntő lépés a demokrácia felszámolása felé.
Nincs se tétje, se kockázata efféle jóslásokba bocsátkozni, hiszen vezesse bár Bajnai és/vagy Mesterházy, netán a Pityinger jövőre az ellenzéket, vélhetően semmilyen többsége nem lesz, alkotmányozó meg végképp nem, így az alkotmány eszkábálására sem lesz módja és lehetősége, s ezáltal a soha létre nem jövő mű bírálatának sincs értelme és jelentősége. Marad a létező, s – mi tagadás – rendszeresen módosított, feltételezhetően és remélhetően még néhányszor módosítandó magyar alaptörvény, amelyet az eddigi változtatások ellenére az uniós baloldal csapnivalónak, a jobboldal meg – többé-kevésbé – remekműnek tart. Mario David portugál EP-képviselő a magyar alaptörvényt támadó Tavares-jelentés összeállítását teszi a politikai paletta megfelelő helyére, mondván, hogy zöldpárti, de kommunista háttérrel. (Mint a régi viccben: Miért vörös a kék szilva? Mert még zöld.) A néppárt alkotmányos ügyekkel foglalkozó bizottságának elnöke, Carlo Casani egyenesen úgy tartja, hogy a magyar alaptörvény a legjobbak között van Európában, nem is szólván arról, hogy az uniónak tiszteletben kell tartania egy állam belügyét, márpedig az alkotmány megalkotása és alkalmazása színtiszta belügy. Szép és szívet melengető az EP néppárti képviselőinek kiállása a magyar alaptörvény mellett, de nagy meghatottságunkban se felejtsük el, hogy múlt héten, a minket szerető és tisztelő frakcióból állítólag 60–65 képviselő akadt, aki nem mellettünk szavazott. Ellenünk voksolt vagy tartózkodott ez a minden bizonnyal elszántan és felkészülten jobboldali társulat, ami arra utal, hogy a kontinensen még nem tette magáévá, akit illet, mindenki az „Egy a tábor, egy a zászló” jelszót, de az is lehet, hogy amint nálunk a baloldali egység összeterelése megy nehezen, Európában a jobboldalon mutatkoznak hasonló gondok.
A hazánkat végső soron elítélő Tavares-jelentés európai parlamenti elfogadására adott magyar jobboldali, de az is írhatjuk: magyar parlamenti válasz, a nálunk (is) működő bankok és multinacionális cégek érdeksérelmeivel magyarázta az uniós baloldal agresszív, jogtalan és mélységesen igazságtalan fellépését, amely megállapítás kétségkívül megalapozott és helytálló, csak éppen elfeledkezni látszik a valóság egy másik eleméről, az ideológiai ellentétekről.
Ahogy Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere az Európai Egyházak Konferenciájának nagygyűlésén mondta: azok a remények, hogy földrészünk keresztény alapokon megújul, mára elhalványodtak. Kiegészítenénk a minisztert, nemcsak a megújulás reménye halványodott el, de egyre halványabb az esélye, hogy a keresztény alapokat egyáltalán megőrizhessük és tovább örökíthessük a következő nemzedékeknek. Az európai baloldal az Isten nevével kezdődő, a keresztény értékeket hangsúlyozó magyar alaptörvényt az európai alkotmánnyal szembeni provokációnak fogta fel és ezen szellemben ítélte el. Ehhez csatlakoztak különféle néppártiak is, mert valamiféle „modern Európa” víziója számukra is a hagyományos értékek visszaszorítását jeleníti meg.
A baloldal (és némely jobboldali) szerint a politikai és gazdasági egység szellemi egységet is teremt. A jobboldal szerint a szellemi egység nélkül a politikai és a gazdasági egység is széthullik. Ugró Miklós
