Magyar Polgári Párt
MÁÉRT - 2013. szeptember 16.
„Dicső őseink iránti tisztelettel és utódainkért érzett felelősségtől vezérelve…” Ezzel a mondattal kezdődik a huszárok fogadalomtétele. A felelősség tettekre ösztönöz, mert ma már nem elegendőek a szavak. Üres frázisok helyett cselekedni kell. Ezt a gondolatot erősítette 6. Württemberg Sándor-huszárezred ünnepélyes eskütétele alkalmából tartott beszédében Biró Zsolt a Magyar Polgári Párt országos elnöke Erdőszentgyörgyön. Az esemény ünnepi istentisztelettel kezdődött, majd Csibi Attila polgármester, Szabó Ferenc, helyi MPP-s tanácsos, a Württemberg Egyesület alelnöke, Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei elnöke, Sógor Csaba EP-képviselő és Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke köszöntötte a huszárokat, illetve Erdőszentgyörgy ünneplő közösségét. Biró Zsolt beszédét alább olvashatják.
MÁÉRT - 2013. szeptember 16.
Ünneplő közösség, kedves erdőszentgyörgyiek, huszárok!
A huszár, lovas-katona. Huszár, olyan lovast jelent, aki ott virtuskodott a háborúkban, a szülőföld védelmében. A huszár a szabadságharcokban nemzeti jogainak biztosításáért küzdő katona is. Huszár, egy magyar szó és egy magyar fogalom, amely mindenki számára ugyanazt jelenti itthon és a nagyvilágban, mindenütt. Az a szó és az a jelenség, amely mindenki számára egyet jelent azzal, hogy magyar. Nekünk, magyaroknak már-már nemzeti jelkép!
A huszárok évszázadokon át kísérik végig történelmünket. Nyertes és vesztes csatáinkat, szabadságharcainkat. Ezért aztán huszáregyenruhába bújni a huszonegyedik században itt mifelénk Erdélyországban, Székelyföldön több egyszerű hagyományőrző rítusnál.
A huszáregyenruha nem a falunapra szükséges romantikus díszlet. Az egyenruha erőt sugároz, viselőjének kiállása pedig azt üzeni: tudja mit akar a huszár. Nem többet, de nem is kevesebbet, mint ami őt megilleti. De azt ősei jussán követeli, és ha kell harcol is érte.
„Marosszék Székelyföld része” – hirdettük meg néhány éve nem is oly messze innen, a makfalvi Majális alkalmával, mert úgy éreztük, hogy a székely öntudatot erősíteni kell Marosszéken. Ma már örömmel nyugtázhatjuk, hogy az elvetett mag egyre több helyen hozza meg termését. Egyre inkább érezzük, tudjuk, hogy székelységünk nem külsőség, nem ránk aggatott díszlet, hanem magyarságunk legbelsőbb kifejezési formája. Kiállás, ami azt üzeni, tudjuk mit akarunk, mi székelyek. Nem többet és nem kevesebbet, mint ami minket megillet. De azt őseink jussán követeljük, és ha kell, harcolunk is érte.
Örvendetes, hogy egyre több település mondhatja el magáról, huszárcsapata van. Szinte gombamód szaporodnak a különböző hagyományőrző huszárcsapatok vidékünkön, Marosszéken is és ezzel beállunk a sorba. Ma már minden feltétel adott, hogy Marosszéken is olyan huszártoborzót tarthassunk, ami csíki, háromszéki testvéreink számára eddig is természetes volt.
Ha toborzóról esett szó hát hadd éljek a lehetőséggel.
Tudjuk, mekkora veszélyként tornyosul közösségünk feje felett a tervezett regionális átszervezés. Nyilvánvaló az is, hogy Trianon óta folyamatos a román asszimilációs törekvés még akkor is, ha ez, időről - időre különböző intenzitással érvényesül. Tudjuk azt is, hogy megmaradásunk érdekében ezt a folyamatot meg kell állítanunk. De éppen ilyen jól tudjuk, vagy legalábbis érezzük, hogy először nekünk magunknak kell elhinni azt, hogy erre képesek vagyunk. Le kell győznünk a kishitűségünket, a „merjünk kicsik lenni” mentalitást és a rosszul értelmezett megfelelési vagy igazodási kényszerünket. Nem vagyunk sem kevesebbek sem alávalóbbak román honfitársainknál vagy Európa más nemzeténél. Csak annyit kell elmondanunk, hogy ami jár a kontinens egyik szegletében az természetes kell legyen másutt is. Amennyiben egységes Európáról beszélünk, egységes mércével mérjenek mindenkit! Ezt kell tudatosítani Brüsszelben és ezt kell tudatosítani Bukarestben is. A mi ügyünket nem lehet a szőnyeg alá söpörni egy „tagországi hatáskör” kijelentéssel, hiszen nemzetközi dokumentumok, uniós alapelvek és kétoldalú államközi egyezmények garantálta jogok érvényesítését kérjük.
Tegyük mindezt huszáros elszántsággal mindaddig, amíg eredményesek nem leszünk!
A 2009. szeptember 5.-én megtartott Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésen elfogadott elv szerint Székelyföld fel nem osztható és be nem olvasztható, csakis természetes, történelmileg kialakult regionális határai közt, önálló, többlethatáskörökkel rendelkező autonóm közigazgatási egységként képzelhető el a jövőben, amelynek egyben különálló fejlesztési régiónak is kell lennie. Ezt kell képviselnünk október 27.-én a Kököstől Bereckig felálló élőlánc tagjaiként, erre hívok mindenkit, ha úgy tetszik, toborzok. Mindannyiunknak ott a helye, akik úgy gondoljuk, hogy jövőt akarunk gyerekeink számára nagyapáink földjén!
Kívánom, adjon a Jóisten erőt jogos és tisztességes törekvésünket sikerre vinni!
Avagy röviden és huszárosan: Erőt! Tisztességet!
Erdőszentgyörgy, 2013.szeptember 15.
1 csatolt webcím http://www.polgaripart.ro
