2013. szeptember 16.
maszol/Erdély Televízió 
A csíkszentdomokosi zagytározó | Fotók: ETV
Balánbánya határában, már a 17. században virágzott a vasbányászat, 1702-re azonban a környék vaskészlete kimerült. Az első rézlelőhelyet 1785-ben egy pásztor fedezte fel – ma bányaváros azonban mostanra már nem bányaváros, hiszen 2006-ban a környék lakosainak munkát adó bányák bezárták kapuikat. Azóta több ezren hagyták hátra múltjukat, családjaikat, és költöztek külföldre. A rézbányászat nyomai azonban kitörülhetetlenek, a mai napig rengeteg fejtörést okoznak az önkormányzatnak, amely pénz híján kénytelen a szerencsére és a természet szeszélyeire bízni azt, hogy mi lesz a szennyező zagytározók sorsa.
„Az egyik zagytározó alig egy kilométerre van a településtől, kialakításakor völgyet zártak el, a patakot pedig a hegy alatt vezették át az Oltba. Az átfolyó bejárata azonban nincs megfelelően kialakítva, a nagyobb esőzések alkalmával beszakította a zagytározó szélét, és onnan elég nagy mennyiségű meddőt hordott be az átfolyóba. Ha ez az 1100 méter hosszúságú befolyó lezárul, a víz rámegy a több mint húszmillió köbméter szennyezett iszapra, amely ha eléri a települést beláthatatlan körülményekkel járhat” – magyarázta a Metszet stábjának Ferencz Alajos, Csíkszentdomokos polgármestere.
Az elöljáró elmondása szerint a Környezetvédelmi és Erdőgazdálkodási Minisztérium elkezdte egy nagyobb lefolyó megépítését, a munkálatok azonban leálltak, így a térség lakói csak abban reménykedhetnek, hogy „nem lesz olyan mértékű esőzés, amely beindíthatja a katasztrófát”. A polgármester tájékoztatása szerint az iszapot tartó gát egy helyen már beszakadt, így a katasztrófa elkerülése érdekében azt is mielőbb ki kellene javítani. Az önkormányzat segélykiáltása azonban egyelőre süket fülekre talál a szaktárca mindent eldöntő íróasztalainál.
Az egykori bányák zagytározói közül többet feltöltöttek az évek folyamán, de némelyik még most is hatalmas veszélyt jelent az ország egyik legnagyobb községének, Csíkszentdomokos lakóira nézve. A településen viszont az Olt is keresztülfolyik, így a szennyezett bányaléből a környező településeknek is jut majd, ha bekövetkezik egy szerencsétlenség. Emellett ugyanakkor azzal is számolni kell, hogy a megszáradt iszapból származó finom port a szél továbbhordja, így az ott élők igencsak komoly veszélynek vannak kitéve – még akkor is, ha ezt csak kevesen ismerik el.
Székelyföldön azonban nemcsak a már említett zagytározók jelentenek ökológiai veszélyt. A térségben jelenleg Homoródfürdőn egy törpe vízierőmű kelt óriási felháborodást. A gyors folyású patakokon elhelyezett, kisméretű, „törpe” erőművek környezetre gyakorolt hatása elvileg minimális, a felszín alatt azonban sokkal összetettebb a kérdés. A környezetbarát beruházás ugyanis gyakorlatilag azt eredményezi, hogy eltűnik a Nagy-Homoród patak, annak vizét egy, a patak medrében levő csőbe terelnék, így az árterület gyakorlatilag víz nélkül maradna. Az erőmű mellett és ellen tucatnyi érv van.
Ellenzői többek között azt hangsúlyozzák, hogy ez a beruházás letörölhetné Homoródfürdőt a megye turisztikai térképéről. A beruházás körüli tisztázatlan kérdéseket legelőször a helybéli lakosok tiltakozása jelzi. A törpe vízierőművet építő cég tulajdonosa többször kibúvót keresett az interjúnk alól. Az Állami Építkezési Felügyelet nemrég törvénytelennek nyilvánította a törpe vízierőmű építkezési engedélyét, így a labda Hargita Megye Tanácsa térfelén van.
