Romániai ősz - a két évvel ezelőtti, az arab világ számos rezsimjének bukásához vezető Arab tavasz mintájára így jellemezte a CNN amerikai hírcsatorna a verespataki ciános bányaprojekt elleni, a jelek szerint sikeresnek bizonyult tüntetéseket. (Krónika)
Bár a párhuzam talán kicsit erőltetett, minden esetre nem lehet nem észrevenni, hogy a több mint egy hete elkezdődött tüntetéssorozatnak napról napra egyre több volt a résztvevője, és a tüntetők Bukarest mellett immár több más nagyvárosban is a polgári engedetlenség eszközéhez folyamodtak, amikor főútvonalakat zártak le, megbénítva ezzel a közlekedést. Ráadásul a követelések között immár nem csupán a kanadai-román RMGC által tervezett projekt betiltása szerepelt, hanem a bányanyitást engedélyező törvénytervezet kidolgozóinak, valamint Victor Ponta miniszterelnöknek a lemondása is szerepelt. A vezető kormánypárti politikusok által a tüntetések nyomán tett nyilatkozatok alapján úgy tűnik, a tüntetők győztek.
A verespataki ügy az első olyan téma, amely folyamatosan, jelentős tömeget képes volt utcára vinni a kétharmados többséggel kormányzó USL-kabinet ellen. A kormánypárti politikusok reakciói azt mutatják, hogy megriadtak az utcai demonstrációktól, illetve megpróbálják meglovagolni a tiltakozási hullámot: erre enged következtetni Victor Ponta miniszterelnök állásfoglalása, miszerint a parlamentnek el kell utasítania a tervezetet, valamint Crin Antonescu PNL-vezér kijelentése, miszerint nem támogatja a beruházást. Mindez ugyanakkor a Traian Băsescu államfővel vívott privát „meccsükben” is jó pontnak számít, hiszen a beruházást nyíltan támogató államfő mellett most a környezetért aggódó, „jófej” politikusokként pózolhatnak.
A tüntetések egyik jellegzetessége, hogy elsöprő többségében fiatalok vettek rajtuk részt. Mindennek a szociológiai háttere talán az lehet, hogy a mai fiatal, huszonéves generáció már úgy szocializálódott, hogy egyrészt fogékonyabb a zöldtémákra, másrészt kora miatt nem élhette meg a diktatúra és az azt követő évtized légkörét, amikor az emberek többsége a megfélemlítettség miatt ritkán mert markánsan hangot adni a véleményének. Ezért hajlandó folyamatosan utcára vonulva kiállni az általa jónak vélt ügyekért.
Ugyanakkor a megmozdulásoknak ez is az egyik hátulütője. Mindeddig zömmel a városi, képzettebb fiatalok vonultak utcára, vidéken és az alacsonyabb képzettségű, idősebb rétegek körében a Verespatak-téma nem váltott ki különösebb érdeklődést. Ahhoz, hogy a kiállás hitelesebb és eredményesebb legyen, és a kormány, illetve a parlament valóban rákényszerüljön a projekt végleges elvetésére, meg kell találni a módot arra, hogy az inkább a saját napi megélhetésük miatt aggódó, és a kormány populista gazdasági intézkedései révén „pacifikált” rétegeket is megszólítsák.
A másik probléma a legközvetlenebbül érintett verespataki polgárok helyzete. A hétvégi bányászünnepen a helyiek és a környék polgármestereinek többsége a bányanyitás mellett foglalt állást. Ennek egyik oka természetesen az, hogy az RMGC már eddig is komoly anyagi áldozatokat hozott a helybeliek meggyőzése érdekében – akár azáltal is, hogy egyes elöljárókat „megvásárolt” –, másrészt az, hogy a helybeliek előtt egyelőre nem rajzolódik ki más jövőkép. A térségben évezredes hagyományokra tekint vissza az aranybányászat, az ott élők generációk óta foglalkoznak a színesfémek kitermelésével. A korábban a térségben működő bányavállalatok megszűnése miatt a munkanélküliség jelentős arányokat öltött, ezért nem csoda, ha a helyiek közül sokan az RMGC projektjében látják a kiutat a munkanélküliségből, és ezen az sem változtat, hogy a tervek szerint egy hatalmas ciántó uralta holdbéli tájjá változtatnák a környéket.
A projekt ellenzőinek – és most melléjük állni látszó, beijedt kormányoldalnak - ezért azokra is gondolniuk kell, akik saját és gyermekeik jövője miatt aggódnak. Ahhoz, hogy a tiltakozás hitelessé váljék, nem elegendő csupán nemet mondani a valóban veszélyes és helyrehozhatatlan károkat okozó bányaberuházásra, hanem meg kell próbálni azokat az alternatívákat – amelyek akár a turizmus fejlesztésében, vagy az amúgy is hagyományos bányászat kisebb léptékű, kevesebb veszélyt hordozó formában történő felélesztésében, esetleg ezek ötvözésében is megnyilvánulhatnak – felvázolni, amelyek elfogadható jövőképet vázolnak fel a Verespatakon és környékén élők számára.
