2016. augusztus 30.
Botrányosan szűkszavú és szenvtelen, alig pár soros hírben tudósított arról a magyarországi sajtó, hogy váratlanul meghalt Kósa Csaba író, publista, közéleti személyiség, a Magyar Újságírók Közösségének elnöke.
A 73 éves újságírót – a lakosság segítségét is kérve – a múlt kedd óta kereste a rendőrség, a férfi ugyanis hétfőn eltávozott velencei (Fejér megye) otthonából, de nem tért haza, és életjelet sem adott magáról. Tragikus haláláról nem tudni részleteket, vélhetően baleset vagy önkezűség vezetett váratlan halálához.
Kósa Csaba 1992-es megalakulása óta volt a „szocialista” MÚOSZ polgári alternatívájaként létrejött Magyar Újságírók Közösségének elnöke, egy tíz évvel ezelőtti lemondásáig, ami után rövid ideig tiszteletbeli elnöke volt a szervezetnek, majd újból a vezetője, mostanig.
1943-ben született Esztergomban, de Vas megyében nőtt fel, a középiskolát Budapesten végezte, jogot tanult, majd az ELTE-n szerzett meg magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát. Újságírói pályáját az Esti Hírlap szerkesztőségében kezdte vidékjáró riporterként, 1974-ig. Ekkortól 1977-ig a Népszava munkatársa volt, majd a Hétfői Híreké. 1980-tól folyóiratok és irodalmi mellékletek szerkesztője volt, a rendszerváltás után a Magyar Fórum főszerkesztője, 1994-tól 2000-ig pedig a Magyar Tollé. 1990 óta vett részt az újságíróképzésben, 1996-ban főiskolai docens lett.
Alapító tagja volt az 1985-ben új életre kelt Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaságnak, később ennek a választmányi elnöke. 2008 óta az újraindult a Somogy című folyóirat főszerkesztője Indulása óta heti tárcaírója a Magyar Katolikus Rádiónak.
Első irodalmi publikációi az Életünk című folyóiratban jelentek az 1960-s években, első regény 1979-ben. Pályafutása során több száz publikációja jelent meg, folyóiratokban, antológiákban, napi és hetilapokban. Próza-, publicisztika- és esszéköteteinek száma a harmincat is meghaladja.
