Pataki Zoltán 2018. szeptember 10.,
Az előkészítő osztályosok izgatottan várják az iskolakezdést
Nagy volt a nyüzsgés hétfőn reggel a Temesvári Bartók Béla Elméleti Líceum hátsó udvarán, ahol több száz ünneplőbe öltözött kis- és nagydiák, a kicsiket kísérő szülő gyűlt össze a tanévnyitó ünnepségre. A pedagógusok és a szülők többsége, de az iskola vezetősége is fehér karszalagot viselt, jelezve, hogy megint valami nincs rendben a magyar oktatás háza táján.
A tanévnyitó ünnepség résztvevőit dr. Erdei Ildikó iskolaigazgató immár 7. alkalommal köszöntötte. „Egy héttel ezelőtt még erre a gondolatra alapoztam volna az ünnepi beszédemet: Amit az emberi elme el tud képzelni, amiben hinni tud, azt meg is tudja valósítani. Az elmúlt napok történései arra késztettek, hogy ezt a gondolatot kiegészítsem egy Széchenyi-idézettel: egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen.” Visszatekintve az elmúlt hét év útkereséseire, dr. Erdei Ildikó hangsúlyozta: „Azt tudtuk, hogy főként mi kell elhiggyük, hogy lehet jobb iskolánk. Gondolkodtunk, hittünk, álmodtunk, bíztattuk egymást, hogy merjünk nagyobbak lenni. Ha szétnézünk, itt-ott-amott látunk némi változást és az iskolából lassan a mi iskolánk lesz. Jövő ilyenkor át fogjuk adni a reformkonyhát, amiről a Kárpát-medencében, mint temesvári találmányról beszélnek, és nemcsak itt épül új konyha, hanem az óvodában is dolgoznak az új épületen. Bár az oktatásnak számos vetülete van, amivel elégedetlenek vagyunk, próbáltuk megnézni, mi az a keret, ahol mozogni tudunk, hol tudunk ezen belül változtatni úgy, hogy fejlődjünk, hogy a diákjaink megállják a helyüket. Jelenleg ez a keret szűknek bizonyul: olyan akadályokat gördítenek az utunkba, amelyek megtörik a lendületet. Ez ami most történik, a szakítópróbája lesz annak, hogy a szülői közösséggel milyen erős a magyar iskolák partnersége. A fehér karszalagok jelzik, hogy van partnerség. Széchenyi mondja azt is, hogy azokból a kövekből, amelyeket az utunkba gördítenek, egy kis ügyességgel lépcsőt építhetünk. Legyen ez az idei év kihívása: építsünk lépcsőt a kövekből, amit az utunkba gördítenek! És ne feledjük: egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen!”
Kiss Ferenc magyar oktatásért felelős tanfelügyelő beszéde során elmagyarázta, hogy miért fehér karszalagos ez a tanévnyitó: a tanítók, akik a kisebbségi iskolákban tanítanak bárhol az országban, mától kezdve a saját osztályukban nem taníthatják a román nyelvet! Mit jelent ez: kétségbe vonják azt, hogy a tanítóink meg tudják tanítani jól a román nyelvet. Milyen adatokra támaszkodtak azok, akik ezt a döntést egy tollvonással meghozták? Lássuk a Temes megyei adatokat. A Bartók Béla Elméleti Líceumban júliusban 40-en érettségiztek közülük 5 tanuló írt 5-ös alatt románból. A megyében volt 3900 érettségiző, ebből 500 román diák írt 5-ös alatt. Talán ennél is visszásabb a helyzet a Lenau Líceumban, ahol a gyerekek 90%-a román anyanyelvű. Most azt feltételezik, hogy a román tanító a román anyanyelvű diákot képtelen megtanítani a saját anyanyelvére? Ez egy olyan helyzet, amin csak derülni lehet, de ez is azt mutatja, mennyire kiszolgáltatottak vagyunk… – mondta Kiss Ferenc tanfelügyelő, reményét fejezve ki, hogy a következő néhány hétben ez a helyzet is meg fog oldódni, a parlament minél előbb napirendre tűzi ezt a kérdést.
A legfontosabb mégis csak az iskola kapuin először belépett előkészítő osztályosok köszöntése volt. A hagyományos 0-dik osztály névsorát Vinczeffy Kinga tanítónő, a lépésről lépésre osztály névsorát Balázs Melinda Enikő és Kasza Gabriella tanító nénik olvasták fel. Dr. Erdei Ildikó bemutatta az iskola új igazgatóhelyettesét, Iliescu Júlia személyében, az V. osztályosokat védőszárnyaik alá terelő Pacurar Máriát és dr. Balla Lórándot, valamint a IX. osztályok osztályfőnökeit, Nemes Andrást és Moldoveanu Melindát. Az új tanévre Isten áldását és az Úr segítségét kérte ft. Szilvágyi Zsolt józsefvárosi plébános és nt. Kovács Ibolya vöröscsárdai református lelkipásztor. A tanévnyitó ünnepség nemzeti imánk közös eléneklésével ért véget.
