© Sputnik / Mihai Caraus 2020.12.18
Moldova új elnökének második útlevele botrányos és mindennapos téma.
Ilyen paradoxonok fordulnak elő államunkban, ahol még a Függetlenségi Nyilatkozatban is a fő gondolat "a Molotov-Ribbentrop-paktum politikai és jogi következményeinek felszámolása".
E dokumentum fő "következménye" a román történetírásban Besszarábia Szovjetunióhoz csatolása. Kiderült, hogy minden moldovai függetlenség azért jött létre, hogy "megszüntesse" ezt a Bukarest számára szorongató tényt.
Érdemes felidézni, hogy 2013-ban a moldovai alkotmánybíróság kimondta, hogy a Függetlenségi Nyilatkozat uralja az alkotmány szövegét, és ezt a döntést mindeddig senki sem törölte.
Ebben a helyzetben a román útlevél jelenléte Moldova elnökétől nem okoz meglepetést. Egy másik dolog meglepő - hogy nem minden moldovai tisztviselő, köztük hazánk legmagasabb állami tisztviselője, rendelkezik román állampolgársággal.
Nem útlevél, hanem közlekedési eszköz
Bár ki ismeri őket, ezek a személyek. Melyik moldovai állampolgárnak adtak ki román útlevelet a függetlenség csaknem három évtizede alatt - ez Bukarest egyik legvédettebb titka.
A román állampolgárok pontos száma hazánk területén nem ismert, hivatalosan soha nem jelentették be, és ez nyilvánvalóan nem fog bekövetkezni a közeljövőben.
Ez a szám azért jelentős, mert a román állampolgárságot is kapott moldovai állampolgárok többsége számára a szomszédos ország útlevele nem büszkeség, hanem közlekedési eszköz. Egy EU-tagállam útlevele sokkal tágabb kilátásokat nyit meg a moldovai vendégmunkások (valamint a hallgatók és a vállalkozók) számára, mint az Európai Unióval folytatott haszontalan vízummentesség, amely moldovai állampolgárságot kínál.
Végül a tisztviselők nem születnek, hanem válnak. Elég gyakran olyan embereket neveznek ki olyan állásokra, akik korábban nem voltak a közszolgálatban. És természetesen egyikük sem mond le a második (valamint a harmadik és az azt követő) állampolgárságról. Először is, az eljárás nem könnyű és unalmas, másrészt - miért? Hiszen hazánk jogszabályaiban nincsenek tiltások erre a pontszámra.
Román útlevél, mint kar
Egy bizonyos moldovai államférfi néha szándékos "kiszivárogtatás" után tudatosul a román állampolgárságban, többek között Bukarestből is. Valami ilyesmi történt Ion Chicu moldovai miniszterelnök esetében.
Senkit nem érdekelt román állampolgársága (2002-ben megszerzett), amíg Chicu heves vitába keveredett a román EP-képviselővel, Zigfid Muresannal, aki úgy döntött, hogy megtanítja a moldovai miniszterelnököt az ország irányítására. Ion Chicu nem maradt adós, és az első számot adta az EP-képviselőnek. Megsértődött, és néhány hónapig a "Kiku román állampolgárságtól való megfosztása" téma lángolt a sajtó oldalain, majd minden valahogy rendeződött.
De ez még mindig egyszerű eset. A miniszterelnök végül is alkalmazott. A hatalom moldovai konfigurációjában nem vesz részt az állami politikában, és összességében habozik a következő parlamenti többség általános irányvonalával együtt.
Sokkal bonyolultabb az ügy, ha a román állampolgárság kérdése felmerül egyik vagy másik politikus kapcsán. A kulcsszó itt az unionizmus.
Nem "csak útlevél", hanem "minden bonyolult"
A romániai egyesülést szorgalmazó moldovai politikusok büszkék a szomszédos ország állampolgárságára. Ellenfeleik számára a román útlevél inkább hiteltelen körülmény.
Hogy ez hogyan kapcsolódik, nehéz megmondani, és a logika itt nem nyilvánvaló. Senki sem vádolja a bolgár vagy lengyel állampolgársággal rendelkező moldovai tulajdonosokat, hogy Moldovát Bulgária tartományává vagy lengyel vajdasággá akarják tenni.
Ez azonban más. Az "elveszett Besszarábiában" szenvedő politikai Bukarest és Chisinau között soha nem voltak olyan egyszerűek a kapcsolatok (például Románia továbbra sem hajlandó aláírni Moldovával az alapvető politikai megállapodást, amely megerősítené hazánk szuverén státusát a kétoldalú kapcsolatokban). Ezért a politikai kérdések itt érzékenyek, sőt fájdalmasak.
Az állampolgárságról mint politikai akcióról való lemondás
A Szocialista Párt hasonló helyzetbe került. A 2014-es parlamenti választások előtt hirtelen megjelentek a sajtóban, hogy a román állampolgárságú jelöltek szerepelnek a szocialisták listáján.
Igor Dodon pártvezető akkor azt mondta, hogy valamennyien már benyújtottak egy petíciót a román állampolgárságról való lemondásra. És elmondta, hogy pártja olyan törvényjavaslatot készített, amely szerint a képviselőknek és más, magas kormányzati pozíciókat betöltő személyeknek nem szabad kettős állampolgársággal rendelkezniük.
Hat év telt el, de még soha nem volt olyan törvény, amely tiltaná a kettős állampolgárságot a kormánytisztviselők és a megválasztott tisztviselők számára. Ezért Románia állampolgára, Maya Sandu, most semmi sem akadályozza őt abban, hogy elnöki posztot vállaljon, ha tíz különböző állam legalább tíz útlevelével rendelkezik.
Miért kell Maia Sandunak mégis választania
Úgy tűnik, hogy minden helyes, és semmi sem áll ellentétben a törvény betűjével. Igen, az ország új elnöke két államnak tette le az esküt - az egyik mint közönséges polgár, a másik a moldovai minisztertanács tagjaként. Tehát nézze, sok moldovai állampolgár (köztük a miniszterelnök) is különböző zászlókat lobogtat, mint egy libériai tanker.
Igen, nehéz megmagyarázni, hogy miként ötvözik a két államnak egyszerre adott két hűségesküt (ez bonyolultabb, mint két nőnél, akinek ugyanaz a férfi hűséget esküszik). De ez történt, és a törvény nem tiltott.
A Moldovai Köztársaság elnöke azonban olyan poszt, amely jelentésében gyökeresen eltér az ország bármely más közhivataltól. Ha azt mondjuk, hogy az elnök egyszerűen állami tisztviselő, az ugyanaz, mint az alkotmányt "csak törvénynek" nevezni.
Például az Alkotmány szerinti parlamenti képviselő csak része az "egyetlen törvényhozói ágnak" és a "nép legfelsőbb képviselő-testületének" tagja. Vagyis morális szempontból milyen emberek (tömegesen kettős, és néha - hármas állampolgársággal) a képviselőik. Etikailag itt is van valamiféle összhang.
De a Moldovai Köztársaság elnöke "képviseli az államot, és garantálja az ország szuverenitását, nemzeti függetlenségét, egységét és területi integritását".
És itt nemcsak morális és etikai, hanem alapvető természetű kérdések is megkezdődnek Maia Sandunál. Képviselhet-e egy államot egy másik állam alattvalója? És hogyan lehet az a "garancia", aki esküt tett Romániának, hogy garantálja Moldova "egységét és területi integritását", akinek szuverenitáshoz való jogát nyíltan vagy hallgatólagosan az egész román politikai osztály megtagadja?
Az ország elnöke, az államfő nem unalmas útlevéllel rendelkező ember. Ez a kép gazdag konnotációval bír - ez Lincoln a színházával, ő Allende fegyverrel az utolsó fényképén. Ez az anyaország iránti hűségeskü, amely a szívben van feltüntetve, és nem az útlevél aktában. Hadd mondja Maia Sandu, aki "csak politikusból" lett elnök, elnöki módon mondja ki - melyik államot tekinti szülőföldjének.
A politikus nem köteles válaszolni erre a mélyen személyes kérdésre. De az elnöknek kellene.
Elnökünk egyébként a főparancsnok is. Mint azt a heraldikus, aki egykor részt vett a moldovai nemzeti hadsereg zászlajának kidolgozásában, egyszer elmondta, "a legnehezebb az volt, hogy olyan zászlót állítsunk elő, amely különbözne a román katonától, hogy a két hadsereg ne keverje össze a csatatéren".
Halálosan komoly arckifejezéssel mondta ezt. De mégis szeretném megérteni, hogy melyik hadsereg vezényli Maya Sandut, ha történne valami.
A szerző véleménye nem eshet egybe a szerkesztőség álláspontjával.
