Váratlanul elhunyt Szőcs Géza. Nyugodjék békében! Azt szokták mondani a halottról csak jót, de nyugtalan természetével, sok esetben túl lőtt a célon, amiért aztán sok ember nem volt megelégedve egyes cselekedeteivel… Tudtunk és hallottunk Róla, ki ilyen ki olyan dolgot. Nekem megadatott, hogy kétszer is találkozzak vele.
Először a 90-es évek elején, amikor még lapmenedzserként dolgoztam a “Családi Tüköt” havilapnál. Ekkor derült ki, hogy megvette a lapot a Nemzeti Sajtó Kiadótól. A nagyváradi lapkiadó koordinátora hívott magához és jelezte, hogy a “Szőcs, patron úr nem tart igényt a lapmenedzseri munkádra”
Amikor kijöttem az irodából, belebotlottam a “patron úrba”, - akit még iskolás koromtól ismertem, hiszen két évvel alattam járt - és valószínűleg megismerhetett, mert rámköszönt:
- Szervusz
- Köszönöm, hogy elbocsátottál, - mondtam és lassan elindultam a lépcsők felé
- Ja, Te voltál az… aztán, még utánam szólt: - majd csak kapsz valamit, hiszen te fizikus is vagy, nemcsak lapmenedzser…
A második alkalom, akkor volt, amikor az anyaországiak újságíró szövetségének elnöke, - aki erdélyi származású volt - meghívta a külhoni lapkiadókat testvérkapcsolatok kialakítása végett. Lévén aránylag “friss” a lapkiadás terén, - hiszen akkor csak egy éve adtam ki a “Kertbarátok Lapját” - nem volt szándékomba a régi kommunista időkben is a sajtóban dolgozókkal egysorba lenni és a hátsó sorban, a bejárati ajtó mellett levő székek egyikére ültem le. Már javában folyt az előadás, amikor kicsapodott a bejárati ajtó és valaki lehuppant mellém. Félszemmel láthattam, hogy ki is ült mellém, éppen az, aki elbocsátott a “Családi Tükör” havilaptól.
Mikor kiszusszantotta magát, átadtam neki az éppen kezembe levő kis lapomat a “Kertbarátok Lapját”. Lényegében akkor ismerte fel a helyzetet, hogy ki mellé sikerült leülnie. Kis idő múlva azonban felpattant és elviharzott, mint akinek egy jó ötlete támadt.
Kevés idő elteltével visszajött és újra lehuppant a mellettem levő székbe és a kezében levő frissen gépelt lapot úgy tartotta, hogy el tudjam olvasni. Először az volt az érzésem, hogy együttműködésre gondolhat, hiszen a lapon az állt, hogy egy alapítványtól egy hatnullás összegű forintot kapott, egy mezőgazdasági melléklet elindításáért, de nem igy történt mert a következő hét elején azzal állt elém a főszerkesztőm, hogy:
- Megharagszom-e, ha az “Új Ezred” mezőgazdasági mellékletét is szerkeszteni fogja?
- Jelzem Önnek - mondtam, - hogy az a lap nekünk konkurencia lenne, így ha azt akarja szerkeszteni, akkor mást kell keresnem a Kertbarátok Lapjához…
- Akkor maradok, - volt a válasz és a mezőgazdasági melléklet sem indult el.
Haragszom-e? Nem!
Inkább felbuzdított a dolog, mert kevés idő elteltével új lapot – az “Erdélyi Gazda” havilapot indítottam el, a már addig szerkesztett és kiadott “Kertbarátok Lapja”, “Grădina… Pasiunea Mea” “Bokréta” és a “Termés” lapok mellé.
Most pedig, már nincs kire nehezteljek sem, mert haragomat elvitte magával a sírba…
Nyugodjék békében…
Horváth Zoltán
