Október 25
Ennek a nőnek az apja azerbajdzsán, édesanyja örmény. A bakui pogrom alatt a tömeg azt követelte, hogy apja adja meg anyját megtorlásért.A hegyi-karabahi események hátterében ma már sokat írnak az örmény-azerbajdzsáni kapcsolatokról, amelyek egy percig több mint száz évesek. Emlékeznek eseményekre, sérelmekre, nagyon távoli és viszonylag nemrégiben.
Egy történet teljesen megdöbbentett. A Dozhd tévécsatorna azeri és örmény családokról szóló történetében mutatták be.
Egy Sabina nevű nő elmondta, hogy a bakui örményellenes pogrom során pogromisták tömege érkezett a házba, ahol a családja élt - egy azerbajdzsáni apa, egy örmény anya, maga és testvére. Felhívták apámat, és mondták neki: tudjuk, hogy a feleséged örmény, neked kell odaadnod, és nem fogjuk megérinteni a gyerekeket, mivel ők félvérek.
Sabina. Pillanatkép a Dozhd TV-csatorna felvételéről
Az apa meghallgatta ezeket az igényeket, és visszatérve a lakásba, nem feleségével, hanem fegyverrel tért vissza. Lövések dördültek el - az egyik rendbontó a járdán hevert, a többiek elmenekültek.
A sebesült gengszter a kórházban halt meg, apját bíróság elé állították. Az azeri igazságszolgáltatás becsületére legyen mondva, hogy a büntetés meglehetősen enyhe volt, és a férfi, miután kiszolgálta, elvitte családját, és Bakuból örökre Moszkvába költözött.
Engem ez a történet ragadott meg valódi emberségével. A rokonokat megkötő kötelékek: anya, fiú, apa, lánya, testvér, nővér, férj, feleség - erősebbek, mint a nemzeti. Szupranacionálisak. És ők teszik emberré az embereket.
Amikor ez az ember a gyilkosságoktól megbolondult „véres testvérei” elé került, a végéig, az utolsó vércseppig ment ki, hogy megvédje feleségét, gyermekeit, családját. És vele volt az Igazság, vele az Isten. Vele volt az egész világ művészeti kultúrája, a humanizmus mindazon szálai, amelyeket annyira ápolunk. És ő nyert.
Éppen ezért korunk igazi hőse egy azerbajdzsáni férfi, aki pisztollyal a kezében kijön megvédeni örmény feleségét a brutális gengszterek tömegétől
