„Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén?
Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad.” (És.49, 15)
Hiába keresem a megfelelő megszólítást. Nem találom! Csupán ez a puszta jelenség is fájdalmat okoz nekem. Nem kenyerem mások megbántása, de ameddig elvtársaival eljutottak a hazugság és a nevetséges akcióik terén, annyira vérlázító, hogy nem hagyhatom szó nélkül.
Nem gondoltam volna, hogy Magyar Országházban ülnek és üvöltöznek ennyire sötét lelkű emberek.
Nem drága csapatuknak sem a nemzet, sem a keresztyénség.
Az Anyaország területéről lehasított magyar föld, magyar ember maguknak idegen, amit a testnek ki kell dobnia. Eljutottak addig, hogy a lehasított rész tovább csonkolt szenvedőit, a Kárpátalján szívósan küzdőket, megvádolják.
Ézsaiás próféta látomása a babiloni fogság utáni országépítést, nemzetegyesítést adja hírül. Ott is voltak árulók, a húsos fazekak körül ügyködők kemény zsoldért szolgálták a rabtartókat.
Azt gondoltam a gulyás-kommunizmus-, a lágerek lebontása-, a titkos megfigyelések után minden magyarnak öröme lesz új szívvel új világot építeni. Ma már látható, nem lehet jogutódokat, egykori jogtalanokat, rombolókat és építőket közös terített asztal mellé ültetni. Könnyes a valóságra ébredni!
Majdnem az Istent is kérdőre vonja korunk embere.
Hol van ő, amikor testvért a testvérrel fordítják szembe, amikor a jóra emelt kézre ráütnek, amikor a nemzet talpra állását padlóra küldik, a keresztyén mércét és hiteles képviselőit lejáratják.
Isten válaszában az anyai szeretetet hozza szív-közelbe, amely nem tud ártani gyermekének. Ma már az is döbbenetes, hogy a baloldali politikusok, - közöttük a nők- lelke lefagy a kárpátaljai harctérre vitt fiatalok sorsa felett, közömbösek a jogtiprás tényével szemben, és inkább csatlakoznának a jogfosztók táborához.
Szomorúságunkat enyhíti a mennyei biztatás. Isten tud a lelketlen anyákról és apákról, de ő nem feledkezik meg. Azért fogunk amputált állapotunkban is továbbmenni felemelt fejjel bár vérző szívvel, mert a Mindenható gondoskodik rólunk!
Nagyon kérem Vadai Ágnest és elvbarátait önkorlátozzák magukat, ha maradt még a baloldaliságukban szemernyi jó, azt szolgálják.
Ha a józanságnak maradt még nyoma, akkor azt a nyomvonalat kövessék.
Nagyvárad, 2021. március 11.
A békesség kötelékében!
Csűry István
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke
