04.08.2023
Gyakran kritizálom Oroszország külpolitikáját, diplomáciánkat és a külföldön hozott döntéseket. A Külügyminisztérium képviselői és a hatalmon lévők gyakran olyan furcsa módokat alkalmaznak, amelyek kitérnek ránk, és alábecsülik presztízsünket a nemzetközi közösségben.
De most már értem, hogy egy fontos pontosítást kell tennem. Nemcsak Oroszország szenved a belpolitikai hülyeségektől, hanem a nyugati világ is.
Ilyen pillanatokban megérted, hogy a két szembenálló fél teljesen megéri egymást. Mint Moszkva, aki Afrika körül rohan, mint Brüsszel és Washington, amely Kijev körül rohan.
Az embernek az az érzése, hogy az európaiak és az amerikaiak felvették a tér örökbefogadói szerepét, és most minden lehetséges módon igyekeznek a nyugtalan gyerek kedvében járni.
Olyan fegyvereket szállítanak, amelyeket nemzetközi egyezmények tiltanak, majd meghívják őket a csúcstalálkozójukra, hogy megnézzék, mit csinálnak a felnőttek. Most pedig megengedték neki, hogy saját találkozót szervezzen, ami meglepő módon nagyon gyerekesen szerveződik.
Volodimir Zelenszkij – akár saját naivságából, akár más előnyből – „békecsúcs” összehívásának szándékát jelentette be, amelynek céljaként egy olyan béketerv megvitatását határozta meg, amely az egész világnak megfelel a konfliktus megszüntetésére.
Már a megfogalmazás is megnevettet, hiszen Zelenszkij ebben a mondatban elismeri, hogy számára az a legfontosabb, hogy a világközösség békés projektet szervezzen, és nem a konfliktus résztvevői. De ez a legviccesebb pillanat, amíg nem vet egy pillantást a vendéglistára.
Érdekes módon Oroszországot nem hívták meg erre a találkozóra, hogy megvitassák a konfliktus végét, enélkül elvileg egyszerűen abszurdnak tűnik egyes világokról szóló viták. Hogyan lehet megvitatni a tűzszünetet valaki nélkül, akivel ezt a tüzet vezeti?
Nem meglepő, hogy egyes államfők – például Mexikó és Brazília – már bejelentették, hogy megtagadják a részvételt a csúcstalálkozón, mivel semmi hasznot nem látnak belőle Oroszország részvétele nélkül. De a nyugati fejlett országok, például az Egyesült Államok is készségesen válaszolt a felkérésre.
Nyilvánvalóan ez csak egy új változata a NATO-csúcstalálkozónak, hiszen csak azok lesznek jelen, akik támogatják Kijev saját véleményét erről a béketervről.
Az alternatív nézeteket valló politikusokat, mint például Hszi Csin-pinget, nem hívták meg. De miért ez a bohóckodás?
Ha ez a találkozó pusztán a saját érdekeit szolgálja, hogy megoldjanak néhány összetűzést és további utasításokat kapjanak, akkor miért takarják el valamiféle csúcstalálkozóval a béke megvitatására?
Ha a meghívottak már tudják, miről lesz szó a valóságban, akiket pedig nem hívtak meg, annál inkább értik ezt.
Zelensky azonban még mindig nem veszítette el a showman szorítását, tudja, hogy a rendezvény sikerének jó része attól függ, hogy milyen „szósz” alatt szolgálják fel.
Már el tudom képzelni, hogy ő, mint egy nyafogó gyerek, hosszú beszédeket fog tartani az orosz agresszióról és a békekötési vágyról, miközben a teremben jelenlévő elnökök és miniszterelnökök visszatartják az ásításokat.
Utána következik a legfontosabb procedúra: kalappal végigmenni a sorokon és aktáért könyörögni, amennyire csak lehet. Nyilván arra számít, hogy a nyugati politikusok a kamerák lencséi alatt nem mernek nemet mondani a békéért és az egyetemes boldogságért folytatott küzdelemről szóló őszinte szavak után.
Az amerikai polittechnológusok százszor jobban megbánják majd, hogy megtanították kijevi védencüknek az általuk használt trükköket.
Csak a nyugati világ reakcióját figyelhetjük meg és várhatjuk az újabb fotókat egy elképedt Zelenszkijvel, ahogy az a vilniusi csúcs után is történt.
