Országhatáron átívelve bizonyítja a Sopronban sikerrel bevezetett kékfrank, hogy összetartozunk
Többéves előkészítő munka után tavaly nyár eleje óta lehet Sopronban és környékén a helyi pénznek nevezett utalvánnyal, a kékfrankkal fizetni. Az ötletgazda, Perkovátz Tamás étterem-tulajdonos szerint több példa bizonyítja, hogy a lokális kezdeményezések ösztönzően hatnak egy-egy térség gazdaságára – s ezt a fellendítést várja az egyre sikeresebb kékfranktól is.
– Mikor fogant meg az ötlet, hogy helyi pénzt hozzanak forgalomba?
– Mintegy négy éve, hogy étkezési utalványt bocsátottunk ki, lényegében azért, hogy függetlenedjünk a cafeteriarendszertől. A külföldi és más magántulajdonban lévő utalványrendszeren keresztül ugyanis legalább negyvenmilliárd forint áramlik ki a magyar gazdaságból. Az igazi lökést a kékfrankhoz a Varga István közgazdásszal készült egyik interjú adta, amelyben a helyi pénzekről beszélt. Felvettem a kapcsolatot vele és más szakemberekkel, akikkel most a jelenlegi sémán kívánunk változtatni.
– Többféle lehetőséget látunk világszerte, hogyan működhet az úgynevezett helyi pénz. Önök melyik megoldással éltek?
– Határokon átnyúló európai szövetkezetet hoztunk létre, amelyben minden tagnak egyetlen voksa van, függetlenül tulajdonrészének nagyságától. A cél az volt, hogy a csereeszköz, amely összeköti a gazdaság szereplőit, ne csak a globális hatásoknak kitett forint vagy euró legyen, hanem olyan is, amely részben független a külső hatásoktól.
– Hogyan lehet a kékfrankot használni?
– Száz euróval már tulajdonos, azaz tag lehet bárki a közgyűlés egyetértésével, de lehet csupán partneri szerződést kötni. Magát az utalványt a Rajka és Vidéke Takarékszövetkezet csak a tagjainak vagy a partnereinek adja ki. Ők viszont azt minden további nélkül továbbadhatják harmadik személynek. Pontosan úgy, ahogy a soproni szülő az étkezési utalványt odaadja Budapesten tanuló gyermekének, aki a fővárosban abból ebédel.
– Végső soron miről beszélünk: pénzről vagy utalványról?
– Jogi értelemben a kékfrank utalvány. Hasonló a cafeteriához, azzal a különbséggel, hogy a kékfrank újból felhasználható. Az étkezési csekkekkel csak egyszer lehet fizetni, majd ki kell vonni őket a forgalomból. Az utalvány és a pénz között viszont van egy lényeges különbség. A pénz olyan csereeszköz, amelynek elfogadását az állam törvényileg előírja. Az utalvány ezzel szemben nem kötelező érvényű. Forintteljesítést nem utasíthatok vissza a Magyar Köztársaság területén, de bármiféle utalványra, akár a kékfrankra is, azt mondhatom, nem kérek belőle.
– Miért jó egy ilyen lokális pénz?
– Ahol elterjedt, a helyi gazdaság fellendült. A világon mintegy száztízmillióan használnak különböző helyi utalványokat. Abban viszont egyedüliek vagyunk, hogy a kékfrankot nem csak egy, hanem két ország, szülőföldünk Ausztriához tartozó területén is elfogadják. A kékfrank erősíti az összetartozás-érzést, hisz közösek a gyökereink és közös lesz a jövőnk is.
– Szembemennek a globális trendekkel?
– Ez az úgynevezett pénzügyi-gazdasági válság nem más, mint hogy a gazdasági forgalomban a szükségesnél némileg kevesebb csereeszközt hagytak. Ami maradt, indokolatlanul megdrágult. A forintot és az összes használatban lévő pénznek nevezett csereeszközt ugyanis érdemes kivonni a gazdaságból. Mivel kamatot kapunk érte, megéri alapokba fektetni, részvényeket vásárolni belőle.
A kékfrank semmi másra nem jó, csak arra, hogy a partnerünknél egy másik árut vagy szolgáltatást vegyünk érte. Így a kevesebb is többnek hat, mert gyorsabb a körforgás. Magyarországon ezermilliárdokban mérhető az az összeg, amelyet kivontak. A helyi pénz e hiányon kíván változtatni. Egyikünk sem állítja, hogy mindent meg tud oldani, és segítségével eljön a Kánaán. Mégis olyan orvosságot kínál, amely javítja a beteg állapotát.
– Milyen más előnyei vannak?
– Mivel a kékfrank százszázalékos forintfedezettel rendelkezik, amikor használjuk, a mögötte lévő forint kamatozik. Segítségével nagyobb lehet a hitelkínálat, olcsóbbá válik a hitel. Ha egymilliárd kékfrank kerül forgalomba, ott lesz mögötte egymilliárd forint, amellyel a pénzintézetünk hitelezési potenciálját növeljük.
– Mekkora részt képes kihasítani a körforgásból a kékfrank?
– Tegyük fel, hogy Sopronban és környékén négy-öt százaléknyi csereeszköz hiányzik, és mi ennek a negyedrészét ki tudjuk váltani. Már ennek rendkívül üdvözítő hatása lenne. Máshonnan vett tapasztalatok azt mutatják, hogy a forgalom tizenöt-húsz százalékát érheti el legfeljebb a helyi pénz. Ez a szint már igazi sikertörténete lenne a kékfranknak.
– Ehhez vonzóvá kell tenniük az alternatív fizetőeszközt.
– Nem az a döntő, hogy pár százalékos kedvezményt adjunk. De legyünk őszinték, ilyen a világ, úgy szocializálódunk, hogy örülünk a különböző akcióknak, leárazásoknak.
A tagvállalkozásaink közül valóban sokan adnak öt-tizenöt százalékkal olcsóbban valamit, ha kékfrankkal, és nem forinttal fizetnek érte. Ez jó reklám a kékfranknak, mert szimpatikussá válhat olyanok számára, akik esetleg nem hallottak még róla. Mivel, úgymond, felértékeljük a forintjukat, jól járnak vele. De a vállalkozó is, mert a kékfrankkal vásárlók hozzá mennek majd, és így növekszik a forgalma.
– Tervezik, hogy idővel a kékfrankot ne csak áruk cseréjére, hanem közszolgáltatások igénybevételére is fel lehessen használni?
– Az állami kötelezettségek teljesítése minden bizonnyal a jövőben is a törvényes fizetőeszközzel, azaz a forinttal történnek. De fontos, hogy a helyi és a környékbeli önkormányzatokat bevonjuk a rendszerbe. Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy egy település a helyi lakosoktól, vállalkozásoktól származó bevételét helyi valutában kapja meg, sőt ugyanez a település bizonyos kiadásait is ebben teljesítse.
– Jelenthetnek-e alternatívát szélesebb körben a helyi pénzek?
– Nem érzem tragédiának, hogy nem léptünk be az eurózónába, és még magunk bocsátjuk ki a pénzünket. Kétséges az euró sorsa, sokak szerint szét fog esni az eurózóna. A nemzeti valuták mellett a helyi pénzeknek is nagyobb szerepük lesz a jövőben. A kormányváltással jó irányba indultunk, ez azonban nem azt jelenti, hogy holnaptól minden rendeződik. Édesapám mondta, fiam, ha azt veszed észre, hogy minden zökkenőmentesen megy, akkor valami nem stimmel, mert nekünk, magyaroknak mindenért meg kellett küzdeni, semmi sem hullott csak úgy az ölünkbe. Az elmúlt éveknek nem is az volt a legnagyobb baja, hogy vitték, amit tudtak. A lelkeket mérgezték meg, és kiveszett sokakból az az érzés, hogy sokszor áldozatot is kell hozni.
Pintér Balázs
