A Magyar Kultúra Napja rendezvénysorozat egyik kiemelkedő eseménye Kányádi Sándor székelyudvarhelyi látogatása volt. Szerdán késő délutántól estig mesélt „Sándor bácsi” a Művelődési Ház koncerttermébe begyúródott tömegnek.
Meglepően nagy számú érdeklődő jelent meg január 19-én, szerdán délután 6 órakor a Művelődési Ház kiállítótermében, Kányádi Sándor közönségtalálkozóján. A kíváncsi tömeg jelentős százalékát Kányádi-versesköteteket szorongató gyerekek tették ki, de nyugdíjasok is szép számban voltak jelen. Az esemény házigazdájaként Bunta Levente, Székelyudvarhely polgármestere köszöntötte az egybegyűlteket és „Sándor bácsit”, majd kitért az elmúlt időszak egyik legjelentősebb aktuálpolitikai eseményére, a kettős állampolgárság ügyére.
Kányádi a továbbiakban elmondta, Kölcsey Nemzeti dalának megszületéséhez kapcsolódik a Magyar Kultúra Napjának megünneplése, majd az állampolgársági kérdés margójára megjegyezte, Kölcsey költeményének első sorát ki kellene egészíteni: „Isten, álld meg a magyart, ott, ahol van, és felekezetre való tekintet nélkül”. Mindezek mellett a költő kifejtette véleményét: a magyar kultúrát nemcsak évente egy hétig, de a hétköznapokon is meg kellene ünnepelni. Az ezek után következő anekdotákból, humoros és tanulságos történetekből kiderült, Kányádi apja kétszer veszítette el az állampolgárságot – második alkalommal fél lábfejével együtt –, hogy valamikor Udvarhely polgárai voltak a legműveltebbek színház szempontjából, és hogy az argentínai Benedekek is kívülről fújják az egri hősök neveit.
A jó hangulatban zajló estét egy-egy lelkes szavalat színesítette, a költő még műfaji eligazítással is szolgált a közönségnek, „nehogy valaki felvilágosulatlanul menjen haza”. Megtudtuk, a jó balladának szépnek, szomorúnak és tömörnek kell lennie, akárcsak Horváth Imre Ballada című művének. A kétsoros balladát (Hogy a szülőanyja a fekete föld/ Erre gondolt a liliom, s letört.) háromszori hangos elmondás után az egész terem meg is tanulta. A költő beszélt a Guttenberg óta a könyvekbe száműzött versről és a „nehezen és egyre nehezebben olvasó” fiatal generációról.
A találkozón Finta Béla „bácsi” is megjelent, ki néhány szóval maga is köszöntötte Sándor „bátyját, öccsét, bácsit”, Kányádi Sándort, a költőt. Szőcs Ilka saját, 2005-ben írt Erdély imája című költeményével kedveskedett, majd a költő félkérésére a Tavaszi szél című dalt is elénekelte a közönség. Kányádi, mint már megszokott, újabb „feladatott” osztott ki a városvezetőségnek: a Mária-forráshoz, ahol halála előtt egy héttel Petőfi, később Tamási, majd Tudor Arghezi is megpihent, kellene emlékművet állítani a három irodalmi mester tiszteletére, magyar, német és román nyelven. „Dr. Bakk Elekről is illene megemlékezni, aki Udvarhely gyógyvizeiről is írt tanulmányt. Ő is megérdemelne egy szobrot” – tette hozzá Kányádi.
