Kedves Kollégák, kedves olvasó, hallgató, néző barátok,
Mostanság egyre többen agitálnak az új magyar médiaszabályozás ellen, első sorban az a hangos értelmiségi réteg, amely nem örült a magyar kormányváltásnak. Ágoston Hugó író, közíró például, - akinek a Bukaresti élet, képek c. könyvét valamikor nagy élvezettel olvastam - egy körlevélben a magyar médiatörvény elleni tiltakozásra buzdítja az erdélyi újságíró-szervezet tagjait.
"Kedves Kollégák, mi a MÚRE véleménye a magyarországi médiatörvényről? Jó? Kevésbé jó? Van véleménye, de nem osztja? Amikor (nemsokára...) a nemzetközi újságíró szervezetek kikérik a véleményét, Egyesületünk mit mond? Az én elnökségem idején, amikor a románok át akartak vinni egy ennél ezerszer jámborabb sajtótörvényt, torkunk szakadtából visítottunk; ... "
Mint olvasó-néző-hallgató és MÚRE alapítótag, ma is nagyon megnyugtatna, ha észlelném néha, hogy a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete hallatja a hangját a sajtószabadság védelmében, főként, mert ezt a témát Erdélyben nagy csend övezi. A volt MÚRE-elnök, Á.H. leveléből most fény gyúl az agyamban: azért nem volt erről szó hosszú évek óta a MÚRE berkeiben, mert - olvasom a levélben - Romániában viszont (szemben Magyarországgal) sajtószabadság van.
"Igen, igen, bezzeg Romániában sajtószabadság van! (Ezt a MÚRE is büszkén mondhatja, mert részt vesz/vett az ápolásában.) ... "
Erre nyílt ki (no nem a bicskám, hanem csak) a laptopom fedele. Lehet, hogy a sajtószabadság megállapítása igaz a sokszínű román sajtóra vonatkoztatva globálisan, de nekem, erdélyi magyar média-fogyasztónak ennél árnyaltabb a véleményem. Bármennyire is elismerhető, hogy vannak szakmailag kiváló lapjaink, jó tollú újságíróink, az olvasók igényeit ismerő és figyelembe vevő kiadványok, színvonalas rádió- és tévéműsorok, internetes portálok is, kevés kivétellel elmondható, hogy ami az erdélyi magyar közéletről szóló tájékoztatást és véleménymondást illeti, bátortalanság, tabutémák sokasága, a konfliktushelyzetek kerülése a jellemzőbb.
Néhány példa:
- A már nyilvánosságokra került több kötetnyi dokumentum a magyar besúgókról és ügynökökről alig váltotta ki lapjaink érdeklődését, az elektronikus média pedig, amelynek a munkatársai között megmaradhattak "dekonspirált" ügynökök is, meglehetősen mélyen hallgat róluk. Erről eszembe jut, hogy a Román köztévénél mennyit harcoltunk azért, hogy a felvételi kritériumok között kizáró jelleggel szerepeljen a volt szekuval való együttműködés. Rövid ideig működött, aztán már csak a magyar adásnál kértünk ilyen jellegű nyilatkozatokat, önszorgalomból.
- Más. A tényfeltáró ankétok műfaja szinte kihalt, legfeljebb román korruptok vannak, a magyar oligarchák korrupciós ügyeiről főleg a román sajtóból értesülhetünk.
- Az elmúlt évek támogatási rendszere, legyen az hazai vagy magyarországi forrás,egyetlen erőközpont hatáskörében összpontosult (RMDSZ). Statisztikailag kimutatható, hogy a Szövetséggel kapcsolatban bíráló hangot megütő lapok pályázatait lesöpörték az asztalról. Ennek hatására a rendszeresen támogatott lapokban óhatatlanul elkezdett működni az öncenzúra, a hazai magyar kormánypártot bíráló ellenzéki sajtó egy része pedig egyszerűen eltűnt a standokról.
- A közrádió, köztévé személyi állományának az alakulásába rendszeresen és durván érvényesülnek a "felülről (az RMDSZ vezetői felől) jövő" utasítások: kit vegyenek fel munkatársnak, kit nem szabad felvenni.
Mindez nem a romániai magyar sajtó egészére, hanem annak a nagy többségére vonatkozik, tehát tisztelet a kivételnek! Amint azt a Mircea Toma által menedzselt Sajtófigyelő ügynökség felmérte, lapjaink, rádióink, televízióink több, mint 80 százaléka tulajdonosi, finanszírozási, személyi/családi kötődésű avagy hivatali alárendeltségi viszonyban van az RMDSZ-szel. Azt lélektanilag érhetőnek tartom, hogy akik szívvel lélekkel kiálltak sajtósként az RMDSZ politizálása mellett, beleértve a magyarországi politikai partnerekhez fűződő viszonyulást, akár szabadnak is érezhették magukat, pláne, ha ez az önpozicionálás anyagilag is megtérült. Nyugodtan, szabadon szidhatták az RMDSZ belső ellenzékét vagy a FIDESZ-t, pláne Tőkés Lászlót, vagy akár Szász Jenőt és az MPP-t.
De ez még csak a régi típusú "sajtószabadság". amikor "mindent ki lehetett mondani, amit szabad volt kimondani".
Boros Zoltán
Itt van egy újabb is:
A médiatörvény: egy fantom?
A médiatörvény egy fantom. Egy boszorkány. Mindenki beszél róla, mindenki tudja, hogy milyen, de csak igen kevesen látták, ezért alig olvasni komoly érveket ellene/mellette. Fantomokkal, fantomokról nehéz vitatkozni. Egy dolgot tudok biztosan: hogy a magyar közszolgálati média - hiszen első sorban ezt érinti az új szabályozás, - nagyon rég megérett egy alapos újragondolásra.
Meddig kellett volna még a Duna és az MTV kiszolgáltatva legyen a kormány kényének-kedvének: adom a pénzt, nem adom, mikor adom stb.? Ha jó fiúk vagytok, kaptok, többet és hamarabb. Ha nem, megnézhetitek, hogy miből főzitek a műsorokat holnaptól? Ez folyt húsz éve. Az MTV, amely valamikor kiváló tévéjátékokat, opera-, operettfilmeket készített, átalakult tévémúzeummá, főleg nyaranként első sorban az archívumából élt.
Meddig kellett volna még feltálalni a nézőnek reggeltől estig azt a néhány fáradt bácsit a „Nap-kelte” nevű produkció reggeli és délután megismételt műsorában (este hatkor is köszöntek „jó reggelt”), akik néha mintha jobban unták volna amit csináltak, mint maguk a nézők? Nem beszélve a média világában általános összeférhetetlenségi elv folyamatos megszegéséről: minden délelőtt közszolgálati, kiegyensúlyozottnak tűnő műsorvezető vagyok a „királyi”-nak becézett köztévében, hét végén pedig egy kereskedelmi csatornán cikizem a magyar jobboldalt, ha kormányon van, ha ellenzékben, mindegy (például Verebes István a Heti hetesben). Csak 2009 szeptemberében, az új szelek érzékelésére mondták fel a szerződést a Nap TV-vel, húsz évvel az első jelentkezésük után.
A Duna Televízióról pedig sajnos elmondhatjuk, hogy az utóbbi években mintha elfordult volna eredeti hivatásától: attól, hogy a nemzet televíziója, és fő feladata a határon túli magyarság tájékoztatása. Szép dolog, hogy kitüntették kulturális televízióként, csak a legutóbbi elnök elfelejtette, hogy ő is a kolozsvári flaszteron szocializálódott és a román tévé magyar adásánál kezdte a pályafutását. A magyar belpolitikával bajlódott, meg afféle „Travel channelt” akart működtetni, a nézettséget pedig mexikói szappanopera-sorozattal növelni. Hogy a sok tízmilliót elnyelő fantomcégeket és az intézmény által a két vezető számára kifizettetett VIP családi egészségbiztosításokat ne is emlegessem. És közben nem volt pénz az erdélyi tudósítói hálózat működtetésére ...
Ezeknek a dolgoknak vége kellett, hogy szakadjon. Hogy mi következik? Én látok szándékot arra, hogy a négy közszolgálati tévécsatorna betöltse eredeti hivatását. Mindegyik saját profillal, hiszen ez már rég eldőlt, hogy csak a szakosított csatornáknak van jövője. A mostani elképzelés szerint a Duna ismét a nemzet televíziója lesz, az Autonómia csatorna (Duna 2) egyfajta kulturális csatorna, lásd Arte és Mezzo együttvéve, az M1 egy általános tematikájú közszolgálati országos csatorna, az M2 pedig a fiataloké és a gyerekeké. Az eltelt húsz évben ehhez hasonló nagyvonalú és szakmailag megalapozott próbálkozásnak még a nyomait sem tapasztaltuk.
Szerintem előlegezni kellene a bizalmat ezekhez a változtatásokhoz, ahelyett, hogy azt centizgetnénk, hogy ezt most ki csinálja majd. Mert igen, való igaz, a Fidesz csinálja. Ki másnak volna rá lehetősége?
Ja, és itt van a kuratóriumok esete. Az új médiatörvény előtt a Magyar Rádió, Magyar TV, Duna TV kuratóriumainak az összetétele a következőképpen volt demokratikusan (!) „fele-fele”: Kormánypárt 50%: az MSZP egyedül, hiszen egyedül kormányzott. Ellenzék 50%: Fidesz-KDNP, SZDSZ, ez utóbbi párt küldöttei rendszeresen az MSZP-vel szavaztak. Ez volt aztán az igazi paritás!
A magyarországi médiatörvény erdélyi megvitatásával pedig az a gondom, hogy úgy teszünk, mintha a mi tájainkon, az erdélyi magyar sajtóban, médiában a sajtószabadság terén minden a legnagyobb rendben volna. Magyarán: seperjünk csak előbb a magunk háza táján. BZ
2011. január 18.
Hozzászólások
Dénes László : 2011. 01. 09. 12:29
Makkay József : 2011. 01. 09. 14:54
Szász Attiláról annyit, hogy a Communitas Alapítványban az RMDSZ képviselőjeként vett és vesz részt hosszú évek óta a sajtótámogatások felügyeletében. Abban igaza van, hogy a napilapok számára a látható, megpályázható összegeket kb. négy éve az RMDSZ közösen osztja a MÚRE elnökségével. Ebben az a disznóság, hogy az RMDSZ eloszt a napilapok között kb. évi 20.000 eurónyi megpályázható összeget, miközben házisajtóját (Új Magyar Szó és mások) direktben támogatja, pályázatok nélkül. Ez utóbbi összegről csak feltételezések vannak, de mivel nem nyílvános, senki nem tud róla bizonyosat. Az Új Magyar Szó nyomdaszámlái például direktbe a Communitas Alapítványra vannak kiállítva: elképzelhető, hogy ez mekkora közpénzkiadás egy olyan lap számára, amelyet napi 5.000 példányba nyomnak: évente több mint százezer eurónyi nem nyilvános támogatás! Mindeközben a nyilvános, 20 000 eurós Comunitas közpénzből egy-egy ellenzéki hangvételű lapnak (Reggeli Újság vagy Krónika) csak kivételes esetekben jut 3-4 000 euró, ami napilapok évi költségvetésében minimális bevétel. Látni kell, hogy ez a támogatási rendszer szemfényvesztés és átláthatatlan. A heti és havilapok pénzelosztásába még a szervilis MÚRE-t sem vonta be Markó: az teljesen az ő udvarának a doméniuma. Nem véletlen, hogy az Erdélyi Napló például az elmúlt nyolc évben egyszer kapott egy viszonylag kis összeget, abban az évben, amikor Tőkés László és az RMDSZ között egyezség született az EP-listáról. Markó valószínüleg gesztust akart tenni irányunkba: a néhány száz példányban megjelenő Erdélyi Riport kapott 10.000 eurót és az Erdélyi Napló 1.000 eurót. Ennyit az RMDSZ uralta támogatáspolitikáról.
Sajnos én is csak álnéven tudok hozzaszólni. Hugó végre le kéne álljon. Már-már elfeledteti a botrányt, mikor kiderült, hogy az egyik tanítványa neki odaadott írománya a szekun landolt? Ez a történet valós, bizonyítékok vannak rá! Jó lenne ha inkább tisztázta volna magát, mielőtt jól jövedelmező állűások betöltésére adta a fejét! Az Új Magyar Szó rejtett támogatása még ennél is durvább! Bizonyíthatóan. A fizetéseiket az államtól kapják, az adófizetők pénzéből...tovább nem részletezem. De, amig az RMDSZ kormányon van, addig ilyesmi is lehetséges! Kár, hogy az írás nem nagyobb nyilvánosság előtt jelent meg és a vita nem nagyobb nyílvánosság előtt zajlik! Véletlenül tévedtem ide!
Tisztelt pályatársak! Boros Zoltán és Makkay József volt MÚRE vezetőségi tagok! Érdeklődéssel figyelem ezen az oldalon kifejtett véleményeteket. Van benne egy adag igazság és ugyanannyi torzítás. Nem jó ha pillanatnyi érdekből a közelmúltat és a benne betöltött szerepeinket átírjuk. Még nagyobb hiba ha mindezt nyílt fórumokon tesszük, azelőtt, hogy a tényeket valósággal összevetettük volna. Boros Zoltán intézményteremtő, és teljes Kárpát-medencei médiatérben való törekvéseit – a 90-es években úttörő elképzelései voltak – mindig is tiszteltem. Az RMDSZ-el, mint akkori MÚRE- és szerkesztőségvezető nagyon jól együttműködött az akkori hatalom közmédiát cenzúrázó-szabályózó törekvéseit kivédendő. Makkay József észrevételéhez most csak annyit fűznék: a MÚRE mindenkori vezetői, vagy általa a pénzosztó kuratóriumokba delegált képviselői MINDIG pártatlanul képviselték a romániai magyar sajtót. Szavazatukkal és érvelésükkel kiálltak pl. az Erdélyi Napló támogatása mellett, még akkor is, ha a Napló éveken keresztül képtelen volt rendezni támogatási elszámolását, vagy a kiírás formai követelményeit. Ezt a törekvésünket mi sem bizonyítja jobban, hogy amikor a Communitas Alapítvány a MÚRE-t kérte fel a napilapok pályázatainak véleményezésére – és gyakorlatilag az erre szánt összeg elosztásával – minden pályázó a kiírás szerint részesült támogatásban (köztük a Krónika és mások, de ezt nem írták meg a pályázati rendszert addig bírálók). Erről ma már nem akar tudni néhány kollega. Hogy ez így történt azt Makkay jól tudja, hisz ott ült a döntésnél. Természetesen a fentieket nem azért írtam, mintha elégedet lennék az elmúlt 20 év támogatási rendszereivel és rendszertelenségeivel (Boros Zoltán lehet még emlékszik az aktatáskás, „célirányos” baráti gyorssegélyekre). MÚRE vezetőként azért nem siettem megszólalni e témában, mivel hiszem, hogy a mi közösségünknek hiteles, értékmegőrző és értékteremtő sajtóra van szüksége - és nem gyűlölködésre a pénzosztók kegyeinek elnyeréséért folytatott versenyfutásban. És a határon túli támogatásokban átlátható pályáztatási rendszert várok. Ezért is vagyok a párbeszéd és összefogás híve. Csak így teremthető meg reális sajtószabadság. A romániai sajtószabadság-küzdelmünk folyamatos. Bizonyíték rá,például az is, hogy a román újságíró-szervezetekkel közel tíz éve létrehozott konvencióval próbáljuk kivédeni politikusok sajtószabadságot korlátozó törekvéseit, mind a parlamentben, mind a közmédia szabályozásában, működtetésében. Meggyőződésemnek – miszerint legalább a döntések előkészítésében az újságíró szakma képviselői részt kell vegyenek – bármely politikai alakulattal szemben hangot adtam.
Szerk.megj.
Még a kilencvenes évek elején a Kertbarátok Lapja havilapot jelentettük meg, ami akkortájt nagy űrt töltött be, hiszen alig egy pár év alatt 4500 példányszám kelt el belőle (havonta). Az olvasóink alig várták a hónap elejét, hogy kézbevehessék a kisformátumú lapot. Mivel a dollár szinte hetente drágult csak nehezen tudtuk a nyomdaköltségeket előteremteni. Arra gondoltunk, hogy pályázunk mi is a MÚRE közvetítésével leosztásra kerülő alapokra. Ugyan pályázatnak nevezett procedurát kellett elvégeznünk, de lényegében nem a tartalmi tények, olvasói szám, stb. révén kaptak a lapkiadók egy kevéske pénzt (értsd forintot). Mi is kaptunk 20.000-t. A következő években látva, hogy nem jutunk közelebb, a pénz helyett egy lapvágógépet illetve egy tűzőgépet kértünk, de abban az évben csak 10.000-t kaphattunk volna meg, amit viszont visszautasítottunk. Az akkori MÚRE egyik vezetőségi tagja megveregette a vállam és csak annyit mondott "kis lap kicsi pénz"...
Mivel én egy másik lapnál is dolgoztam megtudtam, hogy abban az évben nekik 60-szor többet adtak, a bukaresti lapoknak pedig ennél is többet. A sepsiszentgyörgyi kollegák (többek közt az Európai Idő-től) többször is felszólaltak a Szövetség által uralt alkurratóriumok pénzelosztási praktikái ellen, de maradt minden a régiben hiszen a Szövetség nem engedte ki a gyeplőt igyekezett kézben tartani a magyar sajtósokat... Karácsonyi úrnak a rendelkezésére tudjuk bocsátani azokat a dokumentumokat, amelyek igazolni tudják a leírtakat, hiszen komoly levelezést folytattunk abban az időben. De még élnek a sajtós "nagyok", akik által szintén igazolhatóak az itt leírtak, de szerintünk elég ha a MÚRE arhiváját átnézi valaki !
Sokkal fontosabb viszont az, amit senki sem mer leírni, tételesen arról van szó, hogy létezik egyfajta öncenzura, amely által csak a szerkesztőknek megfelelő írások kerülnek a lapba, mintegy megvédeni akarva azt! Ezáltal nem hírt közöl, hanem csak moderál... esetleg elhallgat... vagy ami rosszabb, manipulál...
Így lehetséges az, hogy valóságos sajtó embargónak vannak kitéve egyes rétegek - teljesen mindegy hogy civil vagy politikai szervezetről lenne szó. Az erdélyi írott sajtó ezért is fog teret veszíteni az elektronikus lehetőségekkel szemben. (Erdélyi Polgár)
Kedves kollégák! Véleményem benne van az ezen a héten a Reggeli Újságban publikált összefoglalómban, ami az Erdely.ma portálon is olvasható (www.erdely.ma/magyarorszag.php?id=81908&cim=a_baloldal_rarontott_magyarorszagra), a lényege: ez egy merőben politikai, és se nem sajtószakmai, se nem etikai kérdés. Nem tartom szükségesnek, hogy a MÚRE a magyar Országyűlés által elfogadott bármely törvényre reagáljon a romániai magyar médiamunkások, illetve az egyesület nevében, még akkor sem, ha ezt a politikai láncon tartott bukaresti magyar körök és a magyar balliberális klikk itteni szószólói sürgetik. E tekintetben nagyon helytállónak - és elégségesnek - találom a MÚRE elnökének a csütörtöki Előrében (bocs, ÚMSZ-ben) megjelent, egy provokatív kérdésre adott válaszát. Más. A RÚ hét év alatt egyszer kért és egyszer kapott (2010-ben) 10 ezer lejt a Communitastól , amiből 9 lapszámot ki tudtunk nyomtatni az évi 310-ből (2077 laszámunk jelent meg az indulás óta).. Ha ezzel akar dicsekedni és felvágni a párt mint "jelentős támogatással", akkor dicsekedjen. De össze kell vetni ezt a tíezer lejt a pártsajtónak és a holdudvarnak juttatott több tízmillió új lejjel. Üdvözlettel, Dénes László