Magyarország területén a földrengés-aktivitás mérsékelt, ennek ellenére erősebb földmozgások kis számban, de előfordulnak, meglehetősen rendszertelen területi eloszlásban. Az átlagnál egyértelműen aktívabbnak nevezhető területek között kell említeni Komáromot, a Móri-árkot, a Kapos-vonalat, Egert, a Jászságot és Zala megye északi részét.
A hazai földmozgások fő oka, hogy Afrika és Eurázsia lassan közelít egymáshoz. Emiatt délnyugat–északkeleti irányú törésvonalak szabdalják át az országot, amelyek mentén apró elmozdulások történnek. Évente átlagosan 100-120 kisebb – maximum 2,5-es erősségű – földmozgást regisztrálnak, amelynek nagy része nem éri el az érzékelhetőség határát. Évente azonban négy-öt 2,5-3-as erősségű rengés is kipattan.
Az epicentrumban az ilyen földmozgás már jól érzékelhető, ám ezek jelentősebb károkat nem okoznak. Az ennél erősebb mozgások – amelyek már nagyobb károkkal járnak – 15–20 évente fordulnak elő, a nagyon nagy károkat előidéző, 5,5–6-os földmozgások pedig Magyarország területén 40–50 évente történnek. A súlyos rengések közül a legutóbbi a berhidai volt 1985. augusztus 15-én, amely a Richter-skála alapján 4,9 magnitúdót ért el, és épületkárokat okozott a térségben – ahogy ez most is előfordult.
Az első, hazánkban is érzékelt rengés, amiről tudomásunk van, 456-ban keletkezett a mai Szombathely közelében. Napjainkig egyébként több mint húszezer földrengést sikerült főleg korabeli feljegyzések, leírások alapján azonosítani és katalogizálni. Ismereteink szerint a legnagyobb, a mai Magyarország területén valaha kipattant földrengés Komáromban keletkezett 1763. június 28-án, magnitúdója 6,3-es értékre becsülhető. E rengésnek néhány halálos áldozata volt, az épületkárok pedig számottevőek voltak.
Hogy hazánkban mi várható, azt még ennyi bizonytalansággal sem tudjuk megmondani.
