http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/archive%2CPArchiveArticleSelectedScreen.vm/id/3022/year/2011/month/7/day/26/web/0/quick/0/ynew
A Szent Bertalan-napi megemlékezés minden évben más, különleges élmény Széken. Idén például két emléktáblát is avattak: egyik a Magyar Örökség Díjjal kitüntetett Szék község emlékplakettje, amely figyelmezteti a helybélieket, hogy a mindmáig megőrzött értékeket, hagyományokat az utókornak is át kell adni. A másik pedig Kányádi Sándor Fekete-piros című versének emléktáblája, amellyel a költőnek szeretnék köszönetüket kifejezni a székiek amiatt, hogy soraival átmentette őket a magyar halhatatlanságba. Kányádi Sándor egyben a település díszpolgára lett, amit lapunknak úgy értékelt: rendkívüli tiszteletdíjat kapott a székiek részéről. A neves költő a Szabadságtól értesült a versének állított emléktábláról, amiért köszönetét fejezte ki a székieknek, majd felidézte azokat a felejthetetlen pillanatokat, képsorokat, amelyek több évtizeddel ezelőtt a Fekete-piros megírásakor ihlették.
Szent Bertalan-nap különleges jelentőséggel bír a Kolozs megyei székiek életében. A tatárok 1717. augusztus 24-én támadták meg a települést. Feldúlták a házakat, kirabolták a templomot, lemészároltak több száz embert. Az életben maradottak nagy részét Máramarosba hurcolták, ahonnan csak kevesen térhettek haza. A tatárpusztítás után pestisjárvány tizedelte a lakosságot, így 1717-ben alig száz lélek maradt a településen, akik fogadalmat tettek, hogy minden évben „Birtalankor” – ahogy ők mondják – böjttel és háromszori istentisztelettel adóznak a mártír ősök emlékének.
Így volt ez idén is. A Bertalan-napi megemlékezés azonban minden évben más, különleges élmény, idén például két emléktáblát avattak: Kányádi Sándor Fekete-piros című versének emléktábláját, és a Magyar Örökség Díjjal kitüntetett Szék község emlékplakettjét, amely arra figyelmezteti a helybélieket, hogy a mindmáig megőrzött értékeket, hagyományokat az utókornak is át kell adni. Mert „ha nem születnek gyermekek, rendre kiürül az óvoda, az iskola, a templom és a szép nagy házak is, és csak árnyékaink leszünk önmagunknak. Ha a táncházban nem lesz kinek muzsikálni, ha az ünnepet nem szenteli meg az ősök viselete, és ha elkopik a Bertalan, bizony, ezekkel együtt elveszünk mi is” – figyelmeztetett ünnepi beszédében Sallai János polgármester.
Tánc, énekszó nélkül
Kányádi Sándor a Szabadságnak elmondta: nagyon megtisztelő, hogy egy ilyen ősi „város” avatta díszpolgárává, úgy fogja fel, mint egy rendkívüli tiszteletdíjat, amelyet eddigi pályáján versért kapott. „Nem tettem többet Szék városáért, mint hogy megírtam a Fekete–piros című verset. Egyébként ott voltam idén júniusban a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében, amikor átadták a Magyar Örökség Díjat, amelyet a településnek ítéltek oda, gazdag hagyományőrző kultúrája elismeréséül. Szék neve bekerült akkor az Aranykönyvbe, én pedig az ünnepségen elmondtam a verset. Sajnálom, hogy nem lehettem jelen a mostani Bertalan-napi megemlékezésen és nem vehettem át a díszpolgári címről szóló elismerést, de a nagy melegre való tekintettel – egészségügyi okok miatt – nem mertem vállalkozni az eléggé nagy kitérőt jelentő útra – magyarázta a Kossuth-díjas költő, aki a Hargitán lévő házában tartózkodott a családjával szerdáig, majd este Bukarestből repülőgéppel érkezett haza, Budapestre.
Kányádi Sándor egyébként lapunktól értesült arról, hogy a széki központi parkban felavatták azt a vers-emléktáblát, amely Fekete–piros című műve előtt tiszteleg. – Nagyon köszönöm, ez már kézzelfogható tiszteletdíj, rendkívüli öröm számomra – jegyezte meg a költő.
Ami az 1972-ben született verset illeti, Kányádi elmondta: kezdetben a Széchenyi téren zajlottak ezek a táncok, onnan kerültek a nagyposta előtti térre a széki lányok, ott énekeltek és táncoltak, amikor kimenőjük volt. – A legények csak vasárnaponként tudtak csatlakozni hozzájuk. Aztán, amikor „rájuk szóltak”, hogy ne énekeljenek többet, csütörtök és vasárnap délutánonként énekszó nélkül táncoltak tovább. Én a tánc ritmusából próbáltam megfejteni, hogy épp melyik táncot járják – elevenítette fel a vers születéséhez fűződő emlékeit Kányádi Sándor.
Az irigység pozitív értelmére
A szerdai megemlékezés délutáni ünnepi műsorán Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter elmondta, hogy példaértékűnek tartja a székiek kitartását. „Mert szinte példátlan a történelemben, hogy egy maroknyi ember egy ilyen pusztítást nemcsak túlélt, de a közösséget megerősítve, az életet újraszervezve és újrateremtve mindazt, ami a közösségi élettel jár, a XXI. században az egyik olyan erdélyi közösségünk legyen, amelyre büszkék vagyunk az egész Kárpát-medencében” – mondta, és hangsúlyozta, hogy a szülőföld szeretetét kell megtanulnunk a székiektől, hiszen ezen a földön kell jövőt teremtenünk.
Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári főkonzulja kifejtette, hogy néhány nappal államalapító Szent István királyunk ünnepe után különösen ideje van annak, hogy méltassuk a magyarság megmaradásának széki példáját, hiszen a több száz széki áldozat az egész magyarság történelmi útját is szimbolizálja. Összefoglalva mutatja a megmaradásért, a családért, az otthonért, a városért, a hazáért az életüket is feláldozó magyar emberek hitét, tanúságtételét.
Az irigység pozitív értelmére hívta fel a figyelmet Máté András Levente, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke. Ugyanis addig jó, amíg van, mire irigykedni. Például a székiekre, akikre bárhol rá lehet ismerni.
A székiek pedig bebizonyították, hogy továbbra is őrzik a hagyományt: népviseletben énekeltek, táncoltak, szavaltak a politikusok beszédei között. A legkisebbek Juhos Ildikó óvónő vezetésével színdarabot adtak elő Pletyka címmel, de Szék testvértelepülései sem érkeztek üres kézzel: a bálványosváraljaiak Kapások című vígjátéka mindenkit jókedvre derített, a táncosok pedig ráhangolták a közönséget az esti táncházra.
Keizer Róbert, a Magyar Polgári Párt kolozsvári elnökének beszéde után Soós János mutatta be a Székelyföld kulturális folyóirat augusztusi számát, mely teljes terjedelmében Székről, a széki hagyományokról, szokásokról, zenéről szól. Soós János köszönetet mondott a folyóirat főszerkesztőjének és főszerkesztő-helyettesének – Lövétei Lázár Lászlónak, illetve Fekete Vincének –, hogy elfogadták és lehetővé tették a megvalósulását egy ilyen különleges szám megjelenésének, majd részleteket olvasott fel a folyóiratból.
A közéleti személyiségek, politikusok beszédei, illetve a népi irodalmi összeállítás után Sallai János polgármester leleplezte a két emlékplakettet, majd a résztvevők a központi emlékműnél helyezték el az emlékezés koszorúit. A tűzijátékot követően a Székelyland (Open Stage) együttes
