http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPArticleScreen.vm/id/62302
 |
| A diákok leginkább az együttlétnek örvendtek – A SZERZŐ FELVÉTELE |
Amint azt már röviden jeleztük, Torockón nemrég Nemzetközi Környezetvédelmi Tábort szerveztek kolozsvári, budapesti, stuttgarti és felvidéki magyar diákok részvételével. Néhány nappal a befejezés után jóleső érzés felidézni a zárónapot, a hangulatos Zöld Ház kiállítás megnyitóját és a tanulságokat. A Lyceum Alapítvány 2009-ben ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját. Gyümölcsöző tevékenységének többek között egyik eredménye az Ifjúsági alkotóház felépítése, ahol a tábor zajlott, és amely évente fogadja ifjú vendégeit. Az ízléses és tartalmas emlékkönyv adataival, táblázataival és képeivel iskolatörténeti jelentőségű.
Vízi Imre nyugalmazott igazgató-tanár, a tábor vezetője igen eredményesnek minősítette az itt eltöltött időt, mert a program elfogadható volt, a minden iránt érdeklődő diákok megtalálták a közös hangot, és határon átnyúló, magyar–magyar barátságok létesültek. Vízi Gabriella budapesti szervező szerint ez a tábor nem jöhetett volna létre a határon túliak támogatása nélkül. Szávics Petra, a Környezetvédelmi és Erdészeti Minisztérium tanácsosa, a kolozsvári Báthory-líceum véndiákja elmondta, hogy a projekt és annak tevékenységei számos európai, illetve világszintű kezdeményezésbe kapcsolódnak, felismerve azt, hogy a fiatalok elkötelezettségük mellett kreatívak is. – Sikerélmény látni annak a pályázatnak a megvalósulását, gyakorlatba ültetését, amelynek elkészítésében tavaly önkéntesként segítettem. Az itt résztvevő fiatalok példaértékű tevékenységet folytattak – értékelte a tanácsos.
Hogy miben volt egyedi és sajátos ez a pozitív ötletekre épült tábor? Elsősorban a témaválasztásban, hiszen nemcsak a diákokat, hanem az egész falut, sőt a tágabb környezetet is érintő és égető kérdést jártak körül igen alaposan. Eredetiek voltak a csapatépítésben is, hiszen minden este kielemezték piros, zöld, sárga és kék csoportjaik napi munkáját, és további feladatokat fogalmaztak meg. Nemcsak megismerték a falut, hanem kapcsolatokat létesítettek lakóival, akik nyitottan és együttműködve válaszoltak felhívásaikra. Pl. 40 kukás zsákban szelektíven szemetet gyűjtöttek, amelyet a tábor vége felé a diákok összeszedtek. Miután ajándékként 1600 lej értékben három, szelektív gyűjtésre alkalmas kukás konténert vásároltak a falu számára, az összegyűjtött szeméttel együtt elhelyezték azokat a polgármesteri hivatal épülete előtt. A záró kiállításon, ahol a diákok vezették végig a vendégeket, ott voltak a különböző alkotásaik is, többek között a szentgyörgyi népművésztől, Móricz Annuskától tanult technikával készült, gyönyörű festett tárgyak, vagy a Lassel Ágnes múzeumvezetővel elsajátított dupla keresztszemes varrások. De véleményt alkottak a verespataki helyzetről és sok más környezeti kihívásról, amelyeket plakátokon tükröztek. Rögtönzött divatbemutató révén az újrahasznosítás egyik eredeti módját is népszerűsítették. A budapesti Toldy-gimnázium felszerelésével megvizsgálták a különböző vizek állapotát. A Vajor forrásvize bizonyult a legtisztábbnak, a torockói és a verespataki vizek viszont elég szennyezettek voltak. Jó volt a kapcsolatuk Demény Ágnes II. éves torockói teológiai hallgatóval is, aki bemutatta a helyi népviseletet és az unitárius templomot, ahol áhítatot is tartott.
Egyik este meghívták egy találkozóra a polgármestert is, hogy feltehessék kérdéseiket, de az elöljáró egy óra várakozás után sem érkezett meg. Ekkor minden csoport nyílt levelet fogalmazott meg a számára, és tisztelettel felkérték, hogy vegyen részt a kiállításmegnyitón. Erre a meghívásra sem válaszolt. Idézünk az egyik nyílt levélből, amelyet a Piros csapat írt: „Nagyon tetszett a falu főtere, viszont sajnálattal tapasztaltuk a szemétgyűjtés megoldatlanságát. Pedig az emberek örömmel fogadták a szelektív hulladékgyűjtési akciónkat. Javasoljuk, hogy létesítsen szorosabb kapcsolatot a falu intézményeivel és lakosaival. Javasolnánk a falu területén több kuka elhelyezését, és a Polgármesteri Hivatal előtt a szelektív hulladékgyűjtés bevezetését. Szeretnénk, ha kifejezné érdeklődését a téma iránt, ezáltal a falu lakosai nagyobb bizalommal fordulnának Önhöz.” A záró rendezvény után megkérdeztük az egyik funkcióban lévő hivatalos személyt, miért nem reagáltak a tábor meghívásaira, és azt a választ kaptuk: voltak fontosabb dolgok is.
Az egyik budapesti tanuló szerint ebben a táborban az volt a legszebb, hogy „együtt lehettünk”. A négy országból származó magyar diákok a torockói lakosokkal együtt bebizonyították, hogy rövid idő alatt is össze tudtak fogni egy nemes ügy érdekében
Hogy miben volt egyedi és sajátos ez a pozitív ötletekre épült tábor? Elsősorban a témaválasztásban, hiszen nemcsak a diákokat, hanem az egész falut, sőt a tágabb környezetet is érintő és égető kérdést jártak körül igen alaposan. Eredetiek voltak a csapatépítésben is, hiszen minden este kielemezték piros, zöld, sárga és kék csoportjaik napi munkáját, és további feladatokat fogalmaztak meg. Nemcsak megismerték a falut, hanem kapcsolatokat létesítettek lakóival, akik nyitottan és együttműködve válaszoltak felhívásaikra. Pl. 40 kukás zsákban szelektíven szemetet gyűjtöttek, amelyet a tábor vége felé a diákok összeszedtek. Miután ajándékként 1600 lej értékben három, szelektív gyűjtésre alkalmas kukás konténert vásároltak a falu számára, az összegyűjtött szeméttel együtt elhelyezték azokat a polgármesteri hivatal épülete előtt. A záró kiállításon, ahol a diákok vezették végig a vendégeket, ott voltak a különböző alkotásaik is, többek között a szentgyörgyi népművésztől, Móricz Annuskától tanult technikával készült, gyönyörű festett tárgyak, vagy a Lassel Ágnes múzeumvezetővel elsajátított dupla keresztszemes varrások. De véleményt alkottak a verespataki helyzetről és sok más környezeti kihívásról, amelyeket plakátokon tükröztek. Rögtönzött divatbemutató révén az újrahasznosítás egyik eredeti módját is népszerűsítették. A budapesti Toldy-gimnázium felszerelésével megvizsgálták a különböző vizek állapotát. A Vajor forrásvize bizonyult a legtisztábbnak, a torockói és a verespataki vizek viszont elég szennyezettek voltak. Jó volt a kapcsolatuk Demény Ágnes II. éves torockói teológiai hallgatóval is, aki bemutatta a helyi népviseletet és az unitárius templomot, ahol áhítatot is tartott.
Egyik este meghívták egy találkozóra a polgármestert is, hogy feltehessék kérdéseiket, de az elöljáró egy óra várakozás után sem érkezett meg. Ekkor minden csoport nyílt levelet fogalmazott meg a számára, és tisztelettel felkérték, hogy vegyen részt a kiállításmegnyitón. Erre a meghívásra sem válaszolt. Idézünk az egyik nyílt levélből, amelyet a Piros csapat írt: „Nagyon tetszett a falu főtere, viszont sajnálattal tapasztaltuk a szemétgyűjtés megoldatlanságát. Pedig az emberek örömmel fogadták a szelektív hulladékgyűjtési akciónkat. Javasoljuk, hogy létesítsen szorosabb kapcsolatot a falu intézményeivel és lakosaival. Javasolnánk a falu területén több kuka elhelyezését, és a Polgármesteri Hivatal előtt a szelektív hulladékgyűjtés bevezetését. Szeretnénk, ha kifejezné érdeklődését a téma iránt, ezáltal a falu lakosai nagyobb bizalommal fordulnának Önhöz.” A záró rendezvény után megkérdeztük az egyik funkcióban lévő hivatalos személyt, miért nem reagáltak a tábor meghívásaira, és azt a választ kaptuk: voltak fontosabb dolgok is.
Az egyik budapesti tanuló szerint ebben a táborban az volt a legszebb, hogy „együtt lehettünk”. A négy országból származó magyar diákok a torockói lakosokkal együtt bebizonyították, hogy rövid idő alatt is össze tudtak fogni egy nemes ügy érdekében
