http://www.erdon.ro/a-magyarsagot-az-atyafisag-a-kozos-erdek-es-a-sors-verte-egybe/1775950
Szatmári Elemér református lelkipásztorral arról beszélgetünk, hogy miként tudja befolyásolni az egyház az egyén és a közösség kapcsolatát, mi az, ami fenntartja ezeket a közösségeket, és milyen formában szólhat bele az egyház a személyiségfejlesztésbe.
— A társadalom és a társadalmi változások minden korban befolyásolják a nevelés és az oktatás uralkodó felfogását és gyakorlatát. A rendszerváltás előtt a közösség, a közösségi érdekek túlsúlya volt jellemző, amelynek helyébe az egyén, az egyéni érdekek túlsúlya került. Hogyan tudja befolyásolni az egyház az egyén és a közösség fejlődését és kapcsolatát?
— Túlzás nélkül mondhatom, hogy az egyház már létezésével befolyásolja mind az egyén, mid a közösség fejlődését, hiszen akarva-akaratlan mindkettő alkalmazkodik az egyház törvényeihez, szokásaihoz, vagy mércéül használja magára nézve azokat. Bár sokan sokféleképpen igyekeznek kiszorítani az egyházat a társadalomból és anevelésből, továbbra is megkerülhetetlen jelenvaló. Úgy gondolom, addig jó az egyénnek és a közösségnek is, amíg ez így marad.
Közösségmegerősítés
— Az ember alapvetően társas lény, ezért természetes igénye a közösségi lét, a közösségben való létezés. A közösség szabad megválasztását nem csak ez a szükséglet befolyásolja, hanem jelentős mértékben a közös érdekek és értékek. Mi az, ami most fenntartja ezeket a közösségeket?
— Erre van egy derűlátó és egy borúlátó válaszom. Az első szerint vannak olyan megmásíthatatlan és felülírhatatlan értékek, amelyek minden korban és körülmények között összetartó erőként jelennek meg, s amelyek mellett akár az egyén, akár a közösség érdekei másodrangú szerepet játszanak. Ezek az értékek tartják egyben a mai közösségeket is minden látszat, divat és korszellem dacára.
A borúlátó válaszom az, hogy olyan nagyfokú értékvesztésnek vagyunk tanúi és szenvedői, hogy alig marad valami érdek, ami a közösségeket összetartsa, tapasztaljuk is az elképesztő méretű bomlást.
Hozzáteszem: minden körülmények közt derűlátó vagyok…
— A közösség, mint társas közeg, létfontosságú szerepet játszik az ember egész életében, mert az egyén közösség nélkül élet– és fejlődésképtelen. Milyen mértékben szólhat bele az egyház a személyiségfejlesztésbe?
— Van egy kulcsszó: erkölcs. Ez pedig elválaszthatatlanul az egyházhoz kapcsolódik, tájainkon döntően a keresztyén egyházakhoz. Volt ugyan kísérlet a szocialista erkölcs megalkotására, de csak a paródiája készült el, hasonló a helyzet az ateista erkölccsel is. A közösség erkölcse meghatározó a személyiségre, annak fejlődésére, akár a befogadás, akár a kirekesztés útján. Tehát az egyháznak sorsdöntő szerepe van a személyiségfejlesztésben.
Céltudatos nevelés
— Történelmi szempontból megállapíthatjuk, hogy az emberek — valamilyen formában, szinten és eredményességgel — mindig nevelték felnövekvő utódaikat. A nevelés olyan céltudatos, az egész társadalomra jellemző tevékenység, amelyben a nevelők irányítani kívánják a felnövekvők fejlődését és megerősíteni őket abban, amit a nevelőik elvárnak, jónak tartanak. Mennyire eredményes ez a tevékenység?
— Amennyiben az olvasók zöme legalább értelmezni tudja a „nevelés” szót, úgy remélhetjük az eredményeket. Az irónia mögött ott van az a fájdalmas tapasztalat, hogy egyre kevésbé hajlandó vagy képes a közösség pozitív irányban nevelő hatású lenni. A felelősség mindannyiunké: szülő, nagyszülő, lelkipásztor, tanító, tanár, az utca embere mind nevelheti a gyermeket. A televízió és a számítógép nem, vagy nem jól. Meggyőződésem, hogy csőd közeli állapotban van Európa egésze a nevelést illetően. Természetesen van kiút, csak legyen hozzá akarat is…
Szocializáció a családban
— Az egyén elsődleges szocializációja a családban megy végbe. A család olyan természetes közösség, amelybe születésünkkor kerülünk és amelynek hosszú ideig tagjai vagyunk. Az egyén érzelmileg olyan szorosan és erősen kötődik családjához, mint egyetlen más közösséghez sem. Lehet–e hatni a gyerekre az egyházi neveléssel?
— Természetesen. Legjobban a gyermekre lehet hatni. Ahogy az óvónéni adott ponton egyenrangú az édesanyával, úgy a lelkipásztor szülői minőséggel bír. Értelemszerűen éppen ezért a gyermek számára a lelkipásztor az egyház. Az ő tanításai és magatartása meghatározó a gyermekre nézve. Hogy azután mennyire kerül kapcsolatba lelkipásztor és gyermek, ez sokrétű kérdés…
— Az erkölcs az ember érdekekhez való viszonyának megnyilvánulása. Milyen erkölcsi értékekre, milyen célok szerint kell nevelni a gyereket?
— Itt a legfontosabb a szeretet, a biztonság és a nyitottság. Az újszövetségi értékrend kétezer éve bizonyít. Annak ellenére, hogy voltak, vannak és lesznek, akik elferdítik, félremagyarázzák, nincs olyan krisztusi tanítás, amit ne lehetne ma bárkinek mértékül állítani. Lelkipásztorként a gyülekezetben, szülőként feleségemmel együtt gyermekeinknek ezt közvetítjük teljes bizalommal. Nem tudok mást, ami az egyén és a közösség hasznát szolgálná.
