http://blog.erdely.ma/arus_zsolt/2011/08/28/nem-hiszek-a-szememnek/
Figyelem a sajtóban a Gábor Áron ágyúja körül kialakult helyzetet, s egyre szomorúbb vagyok. Az még hagyján, hogy az RMDSZ-es vezetõk ismét trükköztek és trükköznek, azt már rég megszoktam, nincs benne semmi új, meglepõ. A hányinger az hányinger, épp lehet fokozni, de szinte mindegy, hogy nagy, vagy nagyon nagy. A bántó, a zavaró az a sajtó, illetve az emberek hozzáállása. Az eddig megjelent tudósítások nehezen nevezhetõek objektívnek, pártatlannak, kisebb-nagyobb mértékben mindegyikben benne van a rosszallás, az értetlenkedés a Kovászna megyei polgári frakció tettével kapcsolatban. Pedig az ügy annyira egyszerû … kellene legyen. Van egy mûkincs, ami igen drága a székely nép számára, s amit sok évvel ezelõtt, még a régi rendszerben elvittek kölcsönben egy bukaresti múzeumba. Nem azért hogy kiállítsák, hanem hogy eldugják a székelyek és a világ szeme elõl. Azóta volt - állítólag - egy rendszerváltás, a magyar “érdekképviselet” (kis megszakításokkal) immár 15 éve kormányon van, egy ideje pedig pontosan a mûvelõdési tárcát vezeti annak egyik képviselõje (akit ráadásul fél éve a párt elsõ emberének választottak). Az ágyút nemrég “hazahozták”, “kiszabadították” a párt képviselõi, s nagy pompával hordozták körbe, büszkélkedtek vele rádióban, tévében, az újságok címlapjain, s ahol még lehet. Ilyen elõzmények után bombaként robbant a hír, hogy vagy visszavásároljuk, vagy viszik vissza Bukarestbe, a dohos raktár mélyére. Kicsit is önérzetes ember ilyenkor igen dühös lesz, s azt mondja akár hangosan is, hogy na csak azt próbálják meg! Ezt tették a polgári frakció tagjai is. Teljes joggal mondták azt, hogy ez árulás, önfeladás, behódolás volna, ilyet õk nem tesznek.Az RMDSZ reakciója várható és kiszámítható volt: csúsztatnak, hazudnak, s azzal vádolják a polgáriakat, hogy vissza akarják juttatni az ágyút Bukarestbe, csak azért, mert nem az õ érdemük a hazahozás. Mert irigyek az RMDSZ-re, annak a nagy sikereire. Az egészben semmi logika, de miért is keresnénk olyasmit az RMDSZ tetteiben?Furcsa az újságírók reakciója, mert kimondva, kimondatlanul maguk is orrolnak a polgári képviselõkre, de minimum értetlenül szembesültek a történtekkel.Ami ellenben felháborít és elszomorít, azok a hozzászólások a különbözõ fórumokon. Az ember azt gondolná, hogy az utca embere, a hagyományosan forrófejû és önérzetes székelyek melegebb éghajlatra küldik a gazember zsarolókat, a puhány alkudozókkal együtt. Ezzel szemben azt tapasztalni, hogy a helyzet ennél sokkal rosszabb. A hozzászólásokból a polgáriak iránti elvakult gyûlölet, illetve az önfeladás sugárzik. Kovács László boldog lehet ezen bejegyzéseket olvasván, hisz azt láthatja, hogy sok követõje van Székelyföldön, akik mernek kicsik lenni.
(A helyzetet azért némileg árnyalja egy tegnapi felfedezésem, de arról majd legközelebb.)
