http://erdely.ma/kisregio.php?id=98382&cim=szereny_erdeklodes_az_elso_kozmasi_barompiacon
Fotó: Mihály LászlóTárt kapukkal várta az árusokat és vásárlókat a Hargita megyében elsőként újranyíló barompiac Csíkkozmáson. A tegnap első alkalommal jelentkező, de ezentúl minden kedden sorra kerülő vásárról azonban valószínűleg kevesen tudtak, emiatt lehetett visszafogott az érdeklődés.
Ejsze, komám, odabent már nincs hely?” – viccelődik egy kozmási atyafi a településen újranyílt barompiac kerítésénél lova mellett várakozó falubelijével. A kitárt kapun túl ugyanis, noha ezentúl minden kedden állatvásárt tartanak, üresen áll a tér. Csupán a körzeti állatorvos, valamint egy báros nézi egymást két órája – a reggel nyolckor nyitó és délig tartó vásárra egyetlen gazda sem jelentkezett eladásra kínált jószágával.
Annál több kíváncsiskodó fordul meg a kapu előtt: tekintetükön látszik a csalódottság, hogy nem találnak semmit. Nemsokára egy helyi cigány férfi érkezik a takarosan rendbe tett és felszerelt irodához, hogy megérdeklődje, „dzsippes” lovát milyen iratokkal hozhatná el a vásárra. „Csipes” – javítja ki dr. Csáki Jenő csíkszentmártoni körzeti állatorvos, aztán hogy a férfi jobban megértse, elmagyarázza: azért nevezik csipnek, mert amikor leolvassák a számítógéppel, az egyet csipog. Aztán választ ad a kérdésre is: csupán egy állatorvos által kibocsátott szállítási engedély szükséges, amely azt igazolja, hogy az állat nem beteg, és nem származik fertőzött helyről. „Ez valami uniós követelmény?” – kérdez vissza a férfi, de hamar jön a szakember felelete: ez mindig is így volt.
Nem sokkal később két csíkszentimrei férfi érkezik, ők is a szükséges iratokról érdeklődnek. Aztán szó kerül egykori állatvásárokról, információcserékről, amikor nem volt ennyi tévé és rádióadó, újság, internet, és a sertések tiszta vérvonalát is megtárgyalják. Csakhogy a sertéssel, mint dr. Csáki Jenő magyarázza, a téli hónapokon kívül tilos állatvásárokon kereskedni. Így abban reménykedik, ha a gazdák is tudomást szereznek a kozmási barompiacról, lesz elég ló-, szarvasmarha-, juh- vagy baromfitenyésztő, aki elégedetten rázhat kezet a szintén elégedett vásárlóval. Mihály László Hargita Népe
Fotó: Mihály LászlóEjsze, komám, odabent már nincs hely?” – viccelődik egy kozmási atyafi a településen újranyílt barompiac kerítésénél lova mellett várakozó falubelijével. A kitárt kapun túl ugyanis, noha ezentúl minden kedden állatvásárt tartanak, üresen áll a tér. Csupán a körzeti állatorvos, valamint egy báros nézi egymást két órája – a reggel nyolckor nyitó és délig tartó vásárra egyetlen gazda sem jelentkezett eladásra kínált jószágával.
Annál több kíváncsiskodó fordul meg a kapu előtt: tekintetükön látszik a csalódottság, hogy nem találnak semmit. Nemsokára egy helyi cigány férfi érkezik a takarosan rendbe tett és felszerelt irodához, hogy megérdeklődje, „dzsippes” lovát milyen iratokkal hozhatná el a vásárra. „Csipes” – javítja ki dr. Csáki Jenő csíkszentmártoni körzeti állatorvos, aztán hogy a férfi jobban megértse, elmagyarázza: azért nevezik csipnek, mert amikor leolvassák a számítógéppel, az egyet csipog. Aztán választ ad a kérdésre is: csupán egy állatorvos által kibocsátott szállítási engedély szükséges, amely azt igazolja, hogy az állat nem beteg, és nem származik fertőzött helyről. „Ez valami uniós követelmény?” – kérdez vissza a férfi, de hamar jön a szakember felelete: ez mindig is így volt.
Nem sokkal később két csíkszentimrei férfi érkezik, ők is a szükséges iratokról érdeklődnek. Aztán szó kerül egykori állatvásárokról, információcserékről, amikor nem volt ennyi tévé és rádióadó, újság, internet, és a sertések tiszta vérvonalát is megtárgyalják. Csakhogy a sertéssel, mint dr. Csáki Jenő magyarázza, a téli hónapokon kívül tilos állatvásárokon kereskedni. Így abban reménykedik, ha a gazdák is tudomást szereznek a kozmási barompiacról, lesz elég ló-, szarvasmarha-, juh- vagy baromfitenyésztő, aki elégedetten rázhat kezet a szintén elégedett vásárlóval. Mihály László Hargita Népe
