http://jazsoli5.freeblog.hu/archives/2012/05/09/Erdelyi_Jozsef_Gyimesi_emlek/
Katalin Mihály Nagy jóvoltából 2012. május 12.
Erdélyi József: Gyimesi emlék
Katalin Mihály Nagy jóvoltából 2012. május 12.
Erdélyi József: Gyimesi emlék
Az Alföldön, a Felföldön,
repülj fecském, hegyen-völgyön,
szoroson át, minden házba,
vigy sugarat minden gyászba!...
Bércén túl a Hargitának,
hamar vége van a nyárnak.
Hideg szél fú a Ser-hágón,
végig szép Erdélyországon...
Székelyföldről Csángóföldre,
keltünk a gyimesi völgybe,
hol a Tatros sír, mint szegény
külföldre szorult szökevény.
Kis lovakkal, kis szekerbe.
Elkelt ám a gyapjú, cserge:
jó hajnalban, korán reggel,
velünk szembe jött szeptember.
Párolgott a két lovacska,
szőrét a dér megolvasta,
síma úton míg terhünkkel,
vígan zörgött a kis szeker.
Tünedeztek, maradoztak,
kis faluvá sorakoztak,
erről-arról a zsindelyes
csángó házak, ormuk deres.
Ezüst szárnyon az ereszre
suhant az ősz, gyűlt a fecske
úti fákon, Feri pajtás,
mint szívünkön a sóhajtás.
Hej, kövér had, sovány béke!...
Felébredt a Gyimes népe.
Örmény nyitogatta boltját
csángó öntözgette torkát...
Moldva szélén, hó! megálltunk,
kocsma előtt, hopp!, leszálltunk.
Levertük egymásról a port. -
Szép lány mérte benn a jó bort.
Töltögettük poharunkat,
emlegettük háborúnkat,
ránevettünk a szép lányra, -
Székely támad, - székely bánja...
Onnan fel az eszternához!
Csángó juhász ott magányoz,
társa fejsze és furulya,
farkas, medve a szomszédja.
