2012. JÚNIUS 29. ÍRTA: FÁBIÁN LAJOS
Az ismétlődés csodája, hogy sohasem ismétlődés. Nemcsak Székelyföldön, de talán az egész országban ráérezhettek e gondolatra az idei helyhatósági választások után. Ugathatnak a választás vesztesei, sebeiket nyalogatván, a karaván halad tovább! Vannak települések, ahol oly mértékben megmaradt a régi vezetőség, hogy ablakon kidobott pénznek tűnnek a választásokra költött összegek. Vannak csalódott választók, akik nem értik, miért nem győzött az ő emberük, vannak diadalittas szavazók, akik váltig erősítgetik, hogy a befutókra voksoltak. És ott van a nyomorgó csöndesek nagy tömege, akik el sem mentek szavazni. Nehéz megértetni a hétköznapi gondokban fuldoklókkal, hogy közönyükkel is alakították a sorsukat, és milyen irányban? Ezt négy év múlva tudhatjuk meg, akkor is csak úgy, ha a választók újabb szereplőkre szavaznak.
Mintha a mostani győztesek részéről csöndesebb volna az örömujjongás: vagy túl magas az önbizalmuk, vagy lehet, hogy ellenfeleik pocskondiázása helyett komolyabb munkába fognak… Várjuk meg a végét – legyintett az egyszeri székely, amikor a komája arról faggatta, hogy az általuk megpillantott kígyó vajon milyen hosszú? Egyelőre a gazdasági válság romániai kígyójának végét sem lehet látni, és nem a helyhatósági győztesek fogják kihúzni annak a méregfogát! Két választás között vagyunk, ősszel a központi hatalmat is lecserélhetjük, ha akarja többségi román nép, mert statisztikailag nem döntő tényező a romániai magyarság szavazata. Két választás között, csöndben, gyanakodva figyeljük egymást, vezetők és (félre?) vezetettek.
