2012.06.29.
Az Ócskay családot alaposan elmarasztaló cikk jelent meg a napokban egy helyi román napilapban, ahol az újságíró azzal vádolja a piski dendrológiai park hajdani magyar tulajdonosát, hogy nem hajlandó elfogadni a parkban, illetve a kúriában működő kutatóintézet által felajánlott kártérítést és makacsul követeli vissza a parkot, holott ez a román állam természetvédelmi területe, amit egy magántulajdonos csak elherdálna.
A cikk annak apropóján jelent meg, hogy a 11 éve szélmalomharcot vívó Ócskay család újra, immár sokadszorra, meghallgatásra talált a Legfelső Semmítő és Ítélőszéknél, amely a visszaszolgáltatás újratárgyalását rendelte el, miután a bukaresti Táblabíróság a park természetvédelmi mivoltára hivatkozva, lutasította a hajdani tulajdonos kérelmét.
– A piski Ócskay kúria, illetve a hozzá tartozó épületek és 70 hektárnyi telek visszaigénylésének törvényszéki folyamatát 2002-ben indítottuk el. Azóta kilenc bírósági határozat született már, és a döntések, illetve fellebbezések nyomán az ügy már négyszer került a Legfelső Semmítő és Ítélőszék elé – közölte tegnap dr. Balogh Árpád, ügyvéd, az Ócskay család képviselője. A hajdani tulajdonosok ellen megfogalmazott rágalmak kapcsán elmondta: a román törvénykönyvben sehol nem szerepel olyan kitétel, hogy a természetvédelmi területek vagy műemléképületek nem szolgáltathatók vissza.
– Abban a pillanatban, amikor Mihály király visszakapta a nemzeti örökséggé nyilvánított peleşi kastélyát, a hozzá tartozó telkekkel, kérdem én, miért ne kaphatnánk mi is vissza egy kis kúriát, amelyben 28 évig élt a jogos tulajdonos, az 1948-ban marosvásárhelyi kényszerlakhelyre száműzött Ócskay László, aki 92 évesen várja, hogy végre visszatérhessen gyermek- és ifjúkora kedves színhelyére?! – tette fel a jogos kérdést dr. Balogh Árpád. Továbbá azt is furcsállja, hogy miért ragaszkodik oly nagyon a román állam egy olyan rezervátumhoz, amelyet gyakorlatilag készen kapott, és azóta is csak minimális szinten gondoz. – Olyan nagyon félti tőlünk a kutatóintézet a parkot, a kúriát. De hát saját szememmel láttam, hogy a természetvédelmi területté nyilvánított park szélén a megbontott kerítés alatt szalonnát sütögetnek. A telken átfolyó Sztrigy olyan szennyes, hogy rossz ránézni. A kutatóállomás székhelyeként szolgáló kúria zsalugátereit is elhordták.
Garantálhatom, hogy az Ócskay család méltóbb ápolója lesz a parknak. Hiszen ezeket a 300 éves fákat nem a kutatóintézet ültette 1954-ben, amikor nemzeti parkká nyilvánították a kúriához tartozó telket. És amikor a családot száműzték innen, az épületek is, a park is tökéletes állapotban volt. Mint ahogy szándékunkban áll ezt vissza is állítani. Hiszen arra egyértelmű törvény létezik Romániában, hogy a nemzeti parkká nyilvánított területeket a mindenkori tulajdonosnak kötelessége megfelelően kezelni. Nem kell tehát attól tartani, hogy golfpályát rendezünk majd be a dendrológiai parkban. Csak szeretnénk visszakapni a jogos tulajdonunkat és méltóképpen ápolni, gondozni azt. A park természetesen nyitva marad minden látogató számára. Mint ahogy a Retyezát Nemzeti Park területén visszaszerzett 1827 hektárnyi telkünket sem kerítettük el. Ugyanúgy része a rezervátumnak, csak most a tulajdonosa ismét az Ócskay család. És attól sem kell félniük a helyieknek, hogy összecsomagoljuk a parkot és elvisszük Angliába. Mert ez nevetséges aggodalom. Természetesen ott helyben szeretnénk fejleszteni, mint ahogy a család korábbi nemzedékei is tették évszázadokon át – fogalmazott a Budapesten élő dr. Balogh Árpád.
A piskitelepi (dédácsi) arborétumot amúgy Gyulai Ferenc, I. Rákóczy György generálisa alapította, és már a XVIII. században Erdély egyik legszebb arborétumaként tartották számon. Később a Kuun, Fáy és Ócskay családok alakították az arborétum tájpark jellegét, és gyarapították állományát különleges fa- és cserjefajtákkal. Az utóbbi évtizedekben elég sok faj kipusztult, de a park így is gyönyörű látványt nyújt. Az Ócskay család célja a tulajdonjog visszaszerzésén túl a dendrológiai park továbbfejlesztése, amelybe szívesen bevonnák a jelenleg itt működő kutatóállomást is. Azt azonban elfogadhatatlannak tartják, hogy bármilyen okra hivatkozva kisemmizzék a családot jogos tulajdonából. Ezért, a Legfelső ítélőszék döntése nyomán a pert tovább folytatják, és remélhetőleg hamarosan eredményre is vezet az immár évtizedes harc.
Gáspár-Barra Réka nyugatijelen.com
