http://www.szekelyhon.ro/aktualis/marosszek/aautonomiat-autonomiata
Tízezrek vettek részt vasárnap estébe nyúlóan az SZNT, az EMNT, az MPP és az EMNP által közösen, a marosvásárhelyi Postaréten szervezett autonómiatüntetésen. Jelen voltak az RMDSZ több székelyföldi szervezetének képviselői is. A mintegy másfél kilométer hosszú tömeg a prefektúra elé vonult, ahol petíciót adtak át a román kormány képviselőjének: „igényeljük Székelyföld területi autonómiáját”.
A kedvezőtlen, esős idő ellenére tízezrek, a szervezők szerint – becslések alapján – mintegy harminc ezren vettek részt a Székely Szabadság Napja alkalmából meghirdetett marosvásárhelyi autonómiatüntetésen. Annak ellenére, hogy a rendezvényt 17 órai kezdettel hirdették, már 16 órakor gyülekezett a tömeg a Postaréten, ahol ezúttal egymás mellett lobogott a román, a baszk, a katalán, a magyar és a székely zászló. „Nem kampányt, nem magyarázatot, hanem területi, gazdasági önrendelkezést akarunk!”, „Autonómiát Székelyföldnek!”, „We are Europeans! We need autonomy!” (Európaiak vagyunk, autonómiát akarunk), „Autonomy is a European solution. Why not in Romania?” (Az autonómia európai megoldás. Romániában miért nem?), „We pay taxes! Respect our rights! Autonomy is the solution!” (Adót fizetünk! Tiszteljék a jogainkat! Az autonómia a megoldás), „Autonomie=Stabilitate” (Autonómia=Stabilitás) – hirdették a táblákon az Erdély, Székelyföld minden szegletéből Marosvásárhelyre érkezettek, és több száz székely zászló lobogott a Postaréten és a környékén.
A tömeghez elsőként a Katalán Demokratikus Konvergencia párt képviselője, Mark Gafarott Monjo szólt, akinek gondolatait Dabis Attila, az SZNT külügyi szolgálatának munkatársa tolmácsolta: „Ezt a magasztos ügyet a katalán nép jól ismeri, és még nem felejtette el. Egy olyan nemzet tagjaként, akinek nyelvét, kultúráját évszázadokon keresztül üldözték, rendkívül közel érzem magam a székely néphez. Remek jövő áll önök előtt, hiszen Európát nem építhetik ilyen népek nélkül. Nincs miért szégyenkezni, a jogokért harcolni kell, mert az Európai Unió nem fordíthat hátat a székelymagyar népnek. Az unió nagysága a sokszínűségben rejlik, s ebben kiemelt szerep jut az ilyen nemzeteknek” – mondta, majd magyar nyelven zárta beszédét: „Autonómiát Székelyföldnek, Isten áldja a székely népet!”
Dél-Tirol kormányzója, Luis Durnwalder levélben köszöntötte az egybegyűlteket: „saját bőrünkön éreztük azokat a gondokat, amiért most önök összegyűltek. 1948-ban született az első írott autonómiastatútumunk, de az nem volt több egy papírnál. A kisebbségeknek türelemre van szükségük. Több mint húsz évbe telt, hogy megalapozzuk a kisebbségvédelmet, hogy az senkinek se legyen kárára, és együtt tudjanak élni a német ajkúak, az olaszok és a ladinok. A kisebbségvédelem számtalan fázisán mentünk keresztül. Volt, amikor Olaszország kisebbségét a megsemmisülés vagy az asszimiláció fenyegette. Bátorságra van szükség, és az együttműködést kell keresni más kisebbségi közösségekkel” – hangzott a levélből.
A Baszk Nemzeti Párt elnöke, Andoni Ortuzar szintén levélben fejezte ki a baszk nép szolidaritását a székelyekkel. Elmondta, Székelyföld példa arra, hogy a nemzeti méltóság képes ellenállni az erős kultúrák beolvasztó hatásának, valamint a globalizációnak.
A felvidéki Magyar Közösség Pártjának elnöke, Berényi József is kitartást és erőt kívánt: „Régóta tudjuk, hogy a Kárpát-medencei magyarok sorsa azonos. Mi már elszenvedtük a régiósítás folyamatát, azóta száztízezerrel vagyunk kevesebben, mint 1990-ben. A félmilliós közösségünkre nézve ez drámai. A különböző autonómiaformák nélkül Szlovákiában a magyarság létének vége. Szolidaritást vállalunk a marosvásárhelyi tüntetőkkel, hiszen a problémánk közös.”
Szlovénia bukaresti nagykövete, Jadranka Sturm-Kocjan is levélben biztosította az egybegyűlteket, hogy tiszteletben tartják az uniónak a kisebbségek védelmére vonatkozó törvényeit.
A főszervező Székely Nemzeti Tanács elnöke, Izsák Balázst Autonómiát! felkiálltással fogadta a tömeg. Szerinte Székelyföld autonómiája nem más, mint a székely nép törvények által szavatolt szabadsága. „Tanulja meg ország és világ, hogy a székelyek a szabadsághoz ragaszkodnak, ez elemi jogunk, ezért tüntetünk békességgel és félelem nélkül, Marosvásárhelyen, a székelyek mindenkori fővárosában. Nem lehet az, hogy Románia ésszerű területi felosztását a magyarok iránti félelem miatt nem merik megvalósítani. Egyedül a teremtő Istent féljük, de másnak nincs oka félni tőlünk. Nem azt kell keresnünk, mi a legtöbb, amit megengednek nekünk. Székelyföld határairól csak az érintett helyi közösségek dönthetnek helyi népszavazáson. Mi azt akarjuk, hogy a nyolc székely székből álló Székelyföld önálló közigazgatási egység legyen. Ha mi magunk, önszántunkból állunk el ettől, akkor az önfeladást választottuk. Félelemre nem lehet jövőt építeni” – mondta Izsák. Megjegyezte, vannak, akik azt mondják, hallgatni kell – a tömeg félbeszakította, és kiabálta: Nem! Nem! Soha!
A társszervező Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Tőkés László kijelentette: az autonómia létfeltétele nemzeti közösségünk életének, és köszönetet mondott azoknak az RMDSZ-szervezeteknek, amelyek tagjai vették a bátorságot, és eljöttek Marosvásárhelyre. „Minden pártérdeket felülmúl a nemzeti érdek. A Székely Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot követően megalakul a Partiumi Autonómiatanács, ezzel szélesítve ki az autonómia intézményes kereteit. A Székely Szabadság Napja a szabadságharcról, az igazságharcról szól, és ehhez szükségünk van a románok szolidaritására is”– mondta, majd elismételte román nyelven is. Az európai parlamenti képviselő együtt énekelte a tömeggel, hogy „éljen a magyar szabadság, éljen a haza”. Tőkés utalt arra, hogy „az erdélyi magyarságot a román nacionalista hatalomnak” kiszolgáltató Kádár János örökösei szombaton Markó Bélával és Victor Pontával ünnepeltek az MSZP budapesti rendezvényén.
A társszervező Magyar Polgári Párt elnöke, Biró Zsolt elmondta, nincs valós önrendelkezés, nincs autonómia, ezért folytatni kell a szabadságharcot. „Azt üzenték, nem idején való tüntetni, miközben a parlamenti képviseletünk súlytalan. Szerintük referendumot sem szervezhetünk, és amikor az autonómiáról kell a parlamentben szavazni, akkor meglógnak. Jó lenne, ha megtudhatnánk, milyen eszközökkel érhetjük el az autonómiát. Lobogjanak a székely zászlók, hadd lássa ország, világ” – mondta Biró, utalva az RMDSZ csúcsvezetésének távolmaradására. Hozzátette, amikor Székelyföldet széthordják, nincs helye a halvérűségnek. „Nyolc székely szék, egy közigazgatási egység. Nyolc egyenlő eggyel, ez az egységes Székelyföld, ennek megteremtése a célunk!” – fogalmazott.
A szintén társszervező Erdélyi Magyar Néppárt nevében Sánta Imre szólt a tömeghez. „Egy a jelszó: Szabadságot a székely népnek, autonómiát Székelyföldnek! Csak akkor leszünk eredményesek, ha egységesek vagyunk. Ettől félnek azok, akik le akarnak szoktatni, hogy éljünk az utcai véleménynyilvánítás eszközével” – mondta.
Végül Izsák Balázs felolvasta a nagygyűlés petícióját – egy beadványt a román kormánynak, amely a székelyek követeléseit tartalmazta: Székelyföld területi autonómiája, amely nem sérti a román állam törvényeit, sem pedig a székelyföldi románok érdekeit, a székely jelképek üldözésének befejezését, teljes és tényleges szabadságot követelnek minden lakosnak. A tömeg egy emberként fogadta el, hogy a petíciót Románia kormánya elé terjessze az SZNT.
A fiatalokból és idősekből, nőkből és férfiakból, gyerekekből álló, mintegy másfél kilométerre nyúló tömeg rendőri felügyelet mellett, Autonómiát! felkiáltással és hazafias dalokat énekelve vonult végig a November 7. lakónegyeden a főtérig, ahol a prefektúra jogi osztályának képviselőjének átadták a petíciót – a székely zászlót az illetékes nem vette át.
