Puskel Péter 2013. február 14.,
Ismét terítékre került az évek óta „jegelt” régi színház ügye. Megmentésére az utóbbi időben egyik magáról sokat hallató civil fórum érdekes módon pont akkor rukkolt elő javaslataival, amikor a Hirschl-ház és a vele egybeépült felépült régi színház tulajdonjoga tisztázódni látszott, és a polgármesteri hivatal tárgyalásokat kezdett a tulajdonossal az épület megvásárlásáról.
Reméljük, sikerrel járnak. Pár éve a Preparandia ügye se volt könnyű dió, de végül sikerült megvásárolni, felújítani a műemlék épületet. Remélhetőleg az említett példa nem marad egyedi. A régi színház az aradi elsőbbségek, „legek” másik fontos objektuma. És a sor még nem teljes.
Azt bizonyára kevesen tudják, hogy az immár örökzöld témának tűnő régi teátrum szomszédságában, az egykori Nagyhíd (Tribunul Dobra) utca 8. szám alatti épület adott helyt a város első nagyáruházának. Klein Móricz aradi kereskedő építtette az empire stílusú emeletes házat. Az emeletén lakott, a földszintjén pedig áruházat nyitott. A látszólag szerény épület belső tere igen tágas, hiszen hátsó frontja a mai Grigore Alexandrescu utcára néz. Ilyen nagyságú bolt a 19. század első felében nemhogy Aradon, de még a régióban se igen volt.
Az üzletház a tulajdonos haláláig (1880) működött.
Hosszú ideig nem is akadt versenytársa. Ha nem előbb, akkor utóbb a konkurencia mégis megjelent a piacon. A Deutsch család Kőszegről került Aradra. A családfő, Ábrahám gabonakereskedéssel foglakozott. Fiai közül Ignác már a divatszakmában nyitott céget 1822-ben. Az unoka, Sándor alig 16 évesen került a szakmába, de fiatal kora nem jelentett akadályt a cég tevékenységének felfuttatásában. A trieszti biztosító aradi fiókjánál dolgozott, majd alapítója lett az Aradi Első Takarékpénztárnak. Főként az iparban kamatoztatta tehetségét. Több, a csőd szélén álló cukorgyárat vásárolt meg és irányításával rövid idő alatt virágzó iparvállalatokká változtatta azokat. Nem véletlen, hogy 1879-ben, az akkor már több nemzedéket foglalkoztató család megkapta a hatvany nemesi előnevet. Hatvany-Deutsch Sándor 1894-ben a Magyar Cukorgyárosok Országos Egyesületének elnöke és a millenáris kiállítás egyik fő szervezője lett.
A népes család aradi vállalkozása is igen jövedelmezőnek bizonyult. A Minorita palota felépülése után központi divatáruházukat áthelyezték a főutca és a Templom utca kereszteződésében álló épület földszintjére és első emeletére. Dél-Magyarország legnagyobb „telepeként” hirdették áruházukat.
A Pestre felkerült és a kor egyik legtehetősebb családjának számító Hatvani- Deutsch unokák, Ignác és Bernát nem feledkeztek meg Aradról sem. Jelentős összeggel finanszírozták a zsidó fiú árvaház létrehozását és működését. Több nemzedékük tovább növelte a családi vagyont.
Velük próbált versenyre kelni a Szabadság tér és a Forray utca sarkán felépült Nádasdy-palota földszintjén berendezkedett újabb versenytárs: Rosenblüh H. és Társa női divatkereskedése. Ez is régi, 1840-ben alapított cég volt, amely az idők során többször cserélt gazdát. Sokáig nem győzte a versengést, mert az 1903 őszén ismeretlen okokból keletkezett tűzvész hatalmas károkat okozott a berendezésben és az árukészletben. Akkoriban Szenes Soma volt a tulajdonosa. A biztosító megtérítette a kár javát, de a korábbi eredményességet a tulajdonos már nem tudta megismételni.
Az elsőbbség vitathatatlanul Klein Móricz érdeme. 1880-ban bekövetkezett halála után az épület rendeltetése is megváltozott. Az államosítás után többek között fedett atlétikai pályának használták a tágas belső teret. A házról megfeledkeztek akkor is, amikor a műemlék épületeket megjelölték. Ha nem is építészeti jellege, gazdag múltja miatt mindenképpen rászolgált volna a figyelemre.A Deutsch Testvérek áruháza sokáig megőrizte eredeti rendeltetését. A háború utáni ínséges időkben, a hírhedt pontrendszerben „Economat”, majd évtizedekig az Aradul áruház működött falai között.
