Jámbor Gyula 2013. március 03.,
Igaza van a román külügyminiszternek: Schengenen kívül is van élet. De ha van is – a régi, Magyarországra vonatkozó mondást idézve – nem olyan.
A hétvégét a két, az államelnöki és a miniszterelnöki palota közötti legújabb botrány uralta, ami újfent igazolja az evidenciát: szó sem lehet a végrehajtó hatalom és az államfő békés, az ország érdekeit szem előtt tartó együttműködéséről. Az egyik vagy másik fél mellett kiálló személyiségek névsorából világosan kitetszik: pártok, kormányon lévők és ellenzék (irracionális, nem az össznemzeti érdekeket szolgáló) összecsapásáról van szó.
Vigasztalódjunk azzal, hogy a dolgok a világ egyéb „providenciális” tájain sem mennek sokkal jobban?
Pénteken életbe lépett az Amerikai Egyesült Államokban az automatikus költségvetési megszorítás, amely az elnök és demokrata pártja, másrészt az ellenzéki republikánus párt közötti vitára tesz pontot – ez utóbbi győzelmével. A nagyhatalmú elnök és sok gazdasági elemző szerint ez az USA-ban mintegy 750-800 ezer (!) munkahely megszűnését vonná maga után az amúgy is eléggé súlyos munkanélküliséggel (és az ezzel együtt járó egyéb gondokkal) küszködő világhatalom házatáján. Ami nem csak az ő bajuk.
Európában és a tengeren túl sok gazdasági elemző határozott véleménye szerint a gazdasági válságnak nincs vége (ezt saját bőrünkön is tapasztaljuk), és még évekig tarthat (ha lesz) a helyrebillenés. Ilyen körülmények között felértékelődik a világ két, a legnagyobbak közé tartozó gazdasági hatalma, az Egyesült Államok és az Európai Unió között elképzelt szabadkereskedelmi (a vámokat, importkvótákat, az egymás között a kereskedett termékek és szolgáltatások közti preferenciákat megszüntető) megállapodás, hiszen e két ország, illetve -csoport együttesen a világgazdaság mintegy felét produkálja. A majdnem húszéves (1995-ben alakult) Világkereskedelmi Szervezetnek ez lenne az eddigi legnagyobb megállapodása. A megegyezés érdekében már voltak felső szintű tárgyalások, amelyek a nyár elején folytatódnának, jövőre esetleg sikeresen befejeződhetnének, s akkor évente összesen mintegy 150 milliárd eurós GDP-növekedéssel számolnak szakértők az óriási, több mint 800 millió embert magába foglaló, és nem akármilyen fizetőképességű piacon.
Ugyanakkor, s ezzel mindkét fél tisztában van, sok a buktató, bölcsességre és kölcsönös engedményekre van szükség a mindkét félnek kedvező megállapodáshoz.
Meglátjuk, képesek lesznek-e rá.
