Nagyváradi lakók egy csoportja azzal a kéréssel fordult a város polgármesteréhez, hogy utcájukat nevezzék át. Semmi kivetnivalót nem találnék ebben és az alábbi sorok sem születtek volna meg, ha a szóban forgó 52 polgár nem azzal indokolja kérését, hogy számukra elfogadhatatlan az, hogy utcájuk magyar személyiség nevét viselje.
A kérvényezők tavaly júniusban iktatott beadványukban nem tettek arra vonatkozó javaslatot, hogy milyen utcanevet szeretnének, de a lehetségesek sorából kizárták a magyar tulajdonneveket. Tették ezt annak ellenére, hogy a hatályos jogszabályok szerint bármilyen nemzetiségi, nyelvi vagy etnikai alapú kizárás, melynek célja vagy hatása az elismerés korlátozása vagy mellőzése, diszkriminációnak minősül.
A tollat ragadó kérvényezők állampolgári jogukat gyakorolták, amikor petíciót írtak. Kérvényük a felettébb elnéző közigazgatás jóvoltából került határozattervezetként a városi tanácsosok elé, idén januárban. Úgy tűnik, hogy a város polgármestere, – akinek munkaköri leírásába tartozik a polgárok alapvető jogainak a biztosítása, valamint a törvények alkalmazása -, nem figyelt fel arra, hogy amire kérik, az jogellenes. Bármilyen magatartás, amely által egy csoportot igazságtalan vagy megalázó helyzetbe hoznak egy másik csoporthoz képest, kihágásnak minősül a diszkrimináció megelőzéséről és büntetéséről szóló kormányhatározat értelmében. Az a kérés, hogy magyar emberről ne nevezzenek el utcát, nyilvánvalóan megalázó a magyar lakossággal szemben.
A városházára benyújtott javaslatokat a város jegyzője formálja határozattervezetekké. A szerkesztés során ő sem talált kivetnivalót abban, hogy a polgárok közti egyenlőség elvét semmibe véve, a kérelmezők kirekesztik a magyarokat. Némiképp érthető mind a jegyző, mind a polgármester elnéző magatartása, ugyanis a névváltoztatásra vonatkozó döntést a tanács hozza, az elfogadott határozatért elsősorban a tanács tagjai felelősek.
A tanácsgyűlésen lett volna helye és ideje annak, hogy a demokrata érzelmű képviselők, – nemzetiségtől és pártállástól függetlenül -, rávilágítsanak arra, hogy az ilyen jellegű indoklással benyújtott kérés előterjesztése, támogatása és elfogadása diszkriminációnak minősül és ellentmond az európaival harmonizáló hazai szabályozásnak. Tiltakozni kellett volna, akkor is, ha esélytelen vállalkozásnak tűnik jobb belátásra bírni a döntéshozókat. Legalább a kisebbségben lévő képviselőktől ezt vártam volna el, de a magyar nemzetiségű tanácsosok nem kértek szót, nem tiltakoztak, szavazáskor nem tartózkodtak és nem is voksoltak a határozat ellen. Magatartásukat azzal magyarázták, hogy szavazás előtt, a polgármesterrel való többszöri egyeztetés nyomán sikerült elérniük, hogy a határozatba belefoglalják, hogy a Bajor Andor utca átnevezése következtében a város más utcája fogja megkapni a Váradon született író nevét.
A némán elviselt pofonért, a közösség megalázásáért megmaradhat egy utcanév. Ez a többszöri egyeztetés és a hatékony érdekképviselet eredménye. Kinek jó ez a vásár? Jelentkezzen, aki kér belőle!
Megjelent a Vásárhelyi Hírlapban, 2013.02.22-én
