2013.07.26
A strasbourgi vitával véget ért egy hároméves érvcsata a magyar kormány és az Európai Unió között. Egy olyan időszak, melyben azok is bepillanthattak a függönyök mögé, akik nem voltak tisztában az európai realitásokkal.
Nem kell szakembernek lenni ahhoz, hogy belássuk, mennyire össze van fonódva az üzlet és a politika. Ez önmagában nem újdonság, hisz a társadalmi fejlődés és a vagyoni gyarapodás mindig is fontos volt a népek életében. S amíg a dolgok egészséges mederben zajlottak, ebből előnyös konstrukciók származtak. De mikor a fösvénység és a mohóság rendszerszinten maga alá temette az embert, a történelem vastörvénye beindította a destrukciót.
Elindult az a folyamat, melynek még a legerősebb birodalmak sem tudtak hosszú távon ellenállni. A birodalmi betegség ugyanis kikezdte a struktúrát; a rugalmas intézmények elmeszesedtek, a láthatókba kapaszkodó trendőrök pedig bűnbakokkal takarták a takarhatatlant. Ahogy nőtt a kontraszt, úgy erősödött az erőszak, úgy nőtt a rendszer türelmetlensége a másság, az igazság iránt. Erre az útra tévedt a szekuláris bilincsekben alvajáró Európa. Az embert és Istent megvető sugárútra, melyet Orbán Viktor „veszélyes útnak", majd a „bürokraták birodalmának" nevezett.
Egyre valószínűbb, hogy az önigazoltságra hajlamos EU a homályban lébecoló önkény áldozata lesz. Egy sereg trendőrkommandótól védett kalmárdiktatúra, mely támadásokba és fenntarthatatlan magyarázatokba rejtőzik önnön ellentmondásai elől. A labda ma még nála van, és a magyar tükör segíthet felébredni. Ez már csak tőle függ. A magyar kormánytól ugyanis az érvek tatamiján ipponnal kikapott, ezért játéklehetősége már nincs. Két lehetősége maradt: értelmes sportolóként kezet nyújt, és okul a történtekből, vagy a játékszabályokat megszegve előremenekül az erőszakba. Annyit már tudunk, hogy az imázsvédő trendőrsereg ez utóbbi felé kacsingatva folytatja az „Orbán-rezsim" elleni támadásokat. A hivatalos döntés viszont még várat magára.
Vádak és válaszok
A balliberális sajtó újabban azzal támad, hogy Orbán Viktor Strasbourgban ismét lekommunistázta, leszovjetuniózta az európai demokrácia alapintézményét. Ami butaság, mert ilyet ő nem tett. Sőt a félreértéseket megelőzendő részletesen kifejtette, hogy a téma kapcsán mire gondol. Arról ő nem tehet, hogy vannak, akik nem értik a világos beszédet. Ugyancsak ezen orgánumok „unortodoxnak" és „eszement giccses nemzetieskedésnek" nevezik a magyar miniszterelnök nemzetszerető szemléletét. Meglepő vádak. Vajon nem azért zavarja őket a szélsőségességet elítélő népszeretet, mert attól a betegségtől szenvednek, melyet a „mi vagyunk az elitek, a többi csőcselék" szemlélet vírusa okoz?
Azt állítják, hogy „felszólalásában a miniszterelnök egy szót sem ejtett a Tavares-jelentésről, nemhogy annak állításait cáfolta volna". Ez is valótlan, mert a politikai vitán épp fordítva, az Orbán-ellenes képviselők kerülték fényévnyire a konkrétumokat! Velük ellentétben a magyar kormányfő egyértelműen fogalmazott: a jelentés részletkérdéseivel kapcsolatban átadtak egy memorandumot az Európai Parlament elnökének, amit elektronikus formában minden képviselő megkapott.
És hogy ez a memorandum tételesen cáfolja a jelentés megállapításait, egyebek közt a rasszizmussal, a cigányellenességgel, a hajléktalanság kriminalizálásával, a magyar alkotmányos rendszer átalakításával, az alkotmánybíróság hatásköreivel kapcsolatban. A memorandum kiemeli, hogy a Tavares-jelentés következtetése szerint Magyarországon az elmúlt három évben elfogadott jogszabályok tartalma ellentétes az európai értékekkel, azonban nem említ egyetlen konkrét példát sem az európai értékek, sem az európai jog sérelmére. „Ehelyett trendeket sugalmaz, téves percepciókat erősít meg, aránytalan következtetéseket von le". Tegyük hozzá, hogy az elmúlt két évben a magyar kormány – egy kivétellel – minden témakörben megegyezésre jutott Brüsszellel, sikeresen lezárva a vele folytatott vitákat. Ekkor jött a Tavares-jelentés...
Egy másik állítás szerint Orbán Viktor Franco tábornok szellemi gyermeke, az EU pedig Robert Schuman és Konrad Adenauer örökségét vinné tovább. Érdekes felvetés, csakhogy ennek is az ellentéte igaz. A vádat nemcsak a gyakorlat cáfolja, hanem az is, hogy a kormánypárti politikusok többször kérték az Uniót, hogy – a nemzeteket lenéző és a kereszténységet elviselni képtelen szekuláris arroganciától – térjen vissza a Schuman és Adenauer képviselte kulturális sokszínűség örökségéhez. Többször elhangzott a részükről a Schuman-idézet, mely szerint „Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz". Ettől a szellemiségtől pedig nem a magyar kormány, hanem az Európai Unió távolodott el!
Új alkotmány, újra és újra
A könnyelműség békétlen lovagjai képtelenek az önkorrekcióra. Ehelyett újabb és újabb célpontok után kutatnak. Ilyen az új magyar alkotmány, melyet keresztény mivolta miatt nem tudnak megemészteni. Ezért megpróbálják elhitetni, hogy a magyar és a születőben lévő román alaptörvény közti különbség „ég és föld" a román javára. Azt nem várom el egy szekuláris hitű individumtól, hogy – önbomlasztó mesékre alapozva – egy keresztény alkotmányt többre tartson egy trendi alaptörvénynél. De a korrektséget sutba dobni badarság.
A magyar alkotmány nem tetszik azoknak, akik a Medgyessy–Gyurcsány–Bajnai-időszakban az ország eladósításából profitáltak – az alaptörvény ugyanis konkrétan megszabja az adósságplafont. Nem tetszik azoknak sem, akik kerülik a kommunista múlttal való szembenézés fájdalmas, ám szükséges aktusát. És azoknak sem, akik valamiféle progresszív zagyvaságban gondolkodva elavultnak bélyegzik a férfi és nő kapcsolatában meghatározott házasság intézményét, akárcsak a kereszténységet. De ha könnyelmű okoskodások helyett az érvek és a józan ész talaján vizsgáljuk a kérdést, más válaszhoz jutunk. Az alaptörvényt tanulmányozó neves alkotmányjogászok szerint – mint Rupert Scholtz, Carlo Casani vagy Roger Köpper – az új magyar alaptörvény mintaszerű, demokrácia- és jogállampárti, melyben szó sincs diktatórikus kormányzási szándékról, és a vádak csak a baloldal lejárató kommunikációjának a részei.
Tudjuk, hogy az Európai Néppárt kiállt Orbán Viktor mellett. Ide sorolható még az egyesek számára kellemetlen, euroszkeptikus Nigel Farage képviselő és pártvezető is, aki szerint „a magyar alkotmányt az EU autokratái részéről ért támadások azt jelzik, hogy a magyar kormányzat helyes úton jár." Farage úgy véli, hogy Orbán Viktor kormányzása alatt a magyar demokrácia igazi újjáébredése ment végbe.
Az amerikai Helsinki Bizottság is igazat adott az Orbán-kormánynak. Ez azért fontos, mert a bizottság azon civil szervezetek közé tartozik, melyek igyekeznek objektíven viszonyulni a problémákhoz. Ezt jelzi, hogy döntése előtt – a bírálókkal ellentétben – mindkét felet egyenlően meghallgatta, majd megvizsgálta érveiket és csak azután foglalt állást. Cristopher H. Smith republikánus képviselő, a bizottság társelnöke szerint Magyaroszágon „az alkotmányos fékek és ellensúlyok rendszere él és virul", és „a bírálatok között sok a méltánytalan, amelyek kettős mércét, félreértelmezést és pontatlan információt tartalmaznak". Smith értékelte a magyar kormány nyitottságát és együttműködő készségét a hibák kiigazításában és javításában, és úgy véli, hogy Amerika sokat tanulhatna Magyarországtól. Ami, valljuk be, nem kis eredmény. Lőrinczi Lóránd
Véget vetett az Országos Turisztikai Hatóság annak a módinak, hogy a szállodák, motelek, ifjúsági szállók, villák, panziók, fogadók saját maguk osztályozzák szolgáltatásaik minőségét csillagokkal, illetve margarétákkal. Az új rendelkezést Albert Zoltán, a Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület munkatársa ismertette lapunkkal.
maszol/Agerpres 
