2020. ÁPRILIS 30. Pataky István
Milyen jelzőt kellene használni egy olyan európai államfőre, aki 2020-ban, egy világjárvány miatti veszélyhelyzet idején élőben közvetített televíziós állásfoglalást szentel annak, hogy magyarok ellen uszítson és a sovinizmust belpolitikai eszközként használja? Szélsőjobboldali? Kirekesztő? Fasiszta? Náci? Érdemes-e egyáltalán minősíteni Klaus Werner Johannist, ezt az elrománosodott szász embert, aki már a második mandátumát tölti Románia elnökeként?
„Miközben jómagam, a kormány és a többi hatóság az emberek életéért küzdünk, azért harcolunk, hogy meg- szabaduljunk ettől a járványtól, a nagy PSD azért harcol a parlamenti titkos irodákban, hogy Erdélyt odaadja a magyaroknak” – vágta indulatosan a járványhelyzetre vonatkozó nyilatkozatra számító, értetlen és döbbent romániai tévénézők arcába Johannis, miután gúnyosan, magyarul köszöntötte az ellenzéki szociáldemokrata pártot.
Az aljas performansz apropója az volt, hogy a bukaresti törvényhozás alsóháza április 23-án, eljárási hiba és politikusi mulasztások miatt gyakorlatilag véletlenül hallgatólagosan elfogadta a Székelyföld autonómiastatútumának törvénytervezetét. Történt ilyen már sokszor a román parlamentben más ügyekben is. Ezúttal sem gondolta senki lényeges történésnek a félidei elfogadást. A kérdésben döntő ház, a szenátus egy, immár megszokott, határozott nemre készült, ez meg is történt tegnap délután.
Köztudott, hogy egyetlen téma sem teremt akkora konszenzust a bukaresti politikában, mint a székely autonómia elutasítása. Johannis mégis riogatott egy jó nagyot a magyarokkal. Az alig egyperces állásfoglalás üzenete a napnál világosabb: aki a nyilvánvalóan idegen érdekeket szolgáló – amúgy román állampolgárságú és ezer éve erdélyi szülőföldjükön élő – magyarokkal, esetleg Magyarországgal egyezkedik, az hazaáruló. Johannis nem először él a vegytiszta sovinizmus, antiszemitizmus eszköztárával, ha a nagy politikai rivális lejáratása a cél.
Két évvel ezelőtt, amikor az akkori szociáldemokrata házelnök Jeruzsálemben járt, az államfő ugyancsak némi indulattal azt a retorikai kérdést intézte az újságíróknak: „Ki tudja, milyen üzleteket bonyolít Dragnea Izraelben a zsidókkal”? Ám Klaus Johannis nem lehet idegengyűlölő, nacionalista, de még populista sem. Mert ő egy igazi európai. Papírja van róla. Március elején Coudenhove-Kalergi Európa-díjjal tüntették ki. A díjátadón elhangzott: többek között „az európai egység ügyéhez való hűségével és az európai értékek támogatásával” érdemelte ki az elismerést.
Tudják, ki mondott laudációt a bukaresti ünnepségen? Donald Tusk, az Európai Néppárt elnöke. Az Orbán Viktorban mostanában ellenséget látó lengyel „rendkívüli politikusnak” nevezte Johannist, aki „kiáll olyan értékek mellett, amelyeket mások már rég elvetettek”, őszinte az emberekhez, nem próbálja meg manipulálni őket. „Egy kisvárosból származik, egy nemzeti kisebbség tagja, a kisebbségek nézőpontját is képviseli”– mondta alig két hónapja Tusk Johannisról. Mi lesz e lépés után a magyar–román viszonnyal? Szijjártó Péter külügyminiszter reagálása a higgadtság irányába mutat, kiemelve azonban a jószomszédi kapcsolat fenntartásának nehézségét.
Nem könnyű indulat nélkül írni, szólni az erdélyi magyarok tekintélyes része által 2014-ben lelkesen megszavazott, de sok magyar által még tavaly is támogatott államfő megnyilvánulásáról. De ha már a székelyföldi autonómia statútumáról szóló tervezetet pécézte ki magyarellenes hőzöngéséhez Johannis, akkor tán érdemes lenne jó irányba levezetniük az indulatukat azoknak, akik eddig nem tartottak fontosnak néhány percet szánni az európai nemzeti régiók – így a Székelyföld – védelmében indított uniós petíció aláírására. Ha érvnek kevés az, hogy a kisebbségek által lakott régiók közvetlenül kaphatnának támogatási forrásokat az uniótól, hasson akkor az ösztönzés erejével a magyarok ellen heccelő Johannis bosszantása.
