2020. MÁJUS 30 Megyeri Dávid
Nem tudhatjuk még, pontosan milyen kérdések lesznek a kilencedik nemzeti konzultációban, annyit azonban közölt Orbán Viktor miniszterelnök, hogy a koronavírusról, a gazdaság újraindításáról és a Soros György-féle rémtervről, a lejárat nélküli úgynevezett örökkötvények kibocsátásáról lesz szó benne. Bizton állítható: amikor a veszélyhelyzetet ki kellett hirdetni, csak a legoptimistábbak mertek reménykedni abban, hogy május végén már ilyen kérdésekkel is foglalkozhatunk. A pandémiát azonban úgy tűnik, együttes erőfeszítéssel megállítottuk, s minden esélyünk megvan arra, hogy a kórokozót kitessékeljük a mindennapjainkból – a kötelező elővigyázatossági intézkedések betartása mellett. Minden okunk megvan tehát arra, hogy konzultáljunk a kormányzattal és egymással a hogyan továbbról, s arról, milyen tanulságokat érdemes megszívlelnünk.
Mindez természetesen ki fogja váltani a szokásos baloldali hisztériát, amelynek már most is látható, orvosilag releváns jelei vannak. Az utóbbi hónapok egyik fő tapasztalata ugyanis az volt, hogy a baloldali ellenzékre nem lehet számítani. Azaz korrigálnunk kell: lehet rájuk számítani, mégpedig arra, hogy mindent meg fognak támadni, ami az ország szekerének a kátyúból való kiemelésével, a vírus elleni eredményes fellépéssel kecsegtet. A károgó ellenzék a külföldi segédcsapatokkal, háttértámogatással holmi politikai katasztrófaturizmust akart megvalósítani, hogy az ország lehetőségeit a legminimálisabbra korlátozza. Mára azonban eloszlott a legnaivabb emberek illúziója is a hazai és nemzetközi ellentábor valódi természetével kapcsolatban. Bizonyos fokig a kabinet és a lakosság elleni permanens forradalom szintén egyfajta morbid, nemzetietlen konzultáció volt a részükről. Igaz, csúfos kudarcot vallottak ezzel is, mert visszhangtalan maradt az országellenes mozgósításuk. A maguk szempontjából tehát logikus, hogy minden ágyút bevetnek az újabb nemzeti konzultáció ellen. Az persze megint leleplező, hogy már akkor beindult az üvöltő klakk, amikor még nem is tudni a pontos kérdéseket.
De sebaj, mára elmondható: ha konzultáció, akkor ellenzéki össztűz! Az emberek nagy többsége viszont már immunis lett a minden valóságalapot nélkülöző hörgésekre. Lehet, hogy a koronavírus ellen még nincs vakcina, ám jó hír, hogy a baloldali mérgekre már van ellenanyag, aminek a kitermelődését éppen ők váltották ki a háborús, álhírgyáros demagógiájukkal.
Hogy mi lesz a baja az ellenzéknek a konzultációval? Mindenekelőtt az lesz az ürügy, hogy nem ezzel kell foglalkozni. Hisz könnyen belátható: a populus, azaz a nép véleményét megkérdezni valamiről az színtiszta populizmus. Miért nem kérdi meg a diktatórikus kormány helyette őket? Vagy mindjárt Brüsszelt. Netán Soros Györgyöt. Az volna a valódi, egyedül elfogadható demokratikus konzultáció a szemükben. Így viszont elfogadhatatlan lesz nekik egy olyan kérdéssor, amelyben az önkényuralommal kokettáló kabinet még azt is meg akarja tudakolni, hogy akarjuk-e az örökös jobbágyság helyett immár az örökös adósrabszolgaságot. Már most berzenkednek, hogy nem is ez szerepel a nagy EU-s tervben. Persze, most még nem ez van benne. Csakhogy mi aztán ismerjük, milyen az, amikor délelőtt még kedvezményezettjei voltunk a kvótahatározatnak az uniós belügyminiszterek tanácsában, délutánra viszont már olyan döntést hoztak, miszerint nem vinni akarják tőlünk a migránsokat, hanem küldeni a nyakunkra még többet.
Tehát az, hogy mit mond Brüsszel, a globálbaloldal ma, semmit sem jelent arra vonatkozóan, hogy mit akar valójában. Ezt kell megelőznünk egy újabb nemzeti konzultációval. Ha úgy tetszik, nemzeti összefogással.
