A tudósoknak sikerült helyreállítaniuk azoknak a portugál krónikásoknak a nyilvántartását, akik 1582-ben az "északi égbolt nagy tűzéről" beszéltek. Egy nagy napviharról tanúskodnak, amely ebben a században megismétlődhet.
Unsplash
"Soha senki nem látott még ilyet. Éjfélkor tűzsugarak emelkedtek a kastély fölé, amelyek félelmetesek és szörnyűek voltak. Másnap ugyanabban az órában történt. Mindenki elment a kastélyba, hogy saját szemével lássa ezt a nagyszerű jelet. "- írta Perot Ruiz Soares, a 16. századi portugál krónika szerzője
Egy forrás szerint az esemény "három egymást követő éjszaka heves vörös fényével" világította meg az eget. Egy második forrás szerint az égbolt egy része "mintha lángokban égett volna", és "borzalmat és félelmet" okozott a szemtanúk körében. Ezek a leírások egybeesnek a furcsa éjszakai fények hasonló felvételeivel, amelyeket 1582 márciusában Japánban, Németországban, valamint Európa és Ázsia tucatnyi más városában jelentettek. A tudósok úgy vélik, hogy egy hatalmas napvihar volt a hibás.
A napviharok erősen feltöltött részecskékből állnak, amelyek elég erősek lehetnek és pusztíthatnak a Földön. Például az 1859-es geomágneses vihar volt a legerősebb a megfigyelések teljes történetében. Carrington-eseménynek hívják. A történelmi adatok szerint augusztus 28. és szeptember 2. között számos fellángolást figyeltek meg a Napon. Miután ezek közül Európa-szerte és Észak-Amerikában a legerősebb, a távíró-rendszerek meghibásodtak, és aurorákat figyeltek meg világszerte.
A tudósok által nemrégiben megtudott esemény okozta az aurorát is, amely még Portugáliában is látható volt. Annak ellenére, hogy északon az aurora megfigyelése ezekben az években már nem volt valami különös, Portugália déli részén való megjelenése nagyon megrémítette a helyi lakosságot.
Szerint a korábbi vizsgálatok , a következő 100 évben a Föld ismét szembe a következményekkel jár a napenergia vihar. A technika fejlődése és a bolygó villamosítása miatt a járvány súlyos károkat okozhat.
Szerk.megjegyzés
A cikkben uygan "napenergiáról" beszélnek, de lényegében a "napszél"-el nagy sebességgel érkező neutronok és a Föld légkörében levő ozonréteggel való útközéseknek tulajdonítható fényeknek köszönhető a tűzcsóvás látvány .
A Nap felültén jól látható a neutronok keletkezését eredményező Nap kitörések. A Nap kitörések pedig a Nap belsejében tomboló nukleáris robbanások által nagy mennyiségű neutronokat lövellnek ki. Ezek lévén nagy sebességűek aránylag rövídidő alatt eljutnak a Föld felületére. De előbb a Föld mágneses védő pajzsával a Van Allen gyűrűnek is nevezett réteggel talákoznak, ahol nagy mennyiségű antiprotonokkal reakcióba léphetnek fénycsóvát eredményezve. Azok a neutronok amelyek a nagy sebességük miatt nem ütköztek antiprotonnnal, tovább haladva az ozonrétegbe csapódnak. és csak nagyn kevés érkezik meg a Föld felszínére igy az élőlényekre már nem lehetnek veszélyesek. A veszélyesség lényegében a radioaktiitással összefüg, hiszen egyneutron az egy centiméteres útja alatt kb. 40.000 molekulát tud ionizálni. Az ionizált atomok igyekeznek a nyugalmi állapotukat visszaszerezni és electron leadással radioaktiv részecskét bocsát ki azaz "sugárzik". Mivel ez rövíd időtartamú a sugárzás mértéke függ az atom felezési időjétől, ami pár másodperctől több tiz évig észlelhető. Az ozonrétegen sikeresen áthatolt neutronok pedig a levegőben levő molekulákat ionizálják, ami beléegzés esetén az élőlények testébe bejutnak s ott fejtik ki veszélyes "tevékenységüket" amely nagyobb és hosszabb idő alatt akár a halált is okozhatják.
