2010. június 9., szerda

A kis városi erdőfoltok is fontosak a vándormadarak számára

2010. június 08. 14:54

A városokban a kis zöld foltok is elegendőnek tűnnek ahhoz, hogy megfelelő táplálékot és védelmet nyújtsanak néhány vándormadárnak, miközben téli és költőhelyeik között repülnek -mutatta ki egy új kutatás

Az eredmények fontosak, mivel a nagyvárosok világszerte történő terjeszkedésével, a vándorló szárazföldi madaraknak egyre nagyobb arányban kell hatalmas városi területek felett elhaladniuk, melyek igen kevés erdei élőhelyet nyújtanak, amelyre viszont a legtöbb faj támaszkodik.  
A jó hír, hogy a vizsgálatban megfigyelt madarak a jelek szerint elegendő táplálékot találtak még a kisebb városi élőhelyeken is ahhoz, hogy erőt nyerjenek és folytassák útjukat” -  mondja Stephen Matthews, a vizsgálat társszerzője, ohiói kutató. A kutatók két tanulmányt publikáltak, az egyik a Landscape Ecology a másik a The Condor tudományos folyóiratokban jelenik meg.
Mindkét vizsgálat a flótázó fülemülerigót követte figyelemmel. Ez a faj főleg Közép- és Dél-Amerikában telel, majd átutazik az Amerikai Egyesült Államok keleti részén, hogy elérje a Kanadában lévő északi erdőségeket, ahol költ. A kutatók 91 egyedet fogtak be Columbusban, ahol a madarak május és június eleje között haladtak át 2004 és 2007 között. Ezt követően apró rádió adóvevőket rögzítettek rájuk, majd hét erdős terület egyikén szabadon engedték őket, ugyanezen régióban.  
Városliget
Az élőhelyek erdőségeinek tartománya a kevesebb, mint egy hektártól a 38 hektárig terjedt. A rádió adóvevők segítségével a kutatók nyomon követték, hogy a fülemülerigók milyen hosszú ideig maradnak azon zöld területen, ahol elengedték őket. Ha a szabadon engedés után nem sokkal távoztak, mindez azt sugallta, hogy ezek a zöld pontok nem nyújtottak elegendő táplálékot és élőhelyet. Az eredmények azt mutatják, az öt legnagyobb helyszínen az összes madár  addig maradt, míg el nem kellett indulnia észak felé. A két legkisebb helyen – 0,7 és 4,5 hektár – a madarak 28 százalék más helyszínre költözött a Columbus régióban.   
A tény, hogy a madarak nagy része a legkisebb helyen is megmaradt, azt sugallja, hogy a flótázó fülemülerigó valamiképpen rugalmas az élőhely igényét illetően, és a városon belül erdőfoltokban képes volt kielégíteni igényeit” – mondja Paul Rodewald professzor, a vizsgálat társszerzője. A kutatás felfedte, a madarak mindegyik helyen 1-12 napot maradtak, az átlag négy nap volt. Nem találtak különbséget azt illetően, milyen hosszú ideig tartózkodtak a hét helyszínen.
„Ha a vizsgálati helyszínek az élőhely minőségét illetően rendkívül eltértek volna, akkor különbségeket kellett volna észlelnünk azzal kapcsolatban, milyen hosszú ideig maradtak ott” – mondja Matthews.  „Az, hogy ideiglenes ott tartózkodásuk hasonló időtartamú volt, azt sugallja, hogy mindegyik helyszín megfelelt a madarak szükségleteinek, miközben felkészültek a vándorlás következő szakaszára.”  
Azt is kimutatták, hogy minél később jártak a naptári időszakban, annál kevesebb ideig maradtak meg madarak egy-egy helyszínen. Ennek az oka talán az, a később érkezők jobban sietnek, hogy elérjék a költőhelyeket – mondja Matthews. Az időjárás szintén közbejátszott, a madarak hajlamosak voltak elhagyni az élőhelyeket, ha a könnyű szél fújt. Emellett tovább maradtak , ha kisebb volt a testtömegük, ami azt sugallja, hogy hízniuk kellett az út folytatásához. Míg szinte mindegyik zöld folt mérete megfelelőnek tűnt a fülemülerigók számára, mégis úgy tűnik, a nagyobb erdőségeket kedvelik – fedte fel a vizsgálat. 
New York
Az egyik tanulmányban a kutatók azt is kimutatták, hogy a nagyobb, városi foltokat érintően a fülemülerigók hosszabb ideg maradnak a belső területeken, és nem mennek közel az erdő széléhez. A madarak emellett a kisebb helyszíneken kevesebbet mozogtak egy három napos időtartam alatt, ami azt jelzi, hogy sokkal korlátozottabb volt azon terület, ahol táplálékot találtak.
A kutatók figyelmeztetnek, hogy a vizsgálatot csak egy fajjal végezték, így lehetetlen megállítani, az eredmények más fajokra is érvényesek-e. Ám a flótázó fülemülerigó az egyik olyan faj, mely leginkább érzékeny az erdőségekre, így azon tény, hogy még a kicsi, töredezett zöld területeket is ki tudta használni, bátorító.     Rodewald szerint az eredmények azt sugallják, hogy a városi területeken belül megmaradt erdőfoltoknak a fülemülerigó és talán más vándormadarak szempontjából is van természetvédelmi értéke. „Nyilvánvalóan a nagyobb foltok jobbak, de még a kisebbeket is érdemes megmenteni.
Forrás: hirado.hu/ScienceDaily