Keizer Róbert kisvállalkozó „másodállásban” a Magyar Polgári Párt Kolozsvári Szervezetének elnöke, és ebben a minőségében a gazdasági szakosztályukban tevékenykedő szakemberek nézeteit is tolmácsolta lapunknak.
Szerintük az országban jelenleg kritikán aluli a beruházási optimizmus, pedig tehetnénk róla, hogy elkerüljük azt. Csupán emlékezni kellene az 1930-as évekre, amikor az Amerikai Egyesült Államok és Németország egy-egy hatalmas méretű, országos jelentőségű befektetéssel hozta mozgásba saját nemzetgazdaságát. Az USA-ban akkor építették meg Las Vegasnál a gigantikus víztározót és erőművet, amely ma is ellátja villanyárammal a nagyvárost. Ugyanakkor a felvirágzó amerikai vasútépítés láncreakcióként hatott a kis- és középvállalatokra. Német országban pedig az autópályaépítés lendületbe hozása jelentett húzóerőt az egész akkori német ipar számára. Miért nem lehetne most Romániában is ilyen nagyméretű programokban gondolkodni, cselekedni?
Keizer Róbert, a reklámszakmában jártas útépítőmérnök, tudja, hogy nálunk jó szakemberek vannak, csupán a helyes törvény és a munkafegyelem hiányzik. Mert különben mivel magyarázható, hogy a romániai útépítők külföldön elismertek? Szerinte ilyen válságos időkben le kellene állítani a kis befektetések (pl. polgármesteri hivatalok, sporttermek stb.) sorát, inkább két nagy átfogó tervet kellene megvalósítani.
Az ország gondjait nem oldja meg az állami fizetések és nyugdíjak csökkentése, ami a hazai tapasztalat alapján úgyis áremelkedéshez, sok kis cég bukásához fog vezetni. Szerinte hasznosabb lenne az áfa 3%-os emelése, ami kisebb árváltozásokat vonna maga után, és a GDP 1,3-2%-os megtakarítását okozná.
Keveset beszélünk mostanában a kis- és középvállalatoknak szánt EU-s pályázatokról. Két év alatt Románia nem használta ki a rendelkezésére bocsátott 4 milliárd eurót. Csak az árvizek elleni erdőtelepítésre 100 millió eurót lehetne megszerezni, de az idegenforgalomban dolgozók külföldi továbbképzésére sem használjuk ki a felkínált lehetőségeket. A turizmus továbbra is”foghíjas” pontja gazdaságunknak, pedig az igény megvan rá. Sok német nyugdíjasokat utaztató cég érdeklődik, de mivel különböző akadályokba ütköznek (pl. Kolozsváron nincs parkolóhely buszoknak, és hiányzanak a környékünkre kiterjedő programok), inkább továbbállnak Nagyszeben felé.
Az MPP-sek szerint először a közigazgatásban kellene rendet teremteni, szakemberek állapítsák meg, hány emberre van szükség egy-egy polgármesteri hivatalban. Előbb Erdélyben tegyünk rendet, aztán erőltessük azt rá Bukarestre is. Dekrétummal meg kellene könnyíteni a csődbe ment kis- és középvállalatok bezárását, ami most évekig is eltart. Ezeknek engedélyezni kellene a barter-kapcsolatok létrehozását, aminek következtében hasznosítani lehetne, ami a becsődölt vállalatokból megmaradt, és az államkasszába is több pénz kerülne ily módon be. Annak ellenére, hogy az EU is szorgalmazza, nálunk még nincs törvény a csődeljárásra, pedig ezzel még meg lehetne menteni egyes cégeket.
Olyan törvényt kellene kidolgozni, amely – leginkább a mezőgazdaságban – megkönnyíti a szövetkezetek felállítását, egységesítését. Az 1930-as években Erdély gazdaságát a Hangya-szövetkezetek rendszere mentette meg. A mai állapotok azonban fordított helyzetet táplálnak.
Keizer Róbert szerint a mai romániai kisvállalkozói rétegnek buzdításra van szüksége. Valami olyan gondolatra, amit Böjte Csaba atya nemrég a csíksomlyói búcsún is hangoztatott: ha van közösségi szolidaritás és remény, akkor van jövő. Ö. I. B.
