Megjelent az Erdély ma-ban [ 2010. június 03., 14:54 ]
Magyarázata mindennek a román polgárok még mindig létező félelme lehet a hatalomtól – jelen esetben a kormányzattól –, de nagyon sokan vannak olyanok is, akik egyszerűen otthon maradtak, s egyéb bokros teendőik után néztek. Így a szakszervezetek hoppon maradtak, s aligha tudják teljesíteni azokat az ígéreteiket, hogy megvédik tagjaik munkavállalói érdekeit.
Mindez azonban a jogvédelmi kultúra súlyos elmaradottságának a jele – írja a România Liberă. Ma, amikor a román társadalom immáron húsz éve maga mögött hagyta a kommunista diktatúra rémét, lassan magyarázatot talál az ember arra is, miért viselkedett az akkori átlagember oly gyáván és megalázkodó módon az erőszak előtt. Akkor is ugyanaz munkált az emberekben, mint ma.Történelmük során a polgárok többsége beérte az apróbb engedményekkel, az alamizsnákkal, melyekért valahol a háttérben nyújtotta a kezét, megkötve mindenféle előnytelen és rettenetes kompromisszumot a rezsimmel, lett légyen az kommunista, a két háború közötti fasiszta, vagy a mostani, demokratikus. A rendszer változott, de az emberi attitűdök maradtak a régiek.
Feltűnő még a társadalmi szolidaritás harsány hiánya is. A szegények túl szegények, semhogy segíteni tudjanak magukon, az elit pedig már rég megtanulta, hogy az árulás sokkal kifizetődőbb, mint szavának felemelése, a lázadás.globusz.net / România Liberă
