Alleluja! Feltámadott a Megváltó!

http://www.hirlap.ro/mh/cikk.php?id=37012

Nagyszombaton Krisztus feltámadásának örömében töltekezni gyűltek össze a hívek a szatmárnémeti Székesegyházban. Az egész egyházi év legszebb szertartása a nagyszombati vigília, melyben a tűz és a víz megszentelésével, a keresztségi fogadalmak megújításával, Krisztus feltámadásának mozzanatával a liturgia a lélek mélyét érinti meg és engedi kibontakozni, fejlődni a sötétségből a világosságba, a halálból az életbe. Örömünnep ez, az emberiség legörömtelibb történésének, a Megváltó feltámadásának az ünnepe, melyre idén is ezrek gyűltek össze a szatmárnémeti Székesegyházban. A vigília szertartása este fél kilenctől a templomon kívül, a kapu előtti oszlopoknál, tűzszenteléssel vette kezdetét. Nm. Ft. Schönberger Jenő a megszentelt lángnál gyújtotta meg a húsvéti gyertyát, amellyel aztán paptestvérei és a ministránsok kíséretében belépett az elsötétített templomtérbe és elindult a szentély felé. A fény liturgiájában Krisztus világossága lép az emberek közé, ahogy a ministránsok a húsvéti gyertyáról sorban adják tovább a híveknek az új tűz fényét. A gyertyák lángja által megvilágított templomban a hívek még állva hallgatták az egyház ősi énekét, a Krisztus győzelmét hirdető Exsultet-et – amelyet ezúttal Vass Lóránd diakónus énekelt –, majd kezdetét vette az ige liturgiája, az öt olvasmánnyal. A pénteken elhallgatott harangok és csengők újra megszólaltak, ugyanakkor megújult az oltár díszítése, ezzel pedig megkezdődött a húsvéti szentmise. A hívek számára mindig felemelő pillanat ez, amikor újra kigyúlnak a fények, felzúg az orgona, és kicsivel később visszatér a szertartásba az Alleluja éneklése is, amely egész nagyböjtben hiányzott. Nm. Ft. Schönberger Jenő az evangéliumot követően szólt homíliájában híveihez. Az ambótól a feltámadás örömével beszélt: „Aminek az ember nagyon örül, azt gyakran szokta emlegetni. Úgy vagyunk mi, keresztények, a húsvéttal. Nagyon örülünk Krisztus feltámadásának, és ezért minden évben megünnepeljük, a liturgia nyelvén elmeséljük, átéljük Krisztus feltámadását – természetesen azt is, ami ezt megelőzte. Húsvét vigíliája az egész kereszténység történelmét eleveníti meg előttünk: a bűnbeesést, a bűntől való szabadulás reményét, a kiválasztottságot, a fogságból való kivezetést, azon a földön való élést Istennel, majd az újszövetség megjelenését, amelyben eltemetkezünk a keresztség szentségében Krisztussal és vele támadunk fel egy új életre. Az evangéliumban azt mondja Isten, hogy nem járunk egyedül a világ útvesztőiben, hanem a mi útjaink mindig össze vannak kapcsolva Krisztussal. Ha nem mellettünk jár, akkor mindig szembejön velünk, soha nem hagy el bennünket. Néha halljuk, hogy megszólít, néha megáld minket, néha megpróbál, de el nem hagy soha. (...) ‘Ne féljetek!’ Krisztusnak ez a bátorító felszólítása minden kor emberének a szívét megvigasztalta. Engedjük, hogy a mienket is megvigasztalja!“ A vigília szintén fontos része a keresztelés liturgiája, melyre a prédikációt követően került sor. Ebben a püspök atya megáldotta a keresztelőkút vizét, a ministránsok újra elvitték a húsvéti gyertya tüzét, a hívek pedig égő gyertyával a kezükben újították meg keresztségi fogadalmukat. A püspök ezután vonult végig a templomon, hogy szenteltvízzel hintse meg a híveket. A szertartás végén régi magyar hagyománynak tettek eleget azzal, hogy a Szent Sírhoz vitték az Oltáriszentséget, ott a halott Jézust „keltegették“, majd a püspök „Feltámadtam!“ intonációja után kezdetét vette az ünnepélyes körmenet, ki a Székesegyházból, a központi park körül. A körmenet két alapvető igazságra világít rá: az emberi élet zarándok voltára és közösségi jellegére. A hívek a ministránsok és az Oltáriszentséget vivő püspök mögött haladtak énekelve, imáikkal szentelve meg a teret és a várost, amelyben élnek. A körmenet után a hívek még visszatértek a templomba, hogy a magukkal hozott húsvéti étel szentelésére sor kerüljön. A közel éjfélig tartó ünnepléssel azonban a teli kosarakon túl, megszentelt lélekkel tértek haza a feltámadás hitében megerősödött hívek. Felekezetektől függetlenül a város minden temploma, így a református templomok is zsúfolásig teltek húsvét vasárnap és hétfőn. A református gyülekezetekben mindkét nap úrvacsoraosztással egybekötött istentiszteleteken vehettek részt a hívek, akik a húsvétot megelőző bűnbánati hét során tiszta lélekkel állhattak az Úr asztalához és hallgathatták Krisztus feltámadásának örömhírét.