Bújócska

http://schontzi.wordpress.com/2011/04/26/bujocska/
Bustya Sándor barátunk, újabb törvény melletti intézkedésekről számol be, a,mit a marosvásárhelyi önkormányzatnál tapasztalt. Gratula érte!
2011. április 26. > Bustya Sándor

            Előfordul, hogy több hónapos késéssel kerülnek fel a marosvásárhelyi önkormányzat weboldalára a helyi tanács üléseinek jegyzőkönyvei. Feltételezem, hogy némi szándékosság is van abban, hogy nem a közigazgatási törvény által előírt három napos határidőn belül, hanem jóval később bocsátják rendelkezésünkre e dokumentumokat. Az információáramlás korában, a ránk zúduló napi információk tengerében kit érdekel a hetekkel korábban lezajlott tanácsülés?  Ki veszi a fáradságot elolvasni ezeket? Ha lett volna valami érdekes, rendkívüli esemény, arról úgyis beszámolt volna a sajtó! Így gondolkozhatnak azok is, akiknek kötelességük a törvény által jól meghatározott határidőn belül közzétenni az ülések jegyzőkönyveit.

            A február 10-i tanácsülésen sürgősségi eljárásban mutatták be hat, külföldi küldetésből hazatért delegáció beszámolóját. A helyi költségvetésből finanszírozott hivatalos utak 2010 májusa és novembere között zajlottak. Külső szemlélő számára nincs ebben semmi rendkívüli, az viszont meglepő, hogy a tanács tagjai közül senki sem kifogásolta az alábbiakat:

- Sürgősségi eljárásban – a tanács működési szabályzata szerint – csak olyan határozattervezeteket, illetve rendkívüli esetekben olyan közvagyonra és városrendezésre vonatkozó kérdéseket tárgyalnak, amelyek nem tűrnek halasztást.

- A küldetésben részt vevő személyek – ugyancsak a tanács működési szabályzata szerint – hazatérésük után, az első soros tanácsülésenkötelesek beszámolni útjukról.

            Kétszeres tévedés volt a tanács részéről ezen az ülésen sürgősségi eljárással napirendre tűzni a beszámolókat. Témájuk nem indokolta, határidejük rég lejárt. Mi okból, mi célból kerültek napirendre mégis?

            Az év elején, a közérdekű információkhoz való jogra hivatkozva, tájékoztatást kértem magyar nemzetiségű választott tisztségviselőinktől. Mivel a közpénzből finanszírozott, külföldi utazásokra vonatkozó kérdéseimre egyetlen tanácsos válaszolt (a tíz közül), és maradtak megválaszolatlan kérdéseim, felkértem a megye prefektusát, hogy vizsgálja felül, készítettek-e beszámolót a küldetésekben részt vevők, illetve az ezt elmulasztó választott tisztségviselők – a törvény rendelkezései értelmében – visszafizették-e a kiutalt finanszírozást? A prefektus által továbbított levél okozhatta azt, hogy a tanács gondolt egy merészet, átlépve saját szabályzatát, figyelmen kívül hagyva a törvény rendelkezéseit, megkísérelt valamiféle látszatmegoldást, kibúvót találni az esedékes szankciók elől.

            Választottaink részéről méltatlan próbálkozás, kendőzés tanúi lehetünk. Az esetek többségében sem a helyi költségvetésből finanszírozott utazásokra vonatkozó határozatokból, sem a sürgősségi eljárásban bemutatott beszámolókból nem tudjuk meg, hogy választottaink közül kik vettek részt külföldi utakon. Az sem tudjuk (még), hogy mi van a többi külföldi út esetében. A februárban bemutatott beszámolók csupán hat útról tájékoztatnak, ám a tavalyi jegyzőkönyvek tizenhárom ilyen jellegű határozatot említenek (volt köztük tizenkét tagú küldöttség is), és csak egyetlen esetben jegyzik fel, hogy az utazásról készült beszámoló, és azt bemutatták a tanácsban.

            Amíg a küldöttségek összetételéről és a beszámolók sorsáról sem a helyi tanács, sem a prefektus nem nyújt teljes körű tájékoztatást, nem tudhatjuk, hogy választott tisztségviselőink közül hányan kötelesek visszafizetni az utazásokra kiutalt összegeket. Remélem, hogy akad olyan választottunk, aki a fentiek alapján úgy ítéli meg, hogy mindannyiunk érdeke tisztázni e kérdést. Választóként, adófizető polgárként fontosnak tartom az Alkotmányban kinyilvánított törvény előtti egyenlőséget, az azonos mérce alkalmazását.

            Míg a város polgárai kifizetik a városi tanács által megszabott díjakat és adókat, esetenként késedelmi díjjal tetézve, addig a város elöljárói is méltóztassanak eleget tenni, megfelelni legalább az önmaguk által állított kötelezettségeknek. A februári tanácsülésen egyetlen, ez ügyben érintett személy neve vált nyilvánossá: a város RMDSZ-es alpolgármesteréé. Csegzi úr tavaly novemberben, egymagában volt küldöttségben. Beszámolóját sem a hazatérését követő első tanácsülésen, sem a február 8-in nem mutatta be. Fura módon, azon az ülésen hangzott el a beszámolója, amelyen jelen sem volt…