Bő egy esztendővel a helyhatósági választások előtt egyre többször kerül szóba: lesz-e, lehet-e esélyes magyar polgármester-jelöltje a vásárhelyi magyarságnak? Megpróbálván magunk is körül járni a témát, első és legkézenfekvőbb – és egyben tévedhetetlen – válaszunk: az attól függ! Mitől is? Feltehetőleg sok mindentől.
Akkor vegyük sorba: például attól, hogy vagyunk-e még annyian, hogy voksaink számítsanak, hogy győzelemre segíthessenek egy magyar jelöltet? Nos, az év végén esedékes népszámláláskor ez kiderül... Kérdés továbbá: milyen rendszer, szabály szerint választjuk majd a polgármestert, a korábbi kétfordulós, vagy az utóbbi időben sokat hangoztatott egyfordulós választáson jelöljük ki a bürgermajszert? Az ma már világos, kétfordulós választás esetén, tekintve az etnikai arányok számunkra kedvezőtlen alakulását, semmi esélye egy magyar jelöltnek. Egyfordulós választás esetén viszont, ha a román voksok megoszlanak, reális esélye lehet egy magyar polgármester-jelöltnek. Hangsúlyozom: egynek. Azaz, a vásárhelyi magyarság által egységesen támogatott jelöltnek.
Tudjuk, Erdély még mindig legnagyobb számú magyar közössége él Vásárhelyen, amiként azt is, az etnikai arányok erőszakos megváltoztatása mindenkori célja a román hatalomnak. Úgy vélem, az 1990-es év fekete márciusa is eme törekvések sorába illeszthető. Talán még emlékeznek rá: a 89-es forradalmi hevületben nyilvánosságra került ominózus pártdokumentum is szorgalmazta a betelepítendők számának növelését – a cél akkor is a román többség kialakítása volt.
Akkor vegyük sorba: például attól, hogy vagyunk-e még annyian, hogy voksaink számítsanak, hogy győzelemre segíthessenek egy magyar jelöltet? Nos, az év végén esedékes népszámláláskor ez kiderül... Kérdés továbbá: milyen rendszer, szabály szerint választjuk majd a polgármestert, a korábbi kétfordulós, vagy az utóbbi időben sokat hangoztatott egyfordulós választáson jelöljük ki a bürgermajszert? Az ma már világos, kétfordulós választás esetén, tekintve az etnikai arányok számunkra kedvezőtlen alakulását, semmi esélye egy magyar jelöltnek. Egyfordulós választás esetén viszont, ha a román voksok megoszlanak, reális esélye lehet egy magyar polgármester-jelöltnek. Hangsúlyozom: egynek. Azaz, a vásárhelyi magyarság által egységesen támogatott jelöltnek.
Tudjuk, Erdély még mindig legnagyobb számú magyar közössége él Vásárhelyen, amiként azt is, az etnikai arányok erőszakos megváltoztatása mindenkori célja a román hatalomnak. Úgy vélem, az 1990-es év fekete márciusa is eme törekvések sorába illeszthető. Talán még emlékeznek rá: a 89-es forradalmi hevületben nyilvánosságra került ominózus pártdokumentum is szorgalmazta a betelepítendők számának növelését – a cél akkor is a román többség kialakítása volt.
Nos, magyar szempontból Marosvásárhely atipikus helyzetben van, nem tartozik sem a tömbhöz, sem a szórványhoz – előbbihez már nem, utóbbihoz még nem... Viszont a 90-es esztendő eseményei olyan kivándorlási hullámot indítottak el, amelyet egy, a vásárhelyinél népesebb, életerősebb közösség is megsínylett volna. Egyesek szerint éppen a legfelkészültebbek, a legmerészebbek, a legbátrabbak mentek el akkor, hatalmas űrt hagyva maguk után. Hiányuk a helyi politikai és közéletből most érzékelhető a leginkább.
Tagadhatatlan, a vásárhelyi magyarok utóbbi húsz esztendeje a folyamatos meghátrálások, a napi rendszerességgel bekövetkező kudarcélmények sorozataként értelmezhető. Mielőtt még valaki is azzal vádolhatna, hogy arra biztatok, lábhoz tett fegyverrel várjuk sorsunk beteljesedését, sietek kijelenteni, eszem ágában sincs ilyesmi. Azt viszont határozottan állítom: a huszonnegyedik órában vagyunk. Az eddigiekből is kitűnik, mi lenne a politikum, a közösség hangadóinak a feladata: az említett kudarc-sorozat sürgős megszakítása!
Sikerélményt kell nyújtani a vásárhelyi magyarságnak!
Ezt pedig csak közösségi dolgaink szigorú felleltározásával, reális célok kitűzésével és azok elérésével lehetséges. Első lépésként talán egy önmagunkhoz, lehetőségeinkhez mérten sikeres helyhatósági választás is megtenné. Korábban arról szóltam, hogy Vásárhely atipikus helyzetben van, sajátos gondokkal. Közhelynek számít a megállapítás, hogy rendkívüli helyzet rendkívüli megoldásokat követel. Nos, ennek megfelelően a helyi politikai erőktől méltán elvárható, hogy tisztázzák saját helyzetüket, egymáshoz való viszonyukat, egyeztessék céljaikat, s összehangolják cselekvéseiket. Ezt pedig csak dialógus árán tehetik, annak jött el az ideje! Szentgyörgyi László Központ
