Amikor Románia belépett az EU-ba, örültünk, mint majom a farkának. Törleszkedett jó ideig a "nagyokhoz", hogy bevegyék a NATO-buliba is, mint a kis pincsikutya a nagytestű vérebhez, aki majd megvédi, de legalábbis jóban kell lenni vele, hogy ne marcangolja szét... Benne vagyunk már pár éve az Európai Unióban - és a slamasztikában. A Szovjetunió felbomlása után a nagyhatalmaknak kellett egy másik unió, amelyik ellensúlyozza némiképp Amerika világ-egyeduralmát. Persze csak némiképp. De az elképzelés nem volt rossz. Csakhogy van itt sok szezon meg fazon, ami nem ugyanaz.
Annak idején Ámerikába azok mentek, akik oda AKARTAK menni. Üldözött nemzetek, kalandorok, máshol nem boldogulók, olyanok, akiket hazájukban nézeteik miatt nem toleráltak. A sok másféleség, gond és baj összekovácsolta őket. És ne feledkezzünk meg az előzményekről, az őslakos indiánok majdnem teljes sikerű kipusztításáról, jelentéktelenné téve őket mint államalkotó tényezőt. Az Amerikai Egyesült Államokban most már mindenki amerikai. A négerek is előző szorongatott és megalázott helyzetükből felküzdötték magukat - az elnökségig.
Mi meg itt voltunk és maradtunk. Aztán azt mondták hirtelen, hogy már az EU-ban lakunk, ránk költözött az Unió, szigorú törvényeivel és reguláival. Ám Európa országai nem keverednek, mindenki csupán a saját brancsával és nemzetével, kisebbségeivel próbál az illető tagország határain belül boldogulni. A migrációs alapot csak az elégedetlen vándornépek és a messziről jött menekültek képezik. Ezeket a demokratikus alapelvek miatt nem lehet se kiirtani, se rezervátumokba telepíteni. Bánja is Európa, mint a kutya, amelyik kilencet kölykezett, hogy toleránsnak kell lennie. A volt "cocilista" tagokkal is csak bajok vannak, mert azok olyanok, mint a szegény rokon, aki egy napra jön látogatóba, aztán ottfelejti magát és sok kellemetlenséget okoz. Kieszi a gazdát a vagyonából, és nem hajtja fel a vécéülőkét.
Mi alulnézetből, a béka feneke alól panaszkodunk, hogy nem tett jót nekünk ez az egyesülés, mert csak az európai árakat kaptuk ajándékba, de az európai bérek sajnos nem lettek kötelezővé téve Romániában és a többi csóró országban, így ahogyan haladunk kelet felé, egyre nehezebb megélni. A jóléti tagállamok úgy tudják, hogy mi igénytelenek vagyunk, de ez nem igaz, inkább csak tehetetlenek. De nem jó a béka feneke alatt túl sokat szájalni. Ameddig ránk tudják sózni eladandó termékeiket, a nyugati államoknak nem fáj, hogy mi, szerencsétlenek, nem tudunk élni azokkal a jogokkal és lehetőségekkel, amelyeket az Unió biztosít. Magunkra vessünk! Talán a legjobb lenne ibolyamagot, hogy majd alulról szagolhassuk. Debreczeni Éva
