A kézmûvesség és mûvészet közössége magas esztétikai jelenségként nyilvánul meg Hiripi Zsuzsa keramikus alkotásaiban. Erõteljes és határozott formaképzés jellemzi az alkotót az agyag pedig engedelmes a mûvészkézben. Fejlett technikájú egyedi korongolt vázái, a szemlélõdõre gyakorolt hatása a szó szoros értelmében annyira erõs, hogy a vizuális hatásukon túl a megérintésükre, a tapintás általi befogadásukra is kényszerítenek. Ezekrõl a különös hatású mûvekrõl, és munkásságáról beszélgettünk a keramikussal.– 1969-ig könyveltem, mert a Magyar Lánylíceum érettségije után édesapámat bekényszerítették az mtsz-be, így olyan munkát kellett keresnem, amibõl meg lehetett élni, és mert az mtsz-ben volt egy könyvelõi állás, elfoglaltam, miután elvégeztem egy tanfolyamot - mosolyog visszaemlékezve a keramikus. - Ezt a kilenc évet azért szereteném elfelejteni az életembõl, mivel én továbbra is a mûvészet iránt érdeklõdtem, hiszen közben szobrászatot és rajzot tanultam. A gazdaság udvarán volt egy virágkertészet, ahol virágüzlet és cserépkészítõ mûhely is volt. Egy alkalommal betévedtem és elkezdtem korongozni, és Viski Károly mester bíztatására, aki úgy tûnik, észrevett valamit, munka után kezdtem járni a mûhelybe. A századik virágcserép elkészítése után úgy gondoltam, hogy innentõl kezdve megélek a fazekasságból. Összegyûjtöttem a városban élõ fazekasokat, és dolgoztunk, de az 1970-es árvíz következtében sok ház tönkrement, és mindenki az építéssel volt elfogalalva, így egyedül maradtam a mûhelyben. Éreztem, hogy már ez a fajta fazekasság nem elégít ki. – Megjelent a mûvészi kíváncsiság?– Így is lehetne nevezni, de én mesternek vallom magam, mivel minden foglalkozás mesterség. Vázákat, ikebanákat kezdtem készíteni, mivel a kerámiának az a rendeltetése, hogy használják. A kezdetektõl máig sokat változott a technikám. Rájöttem a késõbbiek során, hogy fejlesztenem kell a rajztudásomat, és ‘74-be felvételiztem a kolozsvári képzõmûvészeti egyetemre, ahol három hely volt meghirdetve és több százan jelentkeztünk, de a helyek már le voltak osztva. Nem keseredtem el, mivel a technikát meg lehet tanulni másképp is.
– Milyen visszatérõ motívumok szerepelnek az alkotásokon?– Nagyon szeretem az állatmotívumokat, mivel nagyon alkalmasak az emberi érzések kifejezésére. Ezenkívül kövületeket is felhasználok és még grafikai elemeket. Jelenleg a magyar jelkinccsel szeretnék többet foglalkozni, és jobban elmerülni ebbe a világba, nagyon foglalkoztat a dolog, hogy miként tudom ezt megjeleníteni.
– A mûvészi kíváncsiság és a tenniakarás nagyon erõsen összpontosul Önben.
– Úgy érzem, még nagyon sok tennivalóm van, és szeretnék ezekbõl a dolgokból minél többet elvégezni, mert ha megelégszem azzal amit elértem az évek során, akkor megszûnik a kíváncsiság, amiért az embernek élni érdemes, és én mindig munka közben jövök rá, hogy amikor elkészültem egy darabbal, akkor megmarad a kétely, hogy mi lenne, ha kicsit másképp csinálnám, ezért megpróbálom azt is. Olyan ez, mint amikor valaki bemegy egy szobába, és ott két ajtót talál, az egyiken bemegy, és ott megint kettõ van, és így tovább, mindig az újabb felfedezések felé.Varga Sándor
