http://schontzi.wordpress.com/2012/02/16/kirakosdi/
2012. február 16.
Miközben a marosvásárhelyi 2-es számú általános iskolából rendőri segítséggel eltávolított szülő esetét kommentálják a politikusok és az érintettek, mélységes csend, mondhatni érdektelenség övezi a Maros Megyei Tanács üléséről kitessékelt újságírók ügyét, pedig az utóbbi eset legalább annyira felháborító, mint az elsőként említett. Mindkét esetben egy-egy vezető beosztásban lévő hölgy áll a történés középpontjában, egyikük román, a másik magyar, az egyiket bírálják, a másikról hallgatnak. A józan ész azt diktálja, hogy beszéljünk tárgyilagosan arról is, ami a mi házunk táján történt.
A Népújságban megjelent tudósítás szerint udvariatlan, értelmetlen és fölösleges gesztus volt távozásra szólítani fel az újságírókat. A felsorolt három jelző mellé kívánkozik egy negyedik is: törvénytelen. A hatályban lévő jogszabályok közt nincs olyan, amelynek alapján zárt ülést rendelhetne el a megyei tanács elnöke. A közigazgatási törvény szerint a megyei tanács ülései nyilvánosak, – bármiről is tárgyalnának, nincs kivétel. A törvény aktualizált változata megtalálható a megyei tanács honlapján, több jogszabállyal együtt, melyek szabályozzák a tanács működését. Hogy mégis szavazás alá bocsátották a zárt ülésre vonatkozó javaslatot, csak azzal tudom magyarázni, hogy az említett jogszabályok közt található a megyei tanács 2006-os keltezésű, elavult működési szabályzata, mely annak idején, akárcsak a közigazgatási törvény, valóban lehetővé tette, hogy a tanácsosok szavazata alapján zárt ülést rendeljenek el. Az évek múltával azonban a közigazgatási törvény többször változott, ami egykor megengedett volt, arról most szó sincs. Nem kell különösebb jogi képzettséggel rendelkezni ahhoz, hogy megítélhessük azt, hogy eltérő rendelkezés esetén melyik jogszabály előírásait kell tiszteletben tartani: a helyi szabályzatot vagy az országos törvényt. Tény, hogy az önrendelkezés jegyében, van aki úgy gondolja, hogy a helyi határozat felette áll a törvénynek (lásd az orvosi egyetem esetét). Nem hiszem, hogy ez lenne a követendő példa.
A tanácsterem elé őrt állítani – a terembe való behatolást megakadályozása céljából –, szintén nem követendő példa. A döntéshozatal átláthatóságról szóló törvény szerint (szintén megtalálható a megyei tanács honlapján) ez büntetendő cselekedet. Meg értelmetlen is – tenném hozzá, hiszen a tanácskozáson elhangzottakat, a már említett közigazgatási törvény értelmében, jegyzőkönyvben kell rögzíteni, a jegyzőkönyvet pedig három napon belül nyilvánosságra kell hozni. Mi értelme van bárkit is kitessékelni a tanácskozásról, ha az ülésen elhangzottakat pár napon belül nyilvánosságra kell hozni?
Kitessékelés, őrállítás a megyei tanácsnál, illetve rendőri beavatkozás igénylése a 2-es iskola esetében – ami azonos a két ügyben, az a kirekesztés. Tudatában vagyok, hogy sok vonatkozásban különbözik a két eset. Nem is azzal a szándékkal írtam a fenti sorokat, hogy összehasonlítási alapul szolgáljanak. Egyetlen szándék vezérelt: figyelmeztetni arra, hogy azonos mércét használjunk mindenkivel szemben, nemzetiségtől és társadalmi helyzettől függetlenül.
