Nehéz dolog ám megyei vezetõnek lenni! Az ember egész nap megszakad a munkában, aztán meg azzal szembesül, hogy erõfeszítéseit senki nem értékeli, mindenkinek kifogásai vannak. A még nagyobb baj akkor kezdõdik, amikor olyan helyzet áll elõ, hogy az elõzõ mondatot szó szerint kell érteni. Azaz nem kerül egyetlen ember sem, aki egyetértene, aki elégedett lenne az elvégzett munkával. Meglehet, hogy tévedek, de megkockáztatom, hogy ilyen is csak Hargita megyében esik meg.
Hogy konkrét legyek:
A múlt héten zajlott le a megyei képviselõtestület februári ülése. A napirenden levõ tervezeteket szokás szerint az elnök, illetve a két alelnök terjesztették be. Heteken keresztül dolgoztak rajtuk, alaposan meggondolták mindent (ahogy egy felelõs vezetõhöz illik), majd papírra vetették õket, s az ülés elõtt pár nappal szétküldték a képviselõknek, hadd tanulmányozzák és véleményezzék azokat. A leírt tervezeteket az összes képviselõ megkapta, így maguk a kezdeményezõk is. Valami tévedés folytán - legalábbis a jelek erre utalnak - el is olvasták azokat. Ekkor jött a meglepetés. Elsõ felindulásukban bizonyára cifrákat káromkodtak, s szedték a keresztvizet azokról, akik ezeket a butaságokat összehordták. Aztán nagyot néztek, mikor a szöveg végén meglátták a saját nevüket, s rájöttek, hogy õk maguk a szerzõk. Ekkor már rögtön alább adták, hisz tudják, hogy mást kritizálni tele torokból kell, de az önkritika néha suttogva is fájdalmas. Így hát csendesen leültek a számítógép elé, s írni kezdtek.
Valahogy így születhetett meg az a sok (szám szerint nyolc) módosító javaslat, amelyeket írásban kapott kézhez az ülés elején minden képviselõ. Mit mondjak? Égés ez, a javából!
Szoktam mondogatni, hogy az RMDSZ-ben a vezetõk kiválasztásánál a kontraszelekció elvét szokták alkalmazni. Ez az eset is azt bizonyítja, hogy van ebben valami …arus_zsolt
