Ezt a cikket azért tettük űjra közzé mert nagyon érdekes megvilágításban közelíti meg a népközösségi gazdák mindennapi küszködését, a s amiért éppen azok nem tesznek akik erre vállalkoztak volna...
Azóta egy év is eltelt és megérkezett a Darányi Terv. Elolvasva csak azt mondhatjuk, hogy van amiből tanulhatnánk... Ja, egy nüansz, végül is Toducz Endre csak nem lett Ezüst fenyő díjas...
2011.04.03.Tessék megkapaszkodni.
Pár héttel ezelőtt vasárnap reggel megnéztem a Dunán a Gazdakört. Magyar termékekről, apró helyi gazdaságokban termelt zöldségről, gyümölcsről volt szó, meg arról, miként lehetne ezekkel a termékekkel rést ütni a kiskereskedelmi hálózatra rátelepedett multikon.Lehet. Mutattak kisebb-nagyobb vidéki élelmiszerboltokat, zöldségeseket, akik kizárólag helyi őstermelőktől vásárolnak, s a „hazait” jelzik is a kirakatra ragasztott matricával. A forgalom érezhetően emelkedett, a termelők, akik nyilvánvalóan képtelenek naponta-hetente több tonnát szállítani a szupermarketekbe, hogy oda egyáltalán bekerülhessenek, megtalálták a rést a hálózaton.
S eszembe jutott Arad. Ahol a magyar gazdák panaszáradatán kívül még egyetlen csíráját sem fedeztem fel hasonló kezdeményezésnek. Tudom, marha egyszerű leszedni a keresztvizet a multikról, amelyek „mocskos és galád módon” szándékosan kiszorítják a hazait, hogy lenyomják torkunkon a külföldit. Ez persze süket propagandának tökéletes, az élet azonban ennél bonyolultabb, és megint a Gazdakörben látottakkal érvelek. Ha Magyarországon lehet, akkor itt ugyan miért nem?
Szeretek piacolni, vásárolni, nagyjából tudom-látom, mi mozog ezen a téren. De az elmúlt húsz év is kevés volt, hogy egy-két-három magyar gazda összefogjon, és a kispiacon vagy nagypiacon helyiséget bérelve kínálja a hazait. Sőt, nem is kell egy-kettő-három, elegendő egy is, ha ügyesen forgatja érdekeit. Az anyagi befektetés minimális, a munka viszont gigászi, de szerintem megéri.
Kolozsváron az állomás közelében talán egy éve még volt egy savanyúságos bolt, remélem, ma is megvan. Pár négyzetméter, a kirakatból árusítanak, rendszeresen sorba állnak az ablaknál. Aradon még egyetlen magyar gazdának sem jutott eszébe, hogy a paprikából, káposztából, karfiolból, uborkából savanyúságot gyártson. Mini bolttal a belváros környékén vagy a Forrayban milliókat kaszálna, a román háziasszonyok szentté avatnák a nevét. Nincs kicsi, aradi magyar pékség sem, amely végre lisztből is sütne magos, krumplis mifene hatmillió féle kenyeret, hasonlót Kovászna megyében láttam, tessék megkapaszkodni, a tulaj Prahova megyébe is szállít kenyeret, a kocsik éjjel indulnak.
Igen, tudom, gigászi munka, egyszerűbb szidni a kormányt meg a multikat, ráadásul vállalni kell a számlakiadás és adófizetés nyűgeit. Ám ha máshol megéri, Arad megyében ugyan miért nem? Tudom, a mindenkori kormány magasról toszik a gazdákra, de lám, vannak apró rések a rendszeren, amelyeket érdemes tágítani, s most csak néhányat említettem.
S ha a gazda tétovázik, akkor adjon kezdőlökést, például, az Arad Megyei Gazdák Egyesülete. Segítsen helyiséget bérelni, eligazodni az engedélyek megszerzésében, kínáljon logisztikát, ne pedig import vetőmagot és társait. Szidják a külföldit, de pont a szakszövetség az, amelyik mindent megtesz, hogy a magyarországi vérkeringésre kapcsolja az aradi gazdákat. Fontos a gabona, fontos a szakkiállításokon való részvétel, az együttműködés, de az is fontos lenne, hogy az ott látottakat végre itt alkalmazzák.
Na, és egy utolsó példa: ha már ennyi magyarországi tapasztalatcsere gyűlt össze, miért egy olasz kell friss, hűtött tejet adó automata gépeket elhelyezzen Aradon a kispiacon, de már egy belvárosi szupermarketben is, amikor ez a fajta értékesítés Magyarországon még a kádári időkben meghonosodott. Vajon mi az oka, hogy egyetlen aradi magyar tejtermelő sem koppintotta le?
Nem vesszőparipám, de a közös zöldségértékesítés, manufakturális élelmiszergyártás, parányi boltok működtetése elszalasztott lehetőség. Itt mi kisebbségben vagyunk, de a románok zöme imádja a magyar konyhát és a magyar kéz alkotta élelmiszert, sőt, ebben legalább megbízik.
Hát, húsz év alatt nem sikerült megcsíráztatni sem Arad megyében ezt a fajta szemléletet, és a szétforgácsolt gazdaélet-működést látva, egy jó ideig nem is sikerül. Irházi János nyugatijelen.com
Hozzászólások
reflektor írta (2011-04-04 12:42:10)
Sajnos, mindenben igaza van, de próbáljon csak kezdeményezni a gyakorlatban, gyönyörűen félretaszigálják, s addig segitenek, amig a vállalkozás végleg kimúlik, mert csak a szövegelésre költenek.Tisztelettel,
Patroness írta (2011-04-04 11:40:04)
Milyen érdekes, hogy a cikk irója többször is emliti, hogy mi a jó a román háziasszonyoknak!!S mi a jó a magyaroknak?? Egyébként igaza van, a magyarság alszik, vagy a sültgalambra vár?? Vagy szégyenlik a mezögazdasági munkát? Mindenki nem lehet nyakkendös!!
S aztán eszik a külföldi alul-fölül vegyszeres élelmiszert?? Konklusiom: Fejtöl büzlik a hal!!
Leforditva, nincsenek JÒ vezetök!! De akkor miért kapják tölünk a milliókat, ha nem dolgoznak meg érte!!
toducz endre írta (2011-04-03 18:43:55)
Kedves Pali, jó, hogy felvilágosított. Eddig nem vezettem aktákat az Ezüsfenyő-dijasokról. Mostmár értem, hogy miért "megy" olyan jól a zöldségelés Arad megyében. Köszönöm hathatos segítségét. Tisztelettel.
Pali írta (2011-04-03 18:33:04)
Endre Ön ezüstfenyő-díjra érdemes! Az RMDSZ Arad megyei agrártagozatát tizenéve vezető Kocsik József 2005. karácsonya óta ezüstfenyő-díjas: http://erdely.ma/index.php?id=14677
toducz endre írta (2011-04-03 18:19:38)
Ilyenkor meg kell dicsérni az RMDSZ agrár tagozatát azért, mert ilyen jól végezték dolgukat. Ezüstfenyő-díjat nekik.
