Nemzetközi adok-kapok

http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPArticleScreen.vm/id/70020
2012. február 17.
ÖRDÖG I. BÉLA

Időnként látszólag elcsitul a világot uralni igyekvő pénzügyi körök részéről a Magyarországra zúdított lejáratási és megalázási kampány, sőt hébe-hóba már ellentétes előjelű nemzetközi visszhangok is elhangzanak.

Mivel Európa a gazdasági és erkölcsi válságtól sújtott világ része, az itteni bal-liberális erőket sem kerülhette el az a félelem, hogy teret veszíthetnek, ezért igyekeztek, igyekeznek veszélyforrást láttatni még ott is, ahol erre nem is lenne ok – valahogy ugyanúgy, ahogyan Romániában hozakodnak elő a magyarveszéllyel, amikor ezzel akarnak leplezni más valós problémákat. Pedig mindenki tudja, hogy a jelenlegi Európai Unió reformra szorul: ha nem akar csődöt mondani, nem akarja kiszolgáltatni magát a finánctőkének, akkor úgy kell gazdálkodnia, hogy elkerülje a túlzott mértékű eladósodást és államháztartási hiányt. Éppen úgy, ahogyan azt Magyarország kormánya mostanában hangoztatja. Nem is olyan régen még a franciák tüntettek a nemzetközi pénzügyi hatalmakkal szemben, a nemzeti értékek megőrzése mellett, azzal a jelmondattal, hogy „Nem leszünk gyarmat!” Az európai közvéleményt befolyásoló hatalmak elsiklottak ezen epizód mellett, amikor viszont a kicsi Magyarország tette ugyanezt, rögtön siettek közellenségként feltüntetni mondvacsinált, uniós elveket megsértő (látszat)kifogásokkal. Tették ezt azok a „demokraták”, akik egyre leplezetlenebb felsőbbrendűséggel viseltetnek a maradék világgal szemben. (Az új magyar alkotmányban különben – legalábbis elméletileg – európai nézetnek számító, keresztény és családközpontú erkölcsöt propagáló előírásokat is megfogalmaztak.) A felelősségrevonás még mindig tartó folyamatában azonban nem árt tekintettel lenni a Budapesten még január huszonegyedikén (akaratlanul éppen a Magyar Kultúra Napja előtti délutánon) lezajlott hatalmas méretű Békemenetre (nem véletlen, hogy 1956 őszén volt utoljára ekkora tömegrendezvény a Hősök terétől a Kossuth térig), és szerte a Kárpát-medencében lezajlott szimpátiatüntetésekre. Ezzel a nemzet támogatását akarták kinyilvánítani a magyar kormány iránt, kimutatni azt, hogy nemcsak a pénz nyelve létezik, hanem egyéb értékekre is igényt tarthat valamely népesség. Michael Spindelegger osztrák alkancellár és külügyminiszter még a lejáratási kampány tetőpontján kijelentette: „Magyarország eltángálása kontraproduktív, nincs összhangban az európai joggal”, és figyelmeztette uniós kollégáit, hogy ne próbáljanak ebből politikai tőkét kovácsolni.

Ami általában a szociális-liberális összefogást illeti, alapjaiban egyenesen összeférhetetlennek találnám, ha nem jutna eszembe, hogy manapság a politikában fehér holló maguknak a politikai elveknek az érvényesítése, viszont annál gyakoribb a gátlástalan érdekkapcsolódás a hatalom megkaparintása érdekében. (Időszerű hazai példa erre a Szociál-Liberális Szövetség – USL, amely csakis a közelgő választások sikerében bízva próbálja együtt tolni a hatalmi remény közös szekerét.)

Közben a megleckéztetés egyre-másra új alakot ölt: bekövetkezett a MALÉV régóta vajúdó csődje, mert a negatív hírek terjesztése megrendítette a bizalmat az állami vállalattal együttműködő társaságokban, és előre kérték szolgáltatásaik ellenértékét. A valódibb ok azonban az volt, hogy az EU, a versenyszellem tisztaságának megőrzése ürügyén, tiltja az állami légitársaságok költségvetési támogatását, amire egyébként a korábbi magyar kormányok is rákényszerültek, és emiatt 70-100 milliárd eurós büntetést helyezett kilátásba. Könnyebb volt tehát fizetésképtelenségre hivatkozva kivonulni a piacról. A Le Figaro francia napilap nevén nevezte a dolgokat: „befellegzett a kis nemzeti légitársaságok modelljének”, amelyek nincsenek egy súlycsoportban a nagy nemzetközi csoportokkal. A lap a MALÉV sorsára juttatna más állami tulajdonú cégeket is, és megemlíti a már privatizálási folyamatban levő lengyel LOT, a portugál TAP vagy a skandináv SAS esetét.

A politikai adok-kapok tehát folytatódik a nemzetközi nagytőke és Magyarország között, a szóvirágoktól hemzsegő hangoskodást általában a pénz nyelve váltotta fel. A következő várható lépés éppen egy újabb állami magyar légitársaság megteremtése lehet a hatvanhat évet megélt, immár hungarikumnak számító MALÉV helyébe.

Ki-ki a maga szemszögéből ítélheti meg: adok, hogy kapjak, vagy kapok, mert adok. Az érintettek diplomáciai pofonokon, pénzen, önbecsülésen osztozkodnak.