(Részlet)
Egy viszonylag új dologról beszélünk, így megkerülhetetlen ennek előnyeit és hátrányait is tárgyalni. A közösségi hálón, meg egyáltalán az interneten történő politikai kampányok legszembetűnőbb előnye, hogy nagyon könnyen előállítható az információ, nagy mennyiségű információ tehető hozzáférhetővé a nyilvánosság számára, ez pedig igen csekély költségvetést igényel, és mégis hatalmasat lehet vele szólni. Látható, hogy a netkampány használata költséghatékony, alkalmazása nem igényli kiterjedt kiszolgáló apparátus működtetését, drága piackutatások és infrastrukturális beruházások megvalósítását.
Másik előnye, hogy a kommunikáció közvetlenül valósul meg: kikerülhető ezzel a média, amely tudjuk, hogy néha ferdít(het) a politikus mondanivalóján, vagy az újságíró úgy manipulálja az információt, ahogy az esetleges kenyéradójának a legoptimálisabb legyen.
Ugyanakkor a közösségi hálón megteremthető a figyelem folyamatos fenntartása, az információk eszméletlenül gyors áramlásával: a folyamatos feltöltés lehetőségét teremti meg, így továbbfejlesztett adatgyűjtést tesz lehetővé. Emellett földrajzi határoktól független rendszerek kiépítését teszi lehetővé.
A webkettes kampány leginkább meglovagolt és legnagyobb változást előidéző hozadéka az interaktivitás megteremtése. Visszajelzések rögzíthetők a befogadóktól, ugyanakkor a potenciális választók is eljuttathatják üzeneteiket a politikai szereplőknek.
És hátrányai…
Ahogy ez lenni szokott a webkettes kampányolás hátrányai éppen az előnyeiből származnak: éspedig a nagymennyiségű információ közzétételének a lehetősége magában hordozza az információ-túlterheltség lehetőségét, sőt, biztosan elő is idézi azt. A kampány ezen szinte ingyenes felületét oly mértékben használatba veszik a politikusok (és nem csak), hogy mértéktelen információ gyülemlik fel, és a tájékozódni vágyó személy „eltéved” ebben az információrengetegben. Nem biztos, hogy ki tudja szűrni a számára fontos és hasznos adatokat, illetve az is megkérdőjelezhető, hogy a ténylegesen – a microtargeting révén – „neki szánt” információ célba ér. Tehát a hátrányok ugyanúgy hatnak az információk megosztójára, ahogy azok keresőjére is.
A média kikerülése is negatív tényezőkkel járhat: mivel senki nem ellenőrzi le a Facebookon közzétett hivatkozásokat, a kritikai funkciót ellátó személyek és közvetítők hiánya magába hordozza a negatív hírverés lehetőségét.
Egyértelműen kijelenthetjük, hogy a politikai elit egy része felismerte, hogy az emberek választási döntéseinek befolyásolásában a web 2.0 paradigmaváltást jelent. A cikk keretes szerkezete eléréséért visszakanyarodok legelső kijelentésemhez, amit politikusokra szabnék: ha nem vagy jelen a virtuális agorán, nem lehetsz a politikai élet középpontjában. Sarkítva talán, de azt is mondhatjuk, hogy napjainkban egy potenciális szavazótól érkező Like részben ekvivalens egy vasárnapi pecsétleütéssel. Pál Piroska, kozpont.ro
