http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPArticleScreen.vm/id/75189
2012. június 16. B. T.
2012. június 16. B. T.
Közzétették tegnap a vasárnapi helyhatósági választások végleges eredményét, amely megerősítette a Szociálliberális Szövetség (USL) elsöprő győzelmét. A magyar szervezetek közötti arány sem változott.
A – pártpreferenciák mérésére leginkább alkalmas – megyei tanácsosi listákra adott voksok tekintetében az RMDSZ a négy évvel korábbi 5,13 százalékról 5,52 százalékra növelte országos támogatottságát. A Magyar Polgári Párt (MPP) a korábbi 1,01-ről 0,41 százalékra esett vissza, a tavaly bejegyzett Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) országos szinten pedig a szavazatok 0,49 százalékát kapta.
Abszolút értékben kifejezve az RMDSZ megyei tanácsosi listái 491 864 szavazatot kaptak, ami 62 535-tel (12 százalék) több, mint négy évvel ezelőtt, amikor a szövetség 429 329 szavazatot kapott. Az MPP 36 671 szavazatot gyűjtött a négy évvel ezelőtti 84 620-hoz képest, az EMNP pedig 44 276 voksot gyűjtött. Az EMNP és az MPP egyes megyékben közös megyei listát állított, ezzel begyűjtöttek még 4826 szavazatot. Összesítve, a magyar pártokra leadott szavazatok száma elérte az 577 637-et, ami 63 688-cal több, mint négy évvel ezelőtt, amikor 513 949 voksot gyűjtöttek a magyar pártok megyei tanácsosi listái. A szavazattöbblet elsöprő többségét (62 535) az RMDSZ kapta.
A három magyar pártra leadott szavazatok arányait tekintve az RMDSZ tarolt, hiszen a szövetség kapta a „magyar” voksok 85,15 százalékát, a másik két magyar versenypárt pedig a voksok 14,8 százalékát gyűjtötte össze. A négy évvel ezelőtti arányokhoz képest az RMDSZ kissé javított eredményén, hiszen 2008-ban a megyei tanácsosi listái 83,5 százalékot kaptak. A két magyar versenypárt viszont rontott, hiszen együttesen 14,8 százalék szavazatot gyűjtöttek az MPP négy évvel ezelőtt jegyzett 16,46 százalékához képest. Az MPP és az EMNP azzal vigasztalódhat, hogy abszolút értékben enyhén növelték szavazataik számát, hiszen most a két párt, plusz a közös tanácsosi listáik 85 773 voksot kaptak az MPP négy évvel ezelőtti 84 620 szavazatához képest.
Az RMDSZ a megszerzett mandátumok tekintetében is felülmúlja a másik két magyar pártot. A szövetség két megyei (Hargita és Kovászna) tanácselnöki tisztséget szerzett meg, és kettőt elvesztett (Szatmár és Maros), az MPP és az EMNT viszont egyet sem szerzett.
A polgármestereknél az RMDSZ 203 mandátumot nyert a négy évvel ezelőtti 184-hez képest, az MPP hetet, az EMNT pedig kettőt.
Az RMDSZ 2261 helyi tanácsosi tisztséget szerzett meg (66-tal többet, mint 2008-ban), míg a másik két magyar párt összesen 494-et úgy, hogy 266-ot az MPP, 214-et az EMNP és 14-et az EMNP-MPP. Megyei tanácsosi mandátumból az RMDSZ-nek 88-at (eggyel kevesebbet) sikerült gyűjteni, az MPP-nek és az EMNT-nek pedig 7-7-et.
Mandátumokban kifejezve az RMDSZ összesen 2554 önkormányzati mandátumot szerzett, ami 82-vel több a négy évvel ezelőtti eredményhez képest, a másik két magyar párt pedig 517-et, ami kettővel kevesebb az MPP 2008-as eredményéhez képest. Négy évvel ezelőtt a magyar pártok összesen 2991 önkormányzati mandátumot szereztek, most viszont 3071-et, ami azt jelenti, hogy összességében 80-nal több magyar önkormányzati mandátum van, mint négy évvel ezelőtt.
Megjegyzés
A Szabadság megmaradt a szövetségi vezetők dicsérői körében, de ez nem baj. Inkább arra kéne koncentrálnunk,hogy miért is tudott jobban teljesíteni az állítólagosan érdekvédelmi alakulat...
Félretéve a titkos megegyezések és a komputertechnológia által adott lehetőségeket - amelyeknek megléte nem vette figyelembe a választópolgár akaratát - el kell majd gondolkoznunk, hogy miért is alakulhatott így a mostani választási eredmény?
Már többször leírtuk, hogy az érdekvédelmi alakulat számára csak az volt a fontos,hogy a félelempolitikát alkalmazva "meggyőzze" a népközösségieket, hogy ha ők nincsenek, akkor rövid idő után már nem létezünk...
Köztudott volt, hogy ahol nem szövetségi városvezetés volt a lakosság "húzta a rövidet", hiszen a helyhatósági pénzek nem mindig voltak becsülettel visszaosztva!
Az is köztudott volt, hogy egyáltalán nem érvényes a gazdasági fejlődéssel járó munkahelyteremtés, a normális megélhetés biztosítás! Mert ha már lenne, akkor nem igen lenne függősségi helyzetben a szavazó tábor! A "mindent felélni" titkos politikai irányzatok és a értelmetlen ígérgetések halmaza találkozott az utóbbi években, ami csak kiegészítette "a szükséges rossz és a kisebb baj" együttesét.
A három pólusú politikai verseny egy szempontból jó volt mert hatvanezerrel több szavazót "mozgatott" meg. Hasonlóan kel értékelni a polgári párt Nyírő temetési kísérletét is, mert ha nem is volt sikeres, megmozgatta a soviniszták mellett a szövetségieket is, akik azzal, hogy "ellenkeztek" sokkal nagyobbra tudták felnagyítani a tényeket, borzolni a kedélyeket! Annak ellenére, hogy nem kimondottan a választás miatt akarták az eseményt megtartani, a szövetségiek kétszínűen halmozták és politikai manőverre használták, éppen azzal, hogy ellenezték az amúgy már egy éve beharangozott újratemetést...
Az udvarhelyi csata elveszettnek tűnt már a beindulásnál, mert az apróbb hibák és a tagi árulás miatt nem lehetett az ellenzéknek az összes erőtartalékát erre felhasználni.
Ha létezett is megegyezés akkor szerintünk nem volt komoly és nem tartották be a felek!
A polgári vezetés - eléggé jól látható, érezhető - székelyföldi beállítottságát könnyen tudták a kormányközeliek (úgy a román mint a magyar) "rövidre zárni", így a fő erőforrások és a nagyágyúk odatudtak összpontosítani, ahol az ő érdekük volt. Nem volt egyáltalán kihasználva a Szórvány adta lehetőség! Nem volt komoly "mellékcsata" itt a Szórványba, ami a szövetségieknek kedvezett. A szövetségi vezetés Kolozsvárra költöztette a központját s ezzel megzavarta a polgáriakat, sőt még a néppártiakat is.
Annak ellenére, hogy komolyan kellett volna vennie mindkettőnek ezt a szövetségi "központ-költözést" nagyjából elsuhantak mellette...
Nem nyert a szövetségi vezetés, hanem a többiek voltak megzavarodva és rossz irányba erőltették a "főcsapásokat"!
Annak ellenére, hogy a kolozsváriak bizonyítottak és komoly dolgokat tettek le, a vezetőségek és a szavazók asztalára, nem voltak kellő képen felhasználva, támogatva. Itt Kolozsváron kellett volna a második főhadiszállását kiépítenie a polgári vezetésnek és nem a kiegyezés felé hajlást kellett volna alkalmaznia. A szövetségiek kimutatták, hogy ők harcolni akartak(!) és nem a kiegyezés a kenyerük...
Hasonlóan nem kívánt hatást váltott ki a szavazókban a néppártiakkal való közös lista, mert távol maradásra és elfordulásra késztette a polgáriakkal rokonszenvező többségieket is.
Igazat adunk Bodó Barna politológus úrnak, amikor megkérdőjelezi a szövetségi vezetőknek a jobboldali ellenzék felé kimutatott ellenséges álláspontját!
Köztudott, hogy a választás lehetősége mindig is többletmunkára kell késztesse a politikával foglalkozókat, mert "lehet, hogy nem engem fognak megválasztani"...
De szövetségieknek az eddigi pökhendi és másokat lenéző magatartását ezután is látni, érezni fogja úgy az ellenzék, mint a választók is.
Az, aki a saját ellenzékét nem tudja, nem akarja megérteni, megtartani az nagyon hamar átesik önmagán és elhiszi magáról nálánál jobb nincs. Ilyenekre pedig hosszútávon már nincs szüksége az erdélyi népközösségnek.
Visszatérve a Bodó úr által megfogalmazott "választási győzelem-e a szövetségiek sikere", el kell mondanunk, le kell írnunk, hogy éppen az ellenzéknek köszönhetően, annak mondható! Az ellenzék megtette a maga kötelességét és arra kötelezte a szövetségieket, hogy meggondolják mit is ígérhetnek!
Azt is leírhatjuk, hogy a néppártiak ígéretük ellenére nagyjából a polgári szavazókat szippantották el és nem Szövetségtől. Ebben is lehetne kutakodni, de értelmetlen, mert a polgári vonalukat még nem tudták néppártira átállítani. Ugyanolyan értékek képviselete mellett csak ugyanolyan szavazókat találunk meg és ezért kár volt időt energiát és főleg sok pénzt költeni, még ha az nem az erdélyiek pénze akkor is. Kár volt osztódni és még szomorúbb, hogy nem tudtunk mindenhol egymás mellett állni, mert sok helyen komoly jobboldali ellenségeskedéseknek voltunk tanúi! Mi magunk részéről nem tudjuk a megyei vezetéseknek azon törekvését elfogadni, amelyek egyről szólnak, de végül mást hoznak létre! (Erdélyi Polgár)
